Múlt és Jövő, 2002 (11. [13.] évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2-3. szám
1980-ban megjelent, sokkal kevésbé „látványos” kiadványában közöltem. 1984-ben még megrendeztem Szentendrén az Anna—Amos Emlékház Amos-kiállítási részét, s megírtam katalógusának előszavát. A következő esztendőktől azonban egyre kevesebbet, majd egyáltalán nem foglalkoztam az Ámos-anyaggal. Azóta a hagyaték teljesen szétszóródott. Az általam megismert tárolási rendszer felbolydult még Anna Margit életében, nemcsak a szentendrei múzeummal megkötött szerződés, az emlékház berendezése, az eladások, ajándékozások, de Anna Margit Fillér utcából történt elköltözése miatt is. Halála után fia, Péter Vladimír ötvösművész az Amos-hagyaték egy részét az MTA Művészettörténeti Intézetének adta át. Az idekerült anyaggal kezdtek aztán főként az itt dolgozó művészettörténészek újra foglalkozni. Amos életműve hátteréül az emberiség újkori történelmének legsötétebb korszaka szolgál, amelyben szabottnak fogva fel saját idejét vállalta az ártatlan bélyegesek közös sorsát, vétlen elítéltként sodródva a halál felé. Művészi hagyatéka végtelen gazdag. Önkifejezési kényszere nem pusztán a „szeretném magam megmutatni” vágyából, de közléseinek felismert súlyából is adódott. Dokumentumértékű naplójegyzetei így történelmi jelentőségűek is mindamellett, hogy érzékletesen leírják műveinek hangulatiérzelmi ösztönzőit. Az anyag maga számtalan közelítési lehetőséget kínál. A festői hagyaték művészi értékét illetően önmagában is teljes lenne, a harmincas évek első felétől a háború időszakáig alakuló, bőséges elemzést kínáló műveivel. Ugyanígy ajánlkozik feldolgozásra Amos önálló grafikai munkássága idesorolva linóleumsorozatait, a 30-as évek közepétől növekvő számban tussal készült önálló lapjait. Az olajképek, akvarellek és a nagygrafikák anyagát ismerve azonnal felmerül a kettő összehasonlításának igénye. A különböző figurális motívumok megjelenésében, képi megfogalmazásuk elsődleges (látványbeli) és másodlagos (jelentésbeli) változásában, saját meghatározású ״ asszociatív expresszionizmusának” alakulása szürrealisztikus szimbolizmusáig, Amos alakjainak mozgása képeinek terében, a különböző idősíkok egyidejű ábrázolása egy képen belül, jellemző kompozíciós sajátosságok Amos művészetének egymást követő periódusaiban. Ezek csak szerény példák az összehasonlításra, melynek variációit az olaj- és vízfestmények, temperák, sokszorosított grafikák, tusrajzok különbözősége sokszorozza. Az Amos maga válogatta versek legtöbbje kiállja a verstani és stilisztikai megmérettetést. Érzelmi töltésüknél fogva gazdag lírai asszociációkat idéznek, eszközeik között hangulatfestő, hangutánzó szavakat, metaforákat, szinesztéziát, az ellentétes szerkesztés szép példáit találjuk. • Egri Mária • ÁMOS IMRE ״ MEGBÍZÁSAI