Múlt és Jövő, 2020 (31. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 2-3. szám
2020/2-3 BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL Molnár Judit Búcsú a mestertől és Elődzó a Tanulmányok a holokausztról sorozat XI., záró kötetéhez Közel húsz éve, 2001-ben jelent meg a J. and O. Winter Fund támogatásával a Tanulmányok a holokausztról sorozat első kötete. Az említett alapítvány célja, hogy ösztönözze a magyar zsidósággal kapcsolatos kutatásokat, különösen a holokauszt időszakára vonatkozó munkákat. Támogatást nyújt a magyar és a korábbi szovjet tömb országaihoz tartozó kutatóknak, különösen a fiataloknak, akiket a kommunista rendszer megakadályozott abban, hogy zsidó és holokauszt vonatkozású kutatást folytassanak. E gondolatokkal indította útjára Randolph L. Braham professzor azt a sorozatot, amelynek tizenegyedik, záró kötetét tarthatja hamarosan kezében az olvasó. Ebben a közel két évtizedben — az utolsó kötetet is beleértve — kilencven tanulmány jelent meg a sorozatban. A szerzők több mint kétharmada Winter-ösztöndíjas volt. Az alapítvány igazgatója és egyben a sorozat szerkesztője időről időre úgy érezte, hogy neki is meg kell szólalnia. Főleg a magyar holokauszt okaira kereste a választ ezekben az írásaiban. Az első kötet első tanulmányában a magyarországi keresztény egyházaknak a holokausztban játszott szerepét vizsgálta. Bevezető gondolatai értelmében Magyarországon (akárcsak a legtöbb helyütt Európában) a zsidók elleni támadások légkörét meghatározta a keresztényeknek a zsidókkal és a judaizmussal szemben évszázadokon át táplált ellenséges érzülete. Nézetem szerint a három nagy magyarországi keresztény felekezet alapvető szerepet játszott abban, hogy a közvélemény elfogadta a zsidók elleni egyre keményebb rendszabályokat, beleértve azokat is, amelyek a végső megoldáshoz vezettek. A tizedik kötetben — az utolsóban, amelyet még személyesen szerkesztett és rendezett sajtó alá, de amelynek megjelenését már nem érhette meg — a magyarországi holokauszt kritikai elemzésével foglalkozott. Mint írta, ״ a magyar zsidók 1944-es elpusztítása a holokauszt történetének egyik legellentmondásosabb fejezete. Hogyan és miért volt ez lehetséges?”„ Braham öt összetevőjét vizsgálta „ ״ rejtvény”-nek, és végül arra a következtetésre jutott, hogy ...ha a németek nem szállták volna meg Magyarországot, a hazai zsidóság viszonylagos épségben túlélhette volna a háborút ״ csupán” mintegy 60 ezer áldozattal. Ha a magyar hatóságok 1944-ben nem működnek együtt a „végső megoldás” végrehajtásában, a német nácik támogatás nélkül maradnak. Csak a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány készséges együttműködése tette lehetővé, hogy a nácik és magyar cinkosaik keresztül tudták vinni a »végső megoldás« programját a szövetséges győzelem előestéjén. Braham politológusként generációkat nevelt négy évtizeden keresztül, történészként tudósok sokaságát indította el a pályán. Az általa vezetett alapítványnak (J. and O. Winter Fund) köszönhetően egyetemi hallgatók, fiatal kutatók sokasága végzett tudományos kutatást és kapott publikálási lehetőséget. A mi első találkozásunkra a '90-es évek elején került sor, ami életre szóló élményt jelentett számomra. 1991-ben jelent meg első tanulmányaim egyike a délvidéki deportálásról, amelyben többször is megbíráltam Braham kétkötetes monográfiájának e témáról szóló fejezetét. Nem sokkal később előadást tartott az ELTE Szerb utcai épületében, amelyre én is elmentem. Komoróczy Géza profeszszor úr az előadást követően „odarángatott” a pro 181 .