Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-03-24 / 24. szám

Kolozsvárt! Uc«III mart*. 34-n 1§46 34 Megjelenik e'históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pénteken ESoil OS Oi.eill'öl­l ’s Kolozsvári IErtila­l melléklapokkal, ötöd fél ivén. Félévi előfizetés dija: d —liat rft e*itstB»C‘U. Minden cs. k. postán lehet előfizetni vagy a’ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz békü­ldeni. Mindennemű hirdetések a’ Hetilapban adatnak­ ki , mely' szombaton Kolozsvárit külön is szétosztalik. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Az erdélyi iparmű-kiál­­­itás társulatnak tl-k közgyűlése f. mártz. 29 . a' kolozsvári pol­gári társalkodó nagy terepiében fog tartatni délután 4 órakor, melyre min­den részvényes megjelenni szívesen kéretik. ( Urbtér- III­­E' h­n­dlap 22-dik szá­mában kijött czikkünk végén érintők röviden azon különbséget, mit a' nemességnek adó­mentessége vagy adózása az úrbérben szük­ségképp következtet; el nézetünket, meny­nyiben egy hírlapi czikknek sz­űk korlátát en­gedik, jelenleg kimagyarizni kívánjuk. Ila azon kiváltság, minél fogva a' ne­messég közállomány te i'ifinek viselésében oly kevés részt vészén, még az idők sorain ke­resztül tartós állandóságra számithat; követ­kezőleg, ha azon terheket, miket a’ közállo­mány bátorsága és jólétének eszközlése igé­nyel, magyar ’s székely földön ezután is mind csak az úrbéresek fogják hordozni; — ha a­ nemesség ezen kiváltságát m­eg akarja őrizni, el kell szánnia magát az úrbérben oly vesz­tésekre ’s áldozatokra, melyek bizonyosan le­­letemesbek az adózásnál, — és mint előbbi czikkü­nkben megjegyzök, a’ nélkül, bárki ke­zeskedhetnék, miszerint ezen áldozatok örök megtétele után soha nem j­övend idő, mely­ben a' nemesség adózzék. Tekintsük néhány pontokban az adónak természetét és lássuk, minő elveket kell elfogadni az úrbérben, ha az adó ismét csupán az úrbérest és úrbéri birtokokat fogja terhelni.­­ Nem kormány magára teszi szükségessé az adót, nem kor­mányi zsarnokság az adónak követelése, ha­nem a’ közállomány fogalmából ’s annak szük­ségeiből természetileg kifolyó következmény. A’ polgári társaság egy nagy család, mely­nek fennmaradása ’s jóléte szintúgy, mint kill­’s belbátorsága számtalan teendőket ’s ezek­nek sorozata a’ költségek halmazait idézi e­­lő. Mind addig tehát, mig egy sötét vér okoz­ta felhevítlésben, az embereket vadoni magá­nyokba szétszórni, vagy elfogult makacsság­gal még a’ szemmel látható tényeket is ta­gadni nem akarjuk, állitni nem lehet, hogy a’ közállomány költségek nélkül fennállhas­son. És e­ költségek megszűnni soha nem fog­nak, míg a’ közállomány szét nem bomlik; sőt kis honunknak vagyonosságban, szintúgy, mint szellemi fejlődésben bálra maradt állá­sa azt hangoztatja, hogy a’ jólétnek e hava­sok bérczei közzé bevarázsolása végett szám­talan­uj 's más miveltebb országokban már­­szerencsésen sikerült intéz­ményeknek felállítá­sára van szükség, melyek mind pénzbe ke­­rülendenek ’s így az adó nálunk apadni bi­zonyosan nem fog, sőt az új intézvények, a’ mint a’ törvényhozó hatalom azokat létre hoz­za , ezen törvényhozói úton az adót emelni Lássuk már a' megszorításokat, melyeket a’ kiváltságos osztálynak elfogadni kell az úr­béri földekre nézve, hogy az adónak egyedü­li alapját szilárdul tehessék. Bár minő indu­ctiok hordassanak-fel annak erősítésére, hogy nálunk az úrbéri földnek három tulajdonosa van, t. i. egyik a’ közállomány a’ közterhek tekintetében, másik a’ földes úr, harmadik az úrbéres, mind ezen indocktoknak egyikét sem fogja senki törvénykönyveinkben megtalálni; sőt furcsa eszme az , miként a’ közállomány, a’ közterhek tekintetében egyik tulajdonos­nak szerepét viselhetné, ugyan is e’ szerint egész Európában, a’ két magyar hon nemesi adómentes földeit kivévén, egyetlen darab föld sincs, melynek a' közállományok ne lennének tulajdonosai, mert mindenütt közadó alá e­­sik minden darab föld. Mi a’ közállományt nem a­ keblében lévő vagyonok tulajdonosá­nak, hanem védelmezőjének tartjuk,­­s ha viszszamegyünk gondolatainkban a k­ezób­a, mi­ért a­ polgári társaságok keletkeztek: bizo­nyosan polgári társaságba bár­ki nem azért állott, hogy sajátját elveszítse, hanem hogy annak szintúgy mint személyének védelmet és társadalmi jólétet nyerjen. Hiszszük, hogy köz­állomány sok jogokkal bir mind a’ személy, mind a­ vagyonok felett, de csak annyival a’ természeti szabadság korlátozására, mennyit czéljainak elérése szükségképp igényel. — Mind ezen elvont eszmék után, áll eddigi törvényeink szerint , hogy a­ földes úr ment az adótól és ment mind azon föld, mit ő bír,­­s jogában van bár­mely földet, mit úrbére­sének eddig használatul engedett, tőle mikor tetszik viszszavenni , és azonnal törvény sze­rint mentnek kellene azon földnek is lenni minden adótól. De ezen jogoknak szét kell pattanni, ha az adót csupán úrbéreseink vállaira akarjuk ezutánra is tenni, m­ert a’ meg nem szűnhe­tő adó állandó alapot kíván , ’s ha egyetlen alapul az úrbéri birtokokat tűzzük­ ki : egy oly elválasztásnak kell történni, mely szerint az adó alapjául szolgáló földet az adómen­testől áthághatatlan vonal oltalmazza, követ­kezőleg a’ jelenleg adó alatti föld soha töb­bé viszsza ne térhessen nem adózó kezekbe, hanem kirekesztüleg mindég csupán adózó úr­béres birhasan ; különben az adó alapja lea­pad, és a’ közjólét szenved. És igy azon esz­méből, hogy a* kiváltságos osztály ne adóz­zék, önként következik, hogy az soha többe az úrbéres földnek birtoklója nem lehet. S kö­­vetkezűleg elvesztette örökre a* nemesség az adómentesség miatt kárpótlás nélkül minden úrbéri földeskezi tulajdonosi jogát és azon birtokai tekintetében semmi egyéb nem ma­radt sajátjául, csak azon néhány napszám vagy taxa , melyet a’ törvény, mint valamely adót, határozatid fizettetni az úrbéri föld va­lódi tulajdonosa, az úrbéres által. Igazság kívánja továbbá, hogy ha min­den lelhet az úrbéresre akarunk róni, az úr­béri tartozások meghatározásában e’ teherre méltó tekintet forditlassék , hogy az úrbéres a’ közterheket hordozni elégséges legyen. És vegyünk fontolóra a’ jövendőt, vagy el kell szánni magunkat, hogy adómentességünk fenn­tartása miatt mindig a’ jelen pangásban, anya­gi és szellemi koldusságban maradjunk; vagy ha ezt nem óhajtjuk , minden uj intézvény felállítása, ’s e’ tekintetből az adó legkisebb emelkedése új meg új igényeket szülend, hogy midőn ezen uj tervek ismét az úrbéresek vál­laira nyomatnak, kárpótlást nyújtsunk egy ’s más úrbéri tartozásaik leapasztásával, módo­sításával. Erdély kiváltságos osztályáról, mely­nek számos része az emberiséget azokban sem tapodta, kiket a’ törvény eddig védel­­metlenül hagyott volt kezei között, feltenni nem lehet , hogy midőn e’ nyomorok közt t sinlödő köznépre a’ terheket halmozandja, ne engedjen­ le úrbéri tartozásaikból, és igy azon idom­talanságot, hogy a­­ kiváltságosok által is élvezett közjólétre csak az úrbéres adózzék, némileg helyre nem hozza. Az áldozat tehát , mit adómentességükhöz elfogultan ragaszkodóknak tenniök kell, nem ke­vesebb, mint áthaghatatlan vonalok általi elkü­lönítése és örök elvesztése az úrbéri földnek’s az úrbéri tartozásoknak a’ viselendő adó tekinte­­téböl elcsekélyitése. tekintelyektől hallók, hogy Erdélyben az úrbéri föld, a’ földes súri majorság­­birtokhoz megfordított arányban áll, mint a’ testvér magyar honban;’s midőn étt a’ mivelés alatti földnek három negyede majorság, egy negyede úrbéri . Erdélyben a’ mivelt földnek alig egy negyede allodium, ’s a’ többi úrbé­ri föld. A’ kiadómentességéhez szerfelett ra­gaszkodik, fontolja-m­eg ezen arányt és ítélje­­meg, érdemli-e azon dicső kiváltság, fillér­rel sem járulni törvényhozó hatalom által meg­határozandó adózás útján a­ közjó előmozdí­tására , hogy a’ nemesség birtokainak három negyedéről örökre lemondjon ; ’s ismételjük, ki fog jól állani, hogy még ezen áldozattal is örökre megmenekedett az adótól? E’ kis Ilonnak néhány százezer lakóit, mind eddig áthághatatlan falak —­ hidegek és kemények — választák szét­ egymástól. A’ kiváltságos alánézte az adófizető városi pol­gárt, szászt ’s szolgáját az úrbérest és azt vélte, hogy mivel hajdan e’ bont. karjai ’s fegyvereinek éle által védte ’s megtartó , ez­zel igényt szerzett magának a­ többiek verej­tékén előidézett csendben örökre nyugodva szenderegni; — viszont az adófizető elfeledni látszott mind azt , mit a’ kiváltságos osztag tett, nem akart emlékezni, hogy e’ hazának nemzetiségét és alkotmányát a’ kiváltságos osztály őrzé­ meg, ’s munkálatiul dőzsölő büsz­ke herét, kit verejtékén véd és táplál, vélt abban is, ki éjetét, nappalát a’ bon jólétének áldozta. Eljött ideje, hogy ezen széldarabolt érdekek öszveolvadjanak , ’s e’ haza minden polgárai egymás iránti teljes bizodalommal, dicső koronánk fényére, az alkotmányos rend­re ’s jólétre egyesítsék lépteiket. Mi hiszszük hogy a’ kiváltságos osztály, melynek alapos belátásától, helyes számításától, igazságától és nemes érzelmétől függ jóként e’ kérdés megoldása, átlátja, hogy az adómentességet tovább fenntartói sem oka, sem állandó fenn ma-2 !

Next