Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)
3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Glant Tibor: Diplomatanők rivaldafényben: Vira Whitehouse és Bédy-Schwimmer Róza svájci küldetése az első világháború idején
get kapott attól a két férfitől, akik később meghatározó szerepet játszottak 1918-as svájci küldetésében: Woodrow Wilson elnöktől és George Creeltől, a CPI igazgatójától. Whitehouse és Wilson levelezése 1915 augusztusában kezdődött, és mintegy három évig tartott. A téma a New York-i választójogi kampány volt, és a fennmaradt dokumentumokból kitűnik, hogy Whitehouse eredményesen lobbizott a Fehér Házban: az elnök két ízben fogadta, és több, őt támogató nyilatkozatot is kiadott.A Creel hasonlóképpen nagyra becsülte a szüfrazsettet: a CPI munkáját összefoglaló memoárjában egy egész fejezetet szentel Vira Whitehouse svájci küldetésének, kinevezését pedig egyenesen „bölcs és szükségszerű lépés"-nek nevezi. A „szükségszerű" szó használata első látásra talán indokolatlannak tűnik, de nem az. Creel korábban együtt dolgozott Whitehouse-szal a New York-i választójogi kampányban, és joggal érezhette úgy, eljött az ideje annak, hogy a nők kormányszolgálatban is bizonyíthassák rátermettségüket. Ugyanakkor Whitehouse-t választójogi munkája során azzal vádolták, hogy nem kellően hazafias, ezért ő is kereste a lehetőséget arra, hogy hazáját szolgálhassa. Memoárjában Creel kiemeli, hogy Whitehouse szinte egyedül vitte győzelemre a női választójog ügyét New Yorkban. Ráadásul képes volt álláspontját humorral fűszerezve előadni. Erre a legjobb példa a New York Sunban 1914 nyarán megjelent cikksorozata, melynek a „Miért ne adjuk meg a nőknek a választójogot?" címet adta. Ennél is fontosabb volt azonban az, hogy egyaránt nyíltan elítélte a szocialistákat és a Pankhurst típusú radikális szüfrazsetteket 1915 őszén semmiféle érdeklődést nem mutatott a New Yorkban is megforduló nemzetközi pacifisták - köztük Bédy Schwimmer - iránt. Mindezzel elnyerte az elnök bizalmát 1917 novemberében tehát az volt a helyzet, hogy Creel keresett valakit svájci munkára, Whitehouse pedig a New York-i 4 Wilson és Whitehouse levelezése a Kongresszusi Könyvtár kézirattárában Wilson elnök iratai között található. További Whitehouse-iratok vannak a National Archives CPI gyűjteményében (RG 63) és a Schlesinger Könyvtárában (Radcliffe College, Harvard). 5 George Creel: How We Advertised America. Harper and Brothers, New York-London, 1920. II. rész. 8. fejezet: A svájci munka. Az idézet a 317. oldalon található. A Whitehouse-szal kapcsolatos vádról lásd Gregg Wolper, i. m. 228. o. 6 Vira B. Whitehouse: A Year as a Government Agent Harper and Brothers, New York-London, 1920. 70. o. Lásd még Anne Wiltsher: Most Dangerous Women: Feminist Peace Campaigners and the Great War. Pandora Press, London, 1985. 122-123. o.