Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-11-26 / 95. szám

Er­DELY­ES MAGYARORSZAG. Lóságokhoz Hiteles kútfőből m­eritett tudósítás következtében jelentjük, hogy az országgyűlési tanácskozások d­e­ 5e­m­b­e­r 6-tól jövő 1847 januariusa 4-kéig elh­alasztattak, mirel az ország­­gyűlési tagokhoz, mint szintén a’ törvényba­­n­ szükséges értesítés elkíirdetett. Kolozsvári ujságok. Zongo- Eta k­i­r­ál­y ILI­SZI Kolozsvár­­t — ez a’ nagy, ’s minden kebleket örömre gerjesz­­­­tő újság: körünkben van már a* magyar­­Orpheus; tegnapelőtt kedden nov. 24-n .délután öt órakor érkezett városunkba, ’s Br­­assii vendéglőjébe szállott, hol számára egy Avár szoba csinosan és ízletesen elkészíttetett. .Több förangyal siettek látogatására, ’s estve­nnét óra tájban száz fáklyás­ zenével ’s az ablaka alá gyűlt néptömeg harsogó ismételt éljeneztetése által köszöntetett. A’ katonai crflangászkar több darabokat játszott, azok közű­ ha’ zongorak­irály indulóját is. — Ez al­­­lkalomal az idevaló muzsikai conservatorium­ részéről egy lisztelkedő küldöttség ment hoz­zá , ’s kormányszéki tiszteletbeli fogalmazói gyakornok Urházi György lelkes magyar beszéddel idvezté hazánkba ’s városunkba ér­tekezését; mi­után a’ conservatorium igazgatója /s J­­u z i c­s­k­a György czélszerű német be­­m­szédet intézett a’ nagy művészhez, kinek a’ Cxonservatoriumot becses emlékezetébe ajánlá. J Liszt a’ magyar ifjúnak kezét nyájason meg­­sszok­tá , a’ conservatorium­ igazgatójának pe­­­dig németül szives szavakat felelt. Emliten­­­­dőnek véljük még, hogy a’ritka művészt hoz­­sszánk meghívni egy úri küldöttség Nagysze­­xibenbe ment volt, mint szintén némely szenve­­­ddélyes műkedvellők is ölet hallgatni azt tet­­étték. Most itt van, a’ tőle remélhető műé­­v e­­­sszel foglalatoskodtat mindent : ma nov. 26 n Kiadja első, ’s vasárnap novemb. 29-n második dhangversenyét, melyeken hogy nagy tolyon- 2 gás lesz, mutatja azon körülmény, hogy teg­­nnap szeredén reggel egy óra alatt 5­00 p. fi bementi díj gyűlt­ be. Múlt vasárnapra u. m. nov. 22-re vira­­­dólag kü­lső-magyarurszában egy háznál mi­n­den a’ gazda reggel kiment az udvarra, s az új istállóba betekintett, a’jászolban egy meghalt s embert talált. Hire volt, hogy éhes halt­ meg, de rendőri nyomozás következtében kisült, hogy a pálinka ital áldozatja. A’ m­at héten egy reggel a’ piaczon az 's úgynevezett fiscus-ház , alatti korcsmába­­ egy favágó bémenvén, szerfelett sok káposz-­t lát­ott, mire egy csomó sört és pálinkát meg­ivott. A’ mint a’ korcsmából kijött, a’ földre lerogyott ’s legottan meghalt. Rendőrségi intézkedés következtében teste felbontat­ván, látszott, hogy guitaülés miatt történt halála, a’ mit mohon evése és gyomrának megterhelése az öszve nem férő két ita­l - szerrel kapcsolatban, előmozdított. Néhány forintot is találtak nála, ’s hihetőleg jó napot csinált magának, így vigan ment a’nagy útra ’s azon ismeretlen országba, honnan még sen­ki sem tért­ viszsza. Egy héttel ezelőtt csütörtökön november 19-n a’ város közepéből fényes nappal három lovat elloptak, mi mint látszik,“---------------? - - - O­­­v ' t v furfangosan, mi a’ szomos‘Dmoni puszták (lá­­m­ ezen iparlovagi működésben jártasságának 's gyakorlottságának is becsületére vált vol­na. Egy szomszéd falubeli úr jószágai felü­gyelőjének nőrokona székelyföldről hozza men­yén, a' mondott faluból a’ fenniri napon há­­romlova szekerével béjö ide, — dohányt ad­­ni­ el. A’ szekér a’ piaczon megállván, a’ ne­­vendék kocsis a’ lovakat kifogja , ’s belső magyarulszában a’ b. V. háznál, melynek al­só részében korcsma van, ha szinte nem ven­dégfogadó —­ sürgető kérésére megnyeri a’ korcsmárosnétől, bár elébb elútasittatott, hogy lovait az istállóba hőkölhesse, a’ mit megte­­szen, ’s azzal a’ piaczra viszszatér dolgát i­­gazitni. Jó darab idő múlva a’ lovakhoz a­­kar menni, hogy megitassa,— ’s ki irja­ le bá­mulását, midőn a’ lovaknak csak hűlt he­lyét találja ? A’ korcsmárosnétől kérdi, hogy lovai hová lettek? de ki arról természetesen semmit sem tud; tudakozódik másoktól, fut nyargal... de a’ lovak sehol sincsenek.­­ sírva és ordítva a’ rendőrségre panaszát előadja, 's a’ ■á>’ megyen — korcsmárosné legol, a’ dolgot nyomozzák, de­tail oda idéztetik siker nélkül: csak annyit lehetett megtudni, hogy az irt napon két bőrrel kereskedő oláh, kik azt irt korcsmában ittak, látták, hogy egy ember viszen­ ki az udvarról három lovat , de mint őket nem érdeklő dologgal nem gondoltak ’s a’ lovak igy eltűnve vannak. A’ rendőrség ugyan mindent elkövetett, mi hatása köré­ben volt, de azt a’ mit legsürgetőbben kel­lett volna tenni, t. i. hogy a’ kéretlen lóci szárok béérésére lovas legényeket indítson, nem lehette 99 okból, melyek közzű­l egyet t. i. —hogy lovas legényei inn­emlilni elég­tsenek. A­ dézma megváltásában Bécsbe felment városi biztosok a’ császári fővárost szeren­csésen megjárva, most a’ napokban viszsza­­tértek. Küldetésük eredménye, mint halljuk, annyi, hogy — jobb lett volna a’ felmenetelt késökre halasztani, mert azon felette fontos ügy végképpeni eldöntése előtt, még némely elöleges kérdésekben a’ fels. udvartól lekül­­delik. Hogy a’ dézmának, mint egynek a’leg­­gyűlöletesebb adók közzül, megváltása helyes és igen idves intézet, az kétséget nem szen­ved , de annak tervezett módjára nézve sok ellenkező szózatot lehet hallani. Híjában, „quot capita, tot sensus!“ Hal­l a ti a sí orczlitlanság* é* hazugság. Az „Erdélyi Híradó“ közeleb­bi u. m. 198-d számában nov. 22-n e’ czím alatt ,,H­a 1­1 a 11 a­n m­y­s­t­i­fi­c­a­t­i­o" egy úgy­nevezett „ingyen olvasója“Mult és Jelennek — e’ lap szerkesztőjét az „Erdélyi Hiradó“ pisz­kos és aljas modorához illő gorombasággal megtámadja, ’s szerénytelen mystificatioval vádolva lehazudtolja, az előfizetési hirdetés­ben megemlített azon körülményért, hogy: az érd. udvari c­a­n­c­e­ll­á­r­i v­á­l­a­s­z­­tás felöl a’ két magyar haza legelőbb »»Múlt és Jelen'4 rendkívüli toldalék­a által ér­tesít­tetett. E’ lap erdélyi és magyarhoni ol­­vasói előtt szükségtelen lenne mentségül va­lamit felhozni oly tényre nézve, mi azon tisztelt olvasók tiszta tudása szerint valóság­gal megtörtént. Azon ingyen olvasó­ ’s azzal kezet fogó „Erdélyi Hiradó“ szerkesztősége igazán hallatlan arczátlansága azonban még­is alulírt bár kedvetlen kötelességévé teszi ez ügyben megtámadott becsülete védelmére felszólalni, ’s egy azon orczátlan ingyen ol­vasó ’s szerkesztőség által is el nem tagad­ható, szinte kézzel fógható­ bizonyítást felhoz­ni. „Múlt és Jelen" mint szintén az „Érd, Hiradó" megjelenik é s kiadódik vasárnap és csütörtökön. Az erdélyi kir. udv.can­­cellári választás véghezvitelt sept. 21-n hét­főn, ’s e’ lap szerkesztője hogy azt legha­marább tudtára adhassa a’ két magyar hazá­nak a’ vasárnap sept. 20-n elküldeni kellő erdélyi és magyarhoni ujságpéldányokat hálratartóztatva és h­é­l­d­ö­n s­e­p­t. 2­1 -n rend­kívüli toldalékban az udv. cancellári válasz­tás eredményét kinyomatva, a’ kedden sept. 22-n elinduló postával küldötte­ el Er­dély belsejébe, Magyarországra és Bécsbe a’ sept. 20 ki és 76-i számot, mivel a’ mint tudva van, éppen a’ keddi és pénteki posták azok, melyek az itt legszélesebb irányba indul­ni szoktak. Hogy ez valóban igy volt, ismé­telve hivatkozik alólirt e’ lap t. ez. ol­ásói tudására. De van egy kézzel fogható, s szemmel olvasható bizonysága is, és ez — a’ Pesti Hírlap. —• A’ „Pesti Ilirlip“ sept. 27-n költ 751 számában 208-d lap első hasábján, szóról szóra ez áll: ,,­/?r­­d é i ij i ország}} ü­l­és. A’ Mait és Jelen rendkívüli toldalékban hozza hinti, m­isze­­rnt a sept. 2 l-ki országos ülésbe/­ az ud­vari cancellár választására a' szavazások megtörténtek. Lévén n. m. száza­tolók 2­36 hét szózat elvesztésével többséget nyertek: r­o­m­a­i k­a­t­h­o­l­i­c­u­s­o­k báró J­ó­z­s­i­k­a S­ám­u­­el 213, gróf Lázár László 106, Gál László ’s a’t. s­a­t. ’s­a' t. Mit mond er­re rágalmazó és szemtelen ingyen olvasó'­ úr! Hogy tehát Pesten ’s Magyarhonban ’s igy Erdélyben is Kolozsváron kiind az újságol­vasó közönség „Múlt és Jelen" rendkívüli tol­dalékéból értesült azon országos választás stílői, az nem hallatlan mystificatív, de való­ban megtörtént tény: az „Erdélyi Hir­adó“ rágalmazó felszólalása ellenben iSDik­­atlait orczátlasiság* és b­azsa»:­Ság*. Hogy oly laptól, mely tulajdonosától eladva, a’ szerkesztő nevét is hazudj­a,sok kitelik, ez igen természetes; hogy azon sze­rencsevadász urak, kik most az irt lapot kezelik, saját erszényüket nem a’ közijével tekintik 's igy „pro pane', a’ közönséget megcsalni, füstöl és gőzt csinálni, kérked­ni ’s ámitni, szóval nagy lármát ütni kép­­pesek, hogy mentői több előfizetőt csőditse­­nek­ öszve, — saját nemes elvük szerint „mun­") Hogy a’ kolozsvári példányok vasárnap sept. 20-n kiadattak természetes, mert kolozsvári olvasóinkra nézve azon „rendkívüli tolda­lék“ semmi érdekkel nem birt. Egyébiránt mai számunkkal az „Erdélyi Híradó“ álszer­­kesztőségének azon rendkívüli toldalékot meg­­küldöttük, hogy tanuljon becsületet, ’s más rovására ne billentsen — mert sánta ebnél a‘ hazug embert hamarább utolérik. Szer­kesztő.

Next