Múlt és Jövő, 2014 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám
• Dénes Gábor • A SANGHAJI MAGYAR II. ELINDULUNK A JÖVŐ FELÉ Még januárt írunk, hideg, ködös, párás, szmogos burokban a sanghaji Manhattan. Ahogy közeledünk a folyó partjához, szemmel láthatóan sűrűsödik a szmog, annyira, hogy a túlsó partot alig lehet látni. A valódi felhőkarcolóknak csak halvány sziluettje érződik. A harminc-, negyvenemeletnyi videofalak, amelyek a házak oldalán vannak, csak halványan láthatók. Van itt minden. Coca Cola, Toyota-, Mercedes-reklám, nagyon nagyban. Még az űrből is láthatók. Itt található a sanghaji tévétorony, amely valódi turisztikai látványosság. Most beolvad a háttérbe. A szállodák mellett vannak itt szórakoztató központok, éttermek, múzeumok, metró, buszpályaudvar, több ezer gépkocsinak tervezett mélygarázs, felette virágzó parkok. Messziről is, közelről is elképesztő, lenyűgöző az egész városnegyed. Persze Sanghaj már Komor idejében is világváros volt. Akkor is épültek itt New Yorkot idéző negyedek. A tehetséges építészek és a gazdag, bátor befektetők összefogásának köszönhetően már akkor is sokan azt gondolhatták, hogy ez a világ ״ egyik" közepe. A világnak ez az a pontja, ahol mindenki megáll, és egy pillanatig elakad a lélegzete, mert olyan nagyvonalú, olyan elegáns, olyan monumentális és egyben újszerű, amit lát. Igen, az új Sanghaj. Pudong. Egy városrész, melynek a története alig több, mit másfél évtized. A semmiből egy egyedülálló világvárost építettek. A régi és az új világot a Huangpu folyó választja el. Sokkal szélesebb, mint a Duna. Tengerjáró hajók is közlekedhetnek rajta egészen a Bündig, a belváros szívéig. Régen ott kötöttek ki. Ide érkeztek az Európából menekülő zsidók is. Ma is óriási a hajóforgalom. Éjjel -nappal jönnek a hajók. A Bunddal szemközti oldal Pudong, ahol a világ legmagasabb épületeivel találkozhatunk. Az ötszáz méter magas sanghaji Világgazdasági Központ olyan, mint egy hosszúkás sörnyitó. A tetején kilátó. Alatta tucatnyi szálloda, irodaház, de csak háromszáz-négyszáz méterre nyúlnak fel a felhőkbe. A Bundon, a hosszú parti sétányon, százméterenként egy-egy kis szekér áll, részben turistáknak szóló könyveket, információs lapokat, útikönyveket árulnak róluk, részben kis fotóstúdiókat építenek rájuk. Hiszen ha valaki eljön Sanghajba, akkor biztos, hogy elvetődik ide is: sok a turista, a különböző tudományos és gazdasági tanácskozások vendégei, csoportok, szerelmes párok, és jó dolog, ha valaki megörökíti őket együtt, háttérben a világ legmodernebb városrészével. A fotózás után azonnal kiprntelik a képet, és bekeretezve adják át a kuncsaftnak. Óriási a forgalom. Sok az európainak kinéző kínai fiatal. A lányok úgy öltöznek, ahogy Párizsban. Fotó: Dénes Gábor