Múlt és Jövő, 2020 (31. évfolyam, 1-4. szám)
2020 / 1. szám
• Czingel Szilvia • "JÁRVÁNYOS GONDOLATOK" 2020/1 Kórháza szintén 1885-től működött. Kolozsvárott a Vöröskeresztes Kórházat és Betegápolónői Intézetet 1897-ben nyitották meg. A járványok idején létrehozott kórházak mintájára jöttek létre vagy bővítették ki tevékenységi körüket a zsidó kórházak is. Zsidó kórházak Monarchia-szerte létesültek, az ország egyik legrégebben működő zsidó kórháza a sátoraljaújhelyi volt, amelyet a Herra Kadisa alapított 1772-ben. Miskolcon az 1830-as évektől, Nagyváradon 1856-tól, Keszthelyen 1871-től állt rendelkezésére zsidó kórház a rászorulóknak. Freund Vilmos tervei alapján épült fel az öt pavilonból álló új Zsidó Kórház (Pesti Szr. Hitközség Közkórháza), az ünnepélyes megnyitó 1889 novemberében volt. A kórház Hatvany-Deutsch Sándor alapítványa révén 1895-ben szülészeti épülettel bővült. A korábbi pesti zsidó kórház 1842 és 1889 között, valláskülönbség nélkül, 30 ezer fekvő és 230 ezer járóbeteget látott el. Ezeknek a kórházaknak jelentős szerepe volt a járványok idején is, ahol önkéntes ápolónők is részt vettek a betegápolásban. A szervezett ápolónőképzés elindításával hazánkban elsőnek a Magyar Országos Segélyező Nőegylet foglalkozott, amely 1880-ban a nővérképzés és a betegápolónői kar rendtartásának kidolgozására a Nőegylet egészségügyi tanácsosait: Korányi Frigyest és Fleischhakker Viktort kérte fel. Elképzeléseik megvalósítója a Magyar Vöröskereszt szervezete lett, amelyhez 1881. május 16-án a Magyar Országos Segélyező Nőegylet is csatlakozott. A Vöröskereszt hivatalos szervezetének az első nagy megmérettetése a Nagy Háború volt, azután pedig az 1918-ban kitört spanyol náthajárvány. Mintegy 800 önkéntes nővér jelentkezett munkára. Az ápolónőket az Orvodi Hetilap támogatásával képezték ki, ahol megjelentek a hathetes képzés tananyagai. Míg a sebesült katonákat „szívesen” ápolták a nővérek, addig a járványos betegségben szenvedőkhöz alig akartak menni. Az önkéntes nővérek közül sokan voltak zsidók. Ilyen önkéntes ápolónő volt Feith Paula, akiről a következőt tudjuk: ״ Édesanyám, Schosberger Józsefné szül. Feith Paula. Anyám Rákospalotán élt és 1914-ben jelentkezett önkéntes ápolónőnek. Az I. világháború alatt és után anyám egy katonai kórházban dolgozott Budapest mellett. Amikor a háború véget ért, a Vöröskereszttől arany kitüntetést kapott a munkájáért.”1’ A spanyolnátha — a 20. század első nagy járványa — Magyarországon is óriási számban szedte áldozatait. A járvány jelentősen érintette a magyar zsidóságot is. ״ Gábor nagybátyámnak rövid, tragikus élete volt. 1914-ben kapta meg diplomáját a Műegyetemen, mint kultúrmérnök. Rövidesen bevonult, és egy műszaki zászlóalj tisztjeként, főhadnagyi rangban szolgált a harctéren. 1918-ban felküldték szívpanaszokkal a budapesti hadikórházba. Akkor dühöngött itt az úgynevezett »spanyolnátha« járvány, amely tömegesen szedte áldozatait. Gábor nagybátyámmal két nap alatt végzett ez az alattomos kór. Szegényt a katonai hősök parcellájába, a rákoskeresztúri zsidó temetőbe temették.” 1919-ben meghalt anyám két testvére spanyolnáthában és a nagymamám attól kezdve teljesen padlón volt. Az életét szinte befejezte ezzel. Kórházban haltak meg. Ezért született a testvérem is meg én is otthon, mert anyámnak fiatal lány korában olyan élménye volt, hogy aki bemegy a kórházba, az ottmarad, soha többet nem jön ki." ״ Az első világháború idején Kárpátalján influenzajárvány tombolt, ahogy akkor hívták, a spanyolnátha. Munkácson minden nap emberek tömege betegedett meg influenzában, nagyon sok ember UBB---------________________I__________I_I__ Feith Paula mint önkéntes ápolónő, Rákospalota, 1918. Forrás: Centropa Alapítvány 22 .