Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)

3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: Diplomatanők rivaldafényben: Vira Whitehouse és Bédy-Schwimmer Róza svájci küldetése az első világháború idején

get kapott attól a két férfitől, akik később meghatározó szerepet ját­szottak 1918-as svájci küldetésében: Woodrow Wilson elnöktől és George Creeltől, a CPI igazgatójától. Whitehouse és Wilson levelezése 1915 augusztusában kezdődött, és mintegy három évig tartott. A téma a New York-i választójogi kam­pány volt, és a fennmaradt dokumentumokból kitűnik, hogy Whitehouse eredményesen lobbizott a Fehér Házban: az elnök két íz­ben fogadta, és több, őt támogató nyilatkozatot is kiadott.A Creel ha­sonlóképpen nagyra becsülte a szüfrazsettet: a CPI munkáját össze­foglaló memoárjában egy egész fejezetet szentel Vira Whitehouse svájci küldetésének, kinevezését pedig egyenesen „bölcs és szükség­szerű lépés"-nek nevezi. A „szükségszerű" szó használata első látás­ra talán indokolatlannak tűnik, de nem az. Creel korábban együtt dolgozott Whitehouse-szal a New York-i választójogi kampányban, és joggal érezhette úgy, eljött az ideje annak, hogy a nők kormányszolgá­latban is bizonyíthassák rátermettségüket. Ugyanakkor White­house-t választójogi munkája során azzal vádolták, hogy nem kellő­en hazafias, ezért ő is kereste a lehetőséget arra, hogy hazáját szol­gálhassa.­ Memoárjában Creel kiemeli, hogy Whitehouse szinte egyedül vitte győzelemre a női választójog ügyét New Yorkban. Ráadásul képes volt álláspontját humorral fűszerezve előadni. Erre a legjobb példa a New York Sunban 1914 nyarán megjelent cikksorozata, melynek a „Miért ne adjuk meg a nőknek a választójogot?" címet adta. Ennél is fonto­sabb volt azonban az, hogy egyaránt nyíltan elítélte a szocialistákat és a Pankhurst típusú radikális szüfrazsetteket 1915 őszén semmi­féle érdeklődést nem mutatott a New Yorkban is megforduló nemzet­közi pacifisták - köztük Bédy­ Schwimmer - iránt.­ Mindezzel elnyer­te az elnök bizalmát 1917 novemberében tehát az volt a helyzet, hogy Creel keresett valakit svájci munkára, Whitehouse pedig a New York-i 4 Wilson és Whitehouse levelezése a Kongresszusi Könyvtár kézirattárában Wilson elnök iratai között található. További Whitehouse-iratok vannak a National Archives CPI gyűjteményében (RG 63) és a Schlesinger Könyvtárában (Radcliffe College, Har­vard). 5 George Creel: How We Advertised America. Harper and Brothers, New York-Lon­don, 1920. II. rész. 8. fejezet: A svájci munka. Az idézet a 317. oldalon található. A Whitehouse-szal kapcsolatos vádról lásd Gregg Wolper, i. m. 228. o. 6 Vira B. Whitehouse: A Year as a Government Agent Harper and Brothers, New York-London, 1920. 70. o. Lásd még Anne Wiltsher: Most Dangerous Women: Feminist Peace Campaigners and the Great War. Pandora Press, London, 1985. 122-123. o.

Next