Múltunk – politikatörténeti folyóirat 49. (Budapest, 2004)

1. szám - KRÓNIKA - Kassák Lajos és a Munka című folyóirat története (Konok Péter, Svéd László, Pintér István, Kővágó Sarolta, Székely Gábor előadása)

Kassák és a Munka-kör növekvő népszerűsége mindaddig nem is okozott gondot amíg önállósodási kísérlete nem feszegette a szociál­demokrata pártkereteket illetve Kassák sajátos nézetei a munkás­mozgalom feladatait illetően még nem kerültek előtérbe. Amikor azonban a Munka hasábjain és a kör tevékenységében hangsúlyo­sabban teret nyertek Kassák elképzelései, elsősorban az MSZDP és részben a kommunisták részéről is megnőttek az ellenérzések, majd az ellentétek. A Munka 1928. novemberi számában Kassák korábbi állásfoglalá­saival összhangban­­ és az őt ért kezdeti kritikákra is válaszolva - ki­fejtette: „A proletárosztályharc ténylegesen csak úgy tud eredménye­ket felmutatni, ha az tudatosan vezetett kultúrmunkára épül." A tu­dáshatalom a szocialista mozgalom egyik legerősebb és leginkább nélkülözhetetlen fegyvere a gazdasági és politikai hatalom meghódí­tásáért vívott harcban - vélte Kassák. Ennek megfelelően fokozato­san a köz tevékenységében is a tanítás, a művelődés, a kultúra elsa­játítása lett a hangsúlyos. Bírálták a szociáldemokraták oktatási módszereit az elavult szemináriumi formákat amelyek a kor súlyos problémáinak megvitatása helyett jelszavakat programokat ismétel­gettek, dogmatikusan kezelték a marxista tanokat kritikai hangok­nak nem adtak teret Egyszóval: szürkék, unalmasak voltak. A Mun­ka-kör szemináriumait felkészült vezetők tartották, maguk az alkal­mak pedig érdekesek, vitatkozó szelleműek, színvonalasak, és főleg rendszeresek voltak. Rövid időn belül felvetődött a „pártoktól független" munkás sza­badiskola gondolata, és a Munka-kör tagjai tettek is lépéseket létre­hozásáért Sőt felvetődött hogy a „gondosan kiválogatott intellektue­lek számára" felsőfokú szemináriumot esetleg főiskolát kellene szer­vezni. Úgy vélték, hogy ezzel Szabó Ervin szándékát váltanák való­ra.57 Nemcsak az oktatás, hanem a kultúra más területén is változá­sokat szorgalmaztak. A szavalókórusok addig „sablonos véletlensze­rűségét" megszüntető, szerkesztett egymásra épülő, hatásos, a mun­kások gondolkodását is megmozgató előadások megtartására töre­kedtek. A Justus György vezette népdalkórus szakított a csak a szak­szervezeti elitet szolgáló dalárda-stílussal, hiszen a kórus célja a ma­gyar népdalok népszerűsítése volt Továbbá Justus volt az első, aki munkás kultúresteken Bartók dalait is megszólaltatta.58 Később eb­ből az együttesből nőtt ki a híressé vált Szalmás-kórus. 57 Munka, 1930. január; április. 58 Munka, 1932. október.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék