Múlt és Jövő, 2014 (25. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám
• Dénes Gábor • A SANGHAJI MAGYAR II. - Megérkeztünk! Róbert, most ne menjen tovább, mert szükségünk van egy erős férfira. A kortalan kínai nő egyszerű, nyakig zárt ruhát visel. Haja hátul összefogva. Nagyon sovány. Arcán látszik, hogy sok mindenen mehetett át. A két kínai nő elkezd az üzletről beszélni. Alkudoznak, aztán megegyeznek. A nő egy zsákból tizenöt fehér lepedőt számol meg. Az asszisztensnő fizet, körülnéznek, nem látja e valaki, elvégre ez mégis csak egy feketepiac. A nő egy másik zsákba pakolja a lepedőket, csomót köt rá, és Róbert vállára teszi. Elköszönnek. A fekete ruhás nő nem néz utánuk, csak maga elé, nehogy találkozzon valakiével a tekintete. Róberték elindulnak visszafelé a tömeg közepén. Minden harmadik ember különböző nyelveken ajánl valamit, vagy megkérdezi, hogy mi van eladó. Róbert már nagyon megelégelte a cipelést és a tömeget. Melege van, folyik róla a víz. - Robi! Robi! Itt vagyok! - Ki vagy, hol vagy? - kiabál át Róbert a tömegen. - Itt vagyok a falnál, a kék ernyő alatt. Én vagyok a Friedmann Gyuri! - Gyuri! Hol vagy, nem látlak! Egy pillanat - szól az asszisztensnek -, valakit meg kell keresnem, maradjon itt, de ne mozduljon, itt a zsák, vigyázzon rá, rögtön jövök vissza. Elindul a hang irányába, de át kell magát verekednie a tömegen. A falnál megtalálja Friedmann Gyurit. Megdöbben, mert Gyurinak csak egy lába van. Nagyon lefogyott, erőtlen, az arca beesett, sápadt, az egykor magas, jóképű, sportos fickó a falnak támaszkodik, hogy megtartsa az egyensúlyát és a kiállását. Összeölelkeznek, Gyuri szeméből ömlik a könny. Róbert is elsírja magát. - Hát te? Mit csinálsz itt? Mi van veled? - És te? Te mit csinálsz itt? Mi van veled? - Elnevetik magukat. A nevetés és a sírás furcsa váltakozása játszódik le. - Én horgászhorgokat árulok. Most éppen azt sikerült szereznem. Mindent árulok, a szaros gatyát is el tudom adni. De itt már lassan az sincs. - Látja, hogy Róbert a mankóját nézi. Csak legyint. - Ez van... - Gyuri, hol laksz, hol talállak meg? Beszéljünk meg valamit, mert engem ott várnak, és sietnünk kell. - Persze, menjél csak! Én a gettó szélén lakom, a Chusan Roadon. 4114-es számú ajtó. Gyere át holnap, annyi mindent kellene átdumálnunk! - Jó, remélem, eljutok hozzád, de csak este hét után. De jó, hogy megtaláltál! - Ne számíts nagy vendégfogadásra, de majd kitalálok valamit. - Ok! Jövök holnap! - és már préseli is át magát a tömegen. - Ok. Várni foglak. Nagyon örülök neked! Na, ezt még reggel nem hittem volna. Gyuri mindkét kezével fogja falát, hosszan néz Róbert után, ahogy elnyelődik a tömegben, és kézfejével kitörli szeméből a megcsillanó könnycseppet. A FOLYÓN TÚL Menjünk át Sanghaj új városrészére, Pudongra, a folyó másik oldalára! Mehetünk hajóval, de a metró gyorsabb. Néhány perc, és a pudongi metróállomáson vagyunk. Ahogy feljutunk a felszínre, egy másik világ tárul elénk. Itt a gyalogosok nem aluljárókban, hanem felüljárókon mennek. Mindenhová elvisznek az első vagy a második emelet magasságában futó felső járdák. Itt a gyalogos nem zavarja Vizuális csoda a Sanghaj Múzeumban. A díszletbe vetített filmjelenetek A Sanghaj Múzeumban korszakhű díszletekben, panoptikumszerű, életnagyságú figurák segítségével mutatják be a város történetét