Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-10-14 / 82. szám

2 3á »■sí'jis'ráraí. WJ < Mllorioh «Mltfol». I **M S^fl* ERDÉLYI HÍRLAP. Előfiz­ető&t figyelUlCZteté«. Az utolsó fertály-évre — folyó october 1-től fogva — előfizetést 3 — Iiaroilt ríttál ezüstben, elfogadunk, mely akár a’ csász. kir. posták által, akár egyenesen szerkesztőséghez (belső farkasutsza 57-dik szám alatt békü­ldhető. S­z­e­r­k. 3 it ti­n­d­ti fi ti 7 te ti 8 ri­n d­íi­u­n 8 l­i 3­3­1­1­1 ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. tíik­evezés. O cs. kir. Felsége gr. Zi­chy Ferenczet magy. kir. udv. cancellariai tanácsost, magy. kir. helytartósági tanácsossá ’s a’ tanulmányi bizottmánynyal egyesitett könyvbiráló hivatal elnökévé kinevezni, egyszersmind titkos­­tanácsosi ranggal díjmentesen felruházni kegyel­mesen méltóztatta. ICoro/.svasi u­jságjoli. A' köze­lebb mult szombaton, u. m. octob. 9 n reg­gel mint a' naptárból tudjuk — nagy és ná­lunk is látható, igen nevezetes gyű­rűalaku napfogyatkozás volt, de a’ mely a’ rész és már unalomig tartó essőzés miatt látható nem vala. — Álaljában a’ természeti időjárás visz­­szás úton jár. Nálunk most a’ fontolva haladás lenne divatban — legalább az or­szágos teremben; de az idő nyargalva hala­d, mert a’ folyó hónap kezdetével úgy látszik , mintha az őszt átugorva egyenesen a' tél­be lépett volna. Gyaluban havazott is, mely még a' kisebb hegyeken is megállott, sőt octob. 4 re viradólag egy kis fagy is volt. Folyó octob. 7-n reggel az óvár háza megélt, az úgy nevezett németek pallója túl­só és a' fellegvár alatti végénél a’ Szamos partjára lejtő mélységben egy hóst emberre találtak, kiben volt kereskedő P. M. legé­nyére ráismertek. Mivel a’ bort erősen sze­rette ’s B­ichus oltárán gyakran áldozott , hihetőleg a' mondott napot megelőző éjjel krapulás fővel fére lépve bukott le a’ me­redekségb­ől al patt alá, ’s arczál észvelőive­­’ vizzel tele lévő gödörben találta halálát. Varinak azonban kik hiszik, hogy erőszakos vége volt, mert a* mull szombaton f. h. 9-n elfoglak ’s börtönbe zártak egy czigányt, ki bizonyos embert fenyegetett,­­s azt magára­­viszgázásra inté, különben úgy jár mint P. M. (vulgo Ny.) legénye. A dolog­ azonban mint értettük, a­ rendőrség által nyomoztatott, minek eredménye , melyet az orvosi látle­let is erősít, hogy halála nem erőszakosan tör­lent. Mint irodalmi újdonságokat említjük: ,,B­é­r­c­z v­i­r­á­gok. Zs­e­b­k­ö­n­y­v 184­8.“ Kiadják a’ kolozsvári királyi Lyceum ifjúi. Kolozsvártt Tilsch­ János tulajdona­ 12­ edrét ,256 lap. Négy csinos aczéluyelszettel. Se­­lyemkötésben 3 ifi, csinosan kötve 2 i­fi , közönséges példány 1 ifi ezüstben. Foglalat­ját teszik : 9 regék, beszélyek, novellák , 27 népdalok, versek, epigrammok. Azon jeles ifjak közzü­l, kiknek mi­veik e' külső szép és csinos alakjával is magát ajánló zsebkönyv­ben közöltétnek, többen, álnév alatt dolgoz­tak; igy p. o. Gyerői Lenke Károly (gr. Lázár Kálmán a­ „Bérczvirága“ czi­mű­ föbeszély írója.) Saját nevüket kitették V­áradi J­ó­z­s­e­f, ’Forma Károly, V­e­­­res Á­d­á­m, László Kálmán, D­o­n­á­t­h Pál é s a’ t. Szívesen idvezeljük e’ szép és közhasznú vállalatot, ’s e’ szellemi szent czélra öszveállott derék és lelkes ifjaknak — kis hazánk szépen biztató reményeinek — a' nemes pályán sikerrel haladást keltlünk legforróbb érzésével óhajtunk, hogy a’ tu­dományos és erkölcsi mivelődésben magas­­ra emelkedéssel ön maguknak a’ földi leg­­dicsöbb élvezetet, sőt kincset megszerezhessék, ’s mint egykor helyüket bétöltő valódi em­berek állandóul a' közjó előmozdításának szenteljék munkásságukat — és a’ hazának éljenek. Az­­érdemes kiadónak is — mint többször megjegyezni már volt módunk — minden szép és jó pártolójának — a’ mun­ka csinos alakban közrebocsátásáért dicsé­rettel méltánylását nem mellőzhetjük­ el. — ,,Erdélyi protestáns egyházi beszédek tára.“ 1 -ső fűzet. Ára 48 kr ezüstben. (Két fűzet teend egy kötetet. Ez is Tilsch tulajdona.) Az itt kijött kilencz beszédek közti megem­­litendőnek hiszszük az elsőt : ,,A­ haza vesz­tése és vigasztalása. Cs. k. örökös főherczeg József Magyarország nádora gyászinnnepé­­lye alkalmával az ev­ ref templomban Ko­lozsvárit febr. 21-kén 1847.“ Vadas Jó­zsef kolozsvári ev­­ri. paptól. A’ haza nagy férfia munkásságát röviden, de nyomos és kitűnő vonásokban rajzoló tartalomdús beszéd — mely a’ kedves emlékezetű ’s a’ hiv magyar nemzetet szerető, 's ettől azért méltán szeretett föherczeg tisztelőinek figyel­mét megérdemli. — A’ többérdemes egyházi szónokok, kiknek e’ fűzeiben munkái van­nak : Koronka Antal, P­é­t­e­r I­I .J­ó­z­s­e­f, S­z­e­g­e­z­i László, Kiss M­i­h­á­l­y, (G­ö­n­­c­z­y Lajos, M­u­s­n­a­i Károly, G­y­ö­n­­­g­y­ö­s­i I­s­t­v­á­n, N­a­g­y Ferenc­z. A 3-k ’s i­ly czi in­ü jeles beszédben „Nem csak ma­gunkat, de maradékunkat is elvesztjük vét­keink miatt“ — mely marosvásár­helyi ér­demes ref. pap l. Pélerfi József úré­­ a’ tanítóknak és nevelőknek zúgolódva fizető szülőkre nézve a’ Protest, egyk­. és isz. lap után közli e­ stalistikai adatot : ,,A‘ tanító­nak adnak 15 krt egy gyermektől, a’ le- Ianpásztor­nak 1 for. egy marhától.‘ Ily szé­pen hangzó adatokat az erdélyi szellemi vi­lágból is lehetne bőven eleget idézni. — E­gyébiránt részvétet és pártolást óhajtunk e’ hasznos vállalatnak ! Folyó od­ob. 2­n a' belső városban ki­­rályujszában a' Diana -ferdéi vizét hordó lovak — hihetőleg Phoebus vagy a’ nap lovaival rokonságuknál lógva tüzesek, ’s igy a' fon­tolva haladásnak barátjai nem lé én — a’ szekeret elragadták ,s a’ sebes nyarga­­lás következtében a’ rajta íllő két ember, három hordóval együtt le­hullott, egy pár kerék is kiesett , m­ig nem végre a far­­kasujszára menő sikátor szegletén levő saslába a’ rúd megakadván, a'lovak is meg­állották. Városi malom-haszonbérlő Hutter Jó­zsef, a’ hátulsó Kómáiban több darab sző­lőt megvásárolván , azokban a’ rosz bornál hasznosabb és jövedelmesebb termékre ta­lált, t. i. kőbányára, melyből eddig elő 10 — 12 malomkövet ástak­ ki, még pedig a’ esi­csői határban találtaknál jobbakat, mert mi­dőn az utolsót minden 24 órában megvágni kell, a' kolozsváriakat három napban egy­szer elég. Az irt kövek a' hidkapu előtti malomra már alkalmazva is vannak, így le­het gondos és szerencsés embernek néha kőben is aranyat találni ! A’ kir. lyceumban, october elején a' ta­nulási idő béállván, mint eddig is kiadatott latin nyelven az uj iskolai évben tar­tandó leczkék rendje — ordo praelectionum. Minden leczkék egyébiránt —­ kettőt kivé­­vén — magyar nyelven folynak. Öröm­mel lehet látni azok sorában, a’ „Statisti­­kát,“ és „közönséges mint hazai egyházi jog­tant“ még pedig a’ r. kath­olikusoknál, mint protestánsoknál divatosét, ifjú helyettes ta­nár Bécsi Emd­ertől. A' ki tudja, hogy mi­lyen nagy fontosságú , alkotmányt sürgető 's jogkérdésekkel foglalkozó jelenkorunkban a’ fennálló státusok ismerete, továbbá, a' na­pi­ események sorában az egyházi ügyek és mozgalmak milyen nagy szerepet visznek s több országok politikai éltével szoros kapcso­lat­ban állanak , h­a­ teljesen fogja a’­­el­sőbbség azon intézkedését méltányolni, mi­által az említett két tudomány a’ kir. lyce­­umi közönséges tantárgyak közzé soroztatott. Városi elöljáróságunk két igen idves és szükséges rendszabálylyal foglalkozik — a’ miknek behozása a* mint egy régen ismert hilány kipótlását eszközlendi , úgy az Ösz­­ves polgárság minden osztályainak nagy hasznára b­ejid. Ezek : egy cseléd- ’s egy koldusrendszer. Eléggé ismeretes, miszerint hogy alig van­ ház, melyben a’ rosz cselé­dek ellen panaszt hallani ne lehessen, vala­mint hogy a’ mondott kör­űlményből a’ gaz­­d­ik és cselédek köztt sok kellemetlenségek fejlődnek ki. E’ roszak és bajok elhárításá­ra vezető intézkedés leend az említett cse­lédrendszer , mely már az esk. közönség és tanács által megállíttatván ’s a’ kir. kormány­széktől is jóvá hagyatván, némely észrevéte­lekért az életbeléptetés előtt oda még egy­szer felter­jeszte­tett. Arra nézve megemliten­­dőnek véljük azon két főpontot, hogy a’ ren­dőrségnél leend nyomtatott conventio vagy béralku, továbbá cselédkönyv, mind kettő szükséges ellenőrködés tekintetéből, 's a’ lózungok lehető eltávolításáért.. A* jó és biz­tos cselédet fogadni akaró tehát azt a’ ren­dőrség közbenjöttével teendi, 's onnan kap béralkut, miért igen természetesen ki azt nem teszi , ha cseléd elleni panasza igazi­­tatlan marad, magának tulajdonítsa. — Mi a’ koldusrendszert illeti, a' milyen igaz, hogy a’ koldusok szerfelett eláradása több rész kútfeje, mint a’ kik nem kevés alkalmatlan­ságot csinálnak ’s a' városnak nagy terhé­re vannak, midőn a’ lopásra is ürügyül szol­gálnak, oly igaz,hogy nálunk szegény ápolóinté­zetek híjában, kivált a’ nyomorékok ’s való­di szerencsétlenek az egyesek felsegélésére és adakozására szorultak. E* czélból a’ kol­dusok fertályonként számbavételnek, 's rólok 82

Next