Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-06-11 / 47. szám
nyujtandnnk ki*/.pf. *, •*» mno idvos művé minél elold* azun politika kiegészítő rész»’,i leendi, melynek miután a’ frank dicsvágy ellen a’ német szövetséges alakilá, silicnileiul Europa civilisatiojának észak elleni biztosítását is végrehajtani.“ Hissim leneneatis amici! — Tehát ez unió; egyfelől a civilisakot fogja terjeszteni északnyugat és délkelet közti; más lenni, Európát megóvja az északról (az azíroszbirodalomtól) azt fenyegető veszélytől. Ezeket igy írja X. /. úr ! Valóban csudálkozni lehet, hogy a magasztos, Europa jól világbellogiló politikai eszme, I. i. az unió, sem a1 bécsi congres susnak, sem a’ londoni conferentziának eszébe nem jutott, ’s az európai említett miniszteri gyűlések a’ két Magyarhon viszont egyesülése létesítésével nem foglalkoztak , hogy korunk oly nagy és nevezetes státusférfiai Metternich, Peel, Guirol, Thiers, Talleyrand, Palmerston, Canning, Grey 's a’ kik az európai legfontosabb ügyekkel foglalkoztak és foglalkoznak , azon mindenható diplomatziai szerre rá nem hökkentek, mi ily nagy csudákat teremtene. ’S nem méltán kevélyek tehetünk-e mi erdélyiek — midőn X. Z. úrbani ily éleseszü mélybélátásu ’s bölcs tappintatu politicust és diplomatát bírunk, ki az európai elsőrangú státusférfiak ebbe vág, azokat megszégyeniti, mert étket oly idves politikai arcanumra tanítja, mely a’ mivelődés terjesztésének hatalmas eszköze is biztos oltalom egy roppant birodalom hatalma ellen, tehát egyaránt szellemi mint anyagi roppant erővel bir! — Szerencse, valóban szerencse, hogy az „Erdélyi Híradót“ nem olvassák Párizsban és Londonban,s így X. Z. úr idézett két vezérczikkét a „Journal des Débats“ és a’ „Times“ a’ franczia és angol közönség ekbe nem adhatták e’ hírlapi közlésnek könnyen világra kiható következése lehetne, a’ két ország közötti „entente cordiale“ vagy szives egyetértés megzavarásával. Mert ha a' gabonabillnek a’ parlament felsőháza által elvetése, vagy Francziaországban a követkamara eloszlatása következtében most közelebbről miniszteri választás találna lenni: ki tudja, nem lenne-e egy kis vetélkedés a két státus közti , melyik hívja kormányára X. Z. urat? Mi lenne akkor az unió magasztos ügyéből? milyen árván maradna Erdély? De főre a’ tréfával! X. Z. úr ezen unió melletti első okát — mely azt a’ civilisatio terjesztős az északi óriás hatalma ellen védő szernek állítja, — 's azt az ausztriai birodalom és Europa politikájával kapcsolatba teszi, — czáfolgatni és valónak tekinteni, a’ józan logika és egésséges ész kigúnyolásának vélnék. Ha tetszett X. Z. úrnak az „Erdélyi Híradó“ olvasóit ilyen utopiai álmokkal, levegőből merített elménczkedésekkel és hitt ábrándozásokkal mulattatni — mi olvasóink iránt nagyobb tisztelettel viseltetünk, mintsem velők ily vastag tréfát mi véljünk és komolyan beléereszkedjünk oly állítás taglalásába, bonczolásába, a’ mit elolvasni elég, hogy bár kissé józan ész is annak teljes alaptalanságát átlássa. Lehet-e annak, ki a’ napirenden lévő ügyekről, a' státusok állásáról, 's a’ legújabb idő eseményeiről helyeselfogással bir, kinek a históriában és politikában csak középszerű jártassága van lehet-e annak ily balgatagságot állitni, s arra tentát vesztegetni? Képzeljék t. ez, olvasóink, hogy az unió már 1846-b jöjjön létre, legottan ugorjanak el képzelődésükben egy egész századot, ’s legyenek merészebb és nyargalóbb reménynyel a’ magyar nemzet haladása felöl mint X. Z. úr: va’lyon akkor is lehetséges-e az unió ily eredményét gondolni,s annak ily hatalmas szellemi és anyagi varázserejét várni? Hogy akkor is, északnyugot, tehát egy részint a’ sokkal miveltebb német, tartományok a'magyar földtől kapjanak civilisakot, vagy délkeleten, a* nemzeti és vallásos tekintetben oly nagy ellenkezésben álló török földön az unió által egygyé hitt magyar nemzet terjessze a' világosodást és pallérosodást — ki hiheti ezt? micsoda badar beszéd az ilyen! — A’ mely ügyet ily üres álmokkal, dagályos és lúlcsi gázolt állításokkal — ampullae et sisipiipedalia verba -- kell és lehet védni: az ilyen ügy valóbanelette gyenge lábon áll. (Hely szikaert e harmadik czikk vége jövő számunkban következik.) Ez ovid megyei kölcs in s Helsőszolnok megyének idei második év* negyedes közgyűlése, mire a’ tisztújitás is kitűzve van, 1. június l i re köröztetett. ;bhí)Jejtir niörfyc ko/.tfyjik-Harmadik ülés, május 1 1-n. (Május 1 d - ti a szozatolás még bé nem végeztetése miatt ülés nem volt). 10) A' wwürttembergi svábok ügyében irt felirat felolvastatott, mely is szóról szóra igy következik: „Hazánkba ez év fulytán a’ Württemberg! svábok közzül több családok bévándorlásainak megakadályoztatása iránt alattvalói boldogságát atyai szívén hordozó fels. Fejedelmünknek gondoskodását a’ midőn egyfelől jobbágyi hódolattal párosult legforróbb hálaérzelemmmel méltányoltuk, nem titkolhatjuk el (els. kir. kormányszék ! másfelől, hogy a’ szász nemzet azon tényét, hogy önkeblében a’ magyar, székely és oláh éslakosok mellőzésével béhivogatott wüttembergi vándor svábokat telepitgetve kikről feltenni sem lehet, hogy előre nyert biztatás nélkül e” hazát tűzték volna ki megtelepedésük helyéül magyar nemzetiség elleni irányismertető jelnek kell tartanunk, miután már ama béhivogatás követte vándorlásban és betelepitésben a’ szász követek, múlt országgyyűlési nyilatkozataik 's a’ szász újságok ismeretes magyarellenes hangulata mellett a’ magyarlem és hazánk közérdeke elleni törekvésnek czélul kitűzött létesítését lehetetlen észre nem venni. Mely lény és adatok ilyetén észrefüggése figyelmünket el nem kerülheték , és habár azon törekvésekben egy' a' netalán veszélyessé válhatandó szélvonás magva rejlik is, de azokra nézve a’ sikeresitő eszközök kisszerűsége és czéltévesztett alkalmazása miatt még ezen stádiumban alapos aggodalomra okot nem lelhetünk, és azoknak túlnyomóságot tulajdonítani igen távol is vagyunk. Azonban nem titkolhatjuk el, hogy igenis alapos aggodalmat gerjesztett bennünk ezen bevándorlásnak egy más politikai szempontból felfogott megfontolása, miként t. i. az által egy telhetetlen vagyontalan vándor népcsapattal proletariusokkal árasztalhatik el e’ben ’s az hogy azon lakosok , kik igy lakóhelyeikből kiszorittatnának, bizonytalan, hol találandanak biztos menedékhelyet. . .Már pedig a politikai józan számitás útmutatásánál fogva, a’ midőn korunk iránya abban jelentkezik, hogy a’ proletariusok szaporodása a’ vagyontalan 's így elégedetlen néptömeg létezése úrbéri é s egyéb czélszerű intézkedések útján gyökeresen gátoltassék, a’ midőn az aziránti gondoskodást a’ napi események hovatovább parancsolóbban igénylik: hazafiui kötelességünknek ismerők a’ fels. kir. kormányszéknek kijelenteni, hogy ezen megkísértett bevándorlás, a’ megelőzni annyira óhajtott rész helyzetnek még lelézését foglalja magában, mind azért, hogy a’ szászok közé bévándorottaknak azon földön régóta ott lakó magyarok és oláhok kiüldöztetésökkel nyittathatik megtelepedési hely, mely által az oly könnyen elégületlenségre ingerelhető nép kedvetlenilésére csak gyúlékony anyag élesztőzik gonosz szándékú bujtogatók által felhasználható,— mind azért hogy a' bérvándorlottak közzül többen telepedő hely biránya esetére csak koldulásban fogják lelni további kétséges elbelyheztetésökig ittmaradásuk reményét. — Annál fogva alázatos tisztelettel folyamodunk a' fels kir. kormányszékhez aziránt egyfelől, miként a’ szász törvényhatóságokhoz oly hathatós rendelést bocsátani, 's azon rendelés pontos teljsítése felett őrködni is méltóztassék, hogy a' magyar és oláh zsellérek , kik hazánknak nem kevésbé hasznos lakosai mint a’ szászok, lakhelyükből ki ne mozditsssanak, színtén azon ok javaikért ezt, mmn a’ haza lobbi rész.ében laki'» birtokosokat is zselléreik önkényes elkergetésében !›.p I.»t ̇»/./..i; másfelől aziránt is alázatos tisztelettel kérjük a* fels. kir. kormányszéket, méltóztassék felségesrüink fejedelmünk szentséges személye előtt foganatosítani azon kérelmünket , hogy bár miféle telepedést kereső idegen vándor néptümeg hazánkba ké ne ereszte sok teljességgel nem értve ide a’ külföldi művészeket, gépészeket, gyámnokokat és jelesebb mesterembereket, mert ezeknek hazánkba leendő betelepedésükre, mint a’ terményzü erő egyik sajátságos előhozóit örvendetes jelenségeit fogjuk tekinteni a’ mikor hazánkban nincs hely, mely res nullius lenne 's ezt a’ szászok közzé bévándorlott avíti lienbergi svábok már is sajnos példában bizonyították be Európának. Ez egyébiránt is politikai tekintetnél fogva hazánkban úgy is eléggé számos külön elemnek és érdeknek a megszaporitása és egymás ellenében erősítése a„ meghonosodott polgárok közjólétével homlokegyenest ellenkezik“. — Ilye’ szózatszedő bizottmány, előadását megtevőn, abból kitetszett, hogy a raktári biztosok lettek: Nagy András és Sárdi József; b) tizedtárnok : ifj. Farkas Sándor; c. derékszék imáinak megmaradtak a’ voltak , "s itt csak kettő lett: Wass Zsigmrond és Gyarmatin Dénes és ha azt mondjuk róla, miként e* névnek derékszék teljes ti értékben megfelel, úgy véljük, elég dicsőiét. Alszek bilái hasonlóan a’ régiek maradtak-neg, kivévén Hegyesi Lajost, ki helyibe Látárner Károly lett; de ugyan jó, hogy nem derék széknek hívják.( 12) A’ redificátorok ügye vitatás alá kerülvén, nagy zaj, durnyogás és megelégületlenségen ette, mind a’ kormányi rende-letet, mind a’ bizottmányt” munkálatot. ’S lehetett ily szókat halleni: „azért a' fizetésért nem rectificál senki “'— mire S. Zsigmond a’ szegény adózó nép szersát kelebázó szavakkal rajzolá, ’s beszédét igy folytaté. Tudom mi ellenvetést szoktak tenni némelyek ily nyilatkozatoknak; ez abból áll, hogy sok nemes atyánkfiai nem ehetnek jóízű kenyeret. Én nem bárom, sőt akarom, hogy egyenek jó ízű kenyerat, de... lelhessen a’ szegémség is‘ (megéljeneztetett). Azt is hallom, nem rectificálnak ennyi fizetésért; ha nem lesz itt annyi áldozatra kész egyén, rectificáljanak a’ generalis és filalis szék bírái, vagy vén létemre— rectificalok én ingyen“. Kemény Dénezs: „Nem hiszem én, hogy e’ teremben ne lenne nehány egyén, ’s annyi becsületérzés, hogy erre fel ne ajánlanák magokat“. Dózsa György: ,,Ha nem fog lenni, ki rectificáljon, én ígérem, hogy azt a’ járást, melyben lakom, mig élek rectificálni fogom.“ Éljen az örökös rectificator és procurator!” A’ vitatások eredménye az lett, miként a kir. kormányszék rendelete szerint határoztatott meg a’ reelificatori fizetés. De már hány reclificator legyen? e’ került szőnyegre. Sarpataki Zsigmond elősorolván azt, hogy Erdély megyéiben hány van, azt állitá, miként 2, 4, 8, legfeljebb 12-re megy számuk, csak nálunk van 29, a’ mi hallatlan sok. Ehez képpest hetet javallott, mit b. K. I. pártolt is, többekkkel; de Zeyk Károly azt mondván, hogy miután már a’ kormány 14-nek rendszerezett fizetést, ’s kérdésbe tévén, valyon «T hétnek oda adja-é a’ tizennégy rectificatőri fizetést ? a’ RA az adóizók számát tizennégyre határozták , — ’s a’ jövő gyűlésre csak annyi maradt elhatározatlónak hogy: vakon kettő rectificaljon egy járásban, vagy egy? És igy mégis czért ért a’ tisztes öreg S. Zs., ki azon ritka szerencsében osztozott, miként elvetett magvának, noha még három éve sincs, gyümölcsösé érését megérte ’s az adózó nép terhei könnyítése iránti javaslatát életbe léptetve látja. Hány emberbarát nem javallott igazság és emberiség érdekében szebbnél szebb tervezeteket? hány nem vetett magot ak köz-