Múlt és Jövő, 1994 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
״ tagjait más pártok és egyesületek toborozták össze" .2° így mintegy 250-300 helybéli indult Karcagra. Mások is a tárgyalásra igyekeztek, közöttük a beidézettek, valamint a népbírósági per legfontosabb terhelő tanúja, Takács Ferenc és felesége, Takács Ferenc a helyi kommunista párt titkára. Az ő vallomása miatt ítélték el a tanítót 1945 júniusában.21 Ettől kezdve az események felgyorsultak és kiszámíthatatlanná váltak. A hangulatból ítélve joggal lehetett attól tartani, baj lesz. Azt viszont senki sem gondolhatta, hogy pogromba torkollanak. Karcag határában Karcag határában a tömeg megállásra kényszerült, a rendőrség ugyanis az érkezőket kordonnal fogadta. A budapesti népbíróság öttagú különtanácsa által 1946. július 25-én kihirdetett ítéletében az áll, hogy a Kunmadarason maradtak közül valaki telefonált a karcagi rendőrségnek, jelezve a tömeg érkezését. A felvonulókhoz eközben karcagiak vegyültek, és azt terjesztették, hogy a városból két gyermek elveszett. Feléledt hát a középkori vérvád, amely még 1945 után is fel-felbukkant az ország különböző pontjain.22 Nagy izgalmat váltott ki az a hír is, hogy a zsidók telefonáltak Kunmadarasról, ne engedjék be a tömeget Karcagra. A tömegben találjuk a pogrom utáni népbírósági tárgyalás elsőrendű vádlottját, Tóth Zsigmond pozsonyi születésű, csehszlovák állampolgárt, kunmadarasi lakost. 1946 márciusától Rajkán tartózkodott, majd onnan érkezett a községbe ״ anyai nagyszüleihez, kiknek némi földbirtoka van ottan. ...Tevékenységet nem fejtett ki, személye úgyszólván senki előtt nem vált ismertté."23 Ő az, aki a hangulatot tovább szította. ״ Rögtön kijelentette a hírrel kapcsolatban, hogy biztosan a zsidók tüntették el a karcagi gyermekeket. Mondta, hogy Szlovákiában is fordultak elő hasonló esetek, s ezért ott több zsidót fel is akasztottak, lámpa vasra húzta őket a nép. Az oldalán lógó tőrre mutatva kijelentette, hogy az is használatban volt ott a zsidók ellen."24 Közben a tömeg várakozott. A források kiemelik, hogy az antiszemita hangulat itt kezd igazán a felszínre törni. Kétségtelen, nem egyértelmű a rendőrség reagálása sem. E. Kovács Kálmán, az MKP kiküldött instruktora a következőket jegyezte le: ״ A város határában a rendőrség elállta a tüntetők útját, előre látható volt, hogy a tárgyalás nem végződik felmentéssel s ez esetben a tömeg meglincseli a népbíróságot. Alkudozás kezdődött a tömeg vezére, Takács Gergely FKGP titkár és a rendőrség között, hogy Nagy Jánossal a tárgyalására hány embert engedjenek be. A rendőrség végül 50 embert akart beengedni, de Takács Gergely szónoklatot tartott és felizgatta a tömeget, hogy ne engedjék Nagy Jánost, csak ha mindnyájan mehetnek vele. Mikor a tömeg fenyegető magatartást tanúsított, a rendőrség riasztó lövéseket adott le. A népügyész elővezetési parancsot adott ki Nagy János ellen, de a tömeg Takács Gergely felhívására nem adta ki, visszaindultak Kunmadarasra."25 A feljegyzésből kitűnik, hogy Takács Gergelyt próbálják a központba állítani, mintha ő irányította volna a történéseket. Ezzel szemben Pelle János idézett tanulmánya szerint dr. Lázár Dezső orvos, a Parasztpárt helyi főtitkára volt az, aki megpróbált közvetíteni a dühös, ingerült madarasiak és a népbíróság között, annak érdekében, hogy bebocsátást nyerjenek. Egy szemtanú - Kiss Imre - viszont szintén Takács Gergelyt és Kovács Géza nazarénus hittérítőt jelölte meg vallomásában szónokként.26 Tehát még az alapvető mozzanatokat is nehéz tisztázni. Joggal merül fel a kérdés, vajon a vádlott református tanító védelmére - hiszen minden az ártatlansága mellett szólt - mit tett saját egyháza? Létezik egy ismeretlen eredetű jelentés, amelyben e jelenetnél színre lép a református egyház. A jelentés szerint Tót János kunmadarasi lelkész - a Magyar Élet Pártja ottani volt vezetője - akadályozta meg Nagy János előállítását.27 Valószínűnek tűnik, hogy a rendőrség intézkedett. A tömeg lecsillapítására figyelmeztető lövést adtak le. Ezt a pártinstruktor előbbiekben idézett jelentése, valamint Kiss Imre vallomása is alátámasztja. Végül a népbíróság a tárgyalást ismét elhalasztotta, és Nagy János továbbra is élvezhette viszonylagos szabadságát, így a kunmadarasiak hazaindultak. A történtek és a szereplők részletes leírása, bemutatása azért is szükséges, hogy világossá váljon, hogyan ért el tűrőképességének határára a madarasi tömeg. Ami az előzőekben leírtakból megállapítható, mindennapos feszültségforrást jelentett, hogy a deportáltak javait a község lakosai kisajátították, s nem akarták visszaadni. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a zsidóság segítségért fordult a rendőrséghez, amellyel szemben emiatt szintén ellenszenv alakult ki a madarasiak között. A népbírósági per csak tovább fokozta a lakosság ellenérzéseit, amelyekhez hozzájárult a vérvád terjesztése is. Az első incidens - az első áldozat A délután három órára kitűzött tárgyalásról a tömeg estére ért haza Kunmadarasra. Már a községbe érkezés pillanatában újabb incidens fokozta a feszültséget. A hazatérők útközben megegyeztek, hogy az ipartesület székházában még aznap este összegyűlnek, és kérvényt írnak az igazságügy-miniszternek Nagy János felmentése érdekében, valamint összegyűjtik a tanúkat, hogy vonják vissza terhelő vallomásaikat. Ennek az ״ akciónak" az első mozzanata az volt, amikor a szekéren hazatérő Takács Ferencet és feleségét a község határában néhányan megállították, körbevették és a következőket kiabálták feléjük: ״ Megálljatok rohadt demokráciások, a zsidó népbíróság bérencei, zsidóbérencek, most nem lesz népbírósági tárgyalás!"28 Takács Ferencnél fegyver volt, és használta is, de hogy célzott-e valakire, vagy csak a levegőbe lőtt - nem tudni. Áldozat ez alkalommal még nem volt. Ugyanezt az incidenst a pártinstruktor E. Kovács Kálmán a következőképpen jegyezte le: "a megtámadottak közül egyesek alkalmatlan fegyverből három riasztólövést adtak le, mire a tömeg megijedt és elállt a támadástól".29 Egyetlen forrás alapján sem lehet eldönteni, hogy Takács Ferenc hogyan használta