Múltunk – politikatörténeti folyóirat 44. (Budapest, 1999)

2. szám - SZEMLE - Pozsgay Imre: Koronatanú és tettestárs (Bolvári-Takács Gábor)

Pozsgay Imre két szempont köré építette visszaemlékezéseit. Az egyik a Szovjetunióhoz fűződő viszony kérdése, a másik pedig a hazai párthierar­chia felépítése és működése. Mint szemtanú, alapvetően saját élményeiből és tapasztalataiból indult ki, de - és ez teszi különösen értékessé vállalkozá­sát - az emlékeket szociológiai módszerekkel kísérelte meg egésszé formálni. Ha az „ 1989"-ből az elmesélő Pozsgayt ismertük meg, akkor a „Koronatanú és tettestársából a kutató Pozsgay tekint ránk. Ez nagy erénye munkájának. A Szovjetunióról szóló, mintegy száz oldalnyi elemzés telitalálat. A szerző három szovjetunióbeli tanulmányútját használja vázként s ezek köré cso­portosítja gondolatait. Az első élmények 1959-ből valók. Másodjára 1971-ben háromhónapos továbbképzésen vett részt az SZKP KB Társadalomtudomá­nyi Akadémiáján. S végül 1986-ban, ugyancsak a pártakadémián, hathetes kurzuson volt. A három időpont három különböző politikai korszakot jelez. Pozsgay első kézből szerezhetett ismereteket a hruscsovi, a brezsnyevi és a gorbacsovi országlás eredményeiről és buktatóiról. Visszaemlékezéseiben mégsem külön-külön értékel, hanem - helyesen - a szovjet politikai valóság ívét próbálja ábrázolni. Bemutatja a - hivatalosan nem létező - nemzetiségi kérdést a kirakatpolitikát a kommunizmus mint valláspótlék szerepét, s ez­zel összefüggésben a pártvezetés bizantinizmusát és a vezetők ikonizálását is. Érzékelteti a KGST ál-együttműködési procedúráit, a Brezsnyev-korszak pangásának és egyben állandóan hangoztatott fejlődésének ellentmondása­it de nem titkolja azokat a tényezőket sem, amelyek szerinte Gorbacsov po­litikájában a rendszer önmegsemmisítését készítették elő. Jellemzi a pártap­parátus tehetetlenségét és fékező erejét, a szovjet protokoll feudális külsősé­geit. A szovjet rendszerről szóló elemzésével Pozsgay kitűnő munkát végzett gördülékeny mondatfűzése és szemléletes stílusa alapján az itt leírtak akár iskolai tananyagként is felhasználhatók lehetnének. Már csak azért is, mert a tankönyvek általában esemény- és politikatörténetre szűkítik a „rövid XX. század" eme nagyon fontos államalakulatának jellemzését Ám éppen azért mert az elemzés kitűnő, helyesbítenünk kell néhány ténybeli tévedést, illetve pontatlanságot, amelyek ugyan a következtetések helytállóságát nem érintik, de a történészi precizitáshoz hozzátartoznak. A 62. oldalon Pozsgay helyesen mutat rá arra, hogy az SZKP föderatív felépí­tése csak látszat volt, hiszen a tagköztársasági kommunista pártoknak nem volt tényleges önállóságuk. De a szerző Orosz Kommunista Pártról is ír, amely formálisan sem létezett. A legnagyobb tagköztársaságban az SZKP KB Oroszországi Irodája volt a csúcsszerv, amelyet a párt mindenkori főtit­kára vezetett. Oroszország Kommunista Pártja csupán 1990. június 20-án, a Szovjetunió felbomlása előtt másfél évvel önállósult. A Goszplan (81. o.) nem tervhivatal, hanem Állami Tervbizottság, azaz kormánybizottság volt.

Next