Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (Budapest, 1991)
4. szám - Tanulmányok - Feitl István: A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)
től és hasonló formában a párt munkáját zavaró fellépésektől a jövőben tartózkodjanak.'46 Viszontválasz ezúttal nem érkezett, a kedélyek megnyugodtak. Május és június folyamán hazatért Magyarországra Alapy Gyuláné, Bata Istvánné, Berei Vera, Biró Ferencné, Dékán Istvánné, Hegedűs Andrásné, Jancsik Ferenc, Komor Imre és felesége, Kovács Istvánné, Piros Lászlóné, Vadas Sára és természetesen a gyermekek. Valamennyien anyagi támogatásban részesültek. Összesen 16-an maradtak Moszkvában: Alapy Gyula, Andics Erzsébet, Bata István, Berei Andor, Biró Dezső, Biró Ferenc, Biró Zoltán és felesége, Mickun Nina, Dékán István, Gerő Ernő, Gerőné Fazekas Erzsébet, Hegedűs András, Kovács István, Piros László, Rákosi Mátyás és Rákosi Mátyásné. Június 1-jétől vagy 15-étől mindannyian munkába állhattak. Rákosi Mátyásékat leszámítva még ebben a hónapban kiköltözhettek a Moszkva környéki nyaralókból, s Moszkvában a Gorkij, a Pravda és a Szadoro-Paszkaja utcában kaptak lakást, új bútorokkal kényelmesen berendezve. Legtöbbjük kedve szerinti tudományos témán dolgozhatott. Fizetésükkel sem lehettek elégedetlenek. Júliustól már csomagok is mentek haza a családoknak. Nyugodt nyári hónapok voltak ezek az emigráció életében. Az itthoni pártvezetésnek szüksége is volt erre, mert hamarosan kiderült, Kádár János nem véletlenül figyelmeztette április elején az Ideiglenes Intéző Bizottságot, hogy "Révai is kicsit abban a helyzetben van, mint akik kint vannak. Át akarta venni a Népszabadság szerkesztését stb. Vele is le kell ülni és majd hozunk egy javaslatot és a hozandó határozatot izgalom nélkül végre fogjuk hajtani. Ebben is konzekvensnek kell lennünk." A hazaengedett "főideológus" ugyanis hamarosan igazolni kezdte a vele kapcsolatos előzetes félelmeket. Ellentámadást indított a pártvezetés ellen, miközben egyes belügyi csoportok Farkas Mihály, Piros László, sőt Péter Gábor visszahelyezése után sóvárogtak, a vidéki szervezetekben a funkciók körüli csetepatékban egyes régi káderek MDP-hűségnyilatkozatoknak beillő állásfoglalásokkal indultak harcba. A Dögei Imre-féle földművelésügyi apparátus nem tanult a múltból. Bizonytalan hírek keringtek Vég Béla volt KV-titkár és Hidas István volt miniszterelnök-helyettes felől.48 A volt baranyai első titkár és más, kisebb jelentőségű személyek ügye a kizárásig fajult49 Kádár János 1957. június 5-én elrendelte a pártapparátusban tapasztalható baloldali ellenállás okainak kivizsgálását. Az 46 PIL. 288. f. 9/1957/28.e.e. 47 PIL. 288. f. 5/20. o. e. Révai jövőjét illetően azonban Kádár Jánost bizonytalanság jellemezte. A beszélgetésre csak május közepén került sor, amelyről az IB május 21 -i ülésén számolt be. Azt javasolta, hogy státuszát a pártértekezlet után rendezzék, ott válasszák be a Központi Bizottságba, tevékenységét a Társadalmi Szemle szerkesztőségében fejtse ki. Néhány nap múlva (május 24-én) az IKJA Titkársága úgy határozott, hogy Révai Józsefnek - aki az Elnöki Tanács elnökhelyettese is volt - méltányosságból az intéző bizottsági tagoknak megfelelő anyagi ellátást biztosít. (PIL. 288. f. 7/8. ő. e.) A június 27-29-i Országos Értekezleten aztán beválasztották a Központi Bizottságba, munkája továbbra is a Társadalmi Szemle szerkesztőségéhez kötötte. 48 PIL.288.f. 5/28.ő.e. 49 PIL.288.f. 5/32.ő.e.