Múlt és Jövő, 2002 (11. [13.] évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2-3. szám
tollat, amikor úgy érezte, valamely gondolatot plasztikusabban érinthet versben, valamilyen problémáról összetettebben, tartósabb élményről érzékelhetőbben tud a vers lehetőségeivel szólni. A legizgalmasabb pillanatokat nyújtja, amikor két azonos gondolatkör képi és versbeni megoldásaival találkozunk. Az írásokat — ne csak engem lelkesítsenek — elvittem Tornai Józsefhez. Nagyon örültem, amikor megerősített véleményemben, s csupán némi »költői gyakorlatlanságot« érzett. Több mint egy esztendő telt el, mikor újabb biztatást kaptam »Amostól«. Anna Margit az egyik kotorászással, beszélgetéssel folydogáló délutánon elém tette második, versekkel teli füzetecskéjét is. Ugyanis míg az első (miután elsőként találtuk) verseskönyv anyagát Amos maga válogatta írásai közül s másolta nem is mindig kronologikus sorrendben kockás fedeles, sima lapos jegyzetfüzetébe, addig a második füzet összeállításánál erre már láthatóan nem volt ideje. Összeszedte azokat a használt borítékdarabkákra, csomagolópapírra, nyírfakéregre irkált sorokat, megfelelő szavakat kereső, próbálkozó töredékeket, alig olvasható, sokszor írásjel nélkül feljegyzett gondolatokat és felragasztotta őket egy jegyzetfüzet lapjaira — gondolván, hogy egyszer, ha több ideje lesz, az arra érdemeseket, átjavítgatottakat majd gondosan lemásolja. S az idő, az a konok munka, ami kellett, hogy az ismeretlen írás, egy saját használatra kialakult jelrendszer számomra is mindennapivá váljék, s könnyedén eljussak általa írójuk gondolataihoz, nemcsak még közelebb vitt a festő egyéniségéhez, de önző módon úgy éreztem, kiválasztott erre a feladatra, megajándékozott lényének kulcsával. Az első füzetbe Ámos 29 verset gyűjtött össze. Az írások részben datáltak, több helyütt a készülés pontosabb helye, időpontja is szerepel. Címeket Amos soha nem adott. Ha volt valami közelebbi megjegyeznivalója a vers születésével kapcsolatosan, akkor azt a sorok alá írta. A második füzet címkéjén dátumot találunk: 1942. IV—1943. V. Ebben az időszakban Amos Imre oroszországi munkaszolgálaton volt. Az átélt élmények annyira nyomasztók voltak számára, hogy naplójába is csak leszerelése után másfél hónappal képes néhány sort írni, majd még időnek kell eltelnie, hogy részletesebben is írjon kinti szenvedéseiről, munkájáról, a 40-50 fokos hidegről, az erőltetett menetekről. Betegségről, flekktífuszról, tüdőgyulladásról, bélhurutról, gyötrő férgekről — amit csak elviselni lehetett, s hogy ne fájjon, a tudat legmélyebb zugaiba kényszeríteni. De a művészet legtöbbször éppen ezeket a rétegeket bolygatja fel egy-egy impulzusért. Az alkotás belső kényszere, kereső nyugtalansága sokszor a leginkább elföldelt, betokosodott gócokat izgatja egy-egy elfeledni • Egri Mária • ÁMOS IMRE ..MEGBÍZÁSAI