Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008)
2. szám - A nő és a politikai - Kaba Eszter: „...nagyjából és általánosan harcoltunk mindenért". Munkásnőegylet a századforduló Magyarországán
Múltunk, 2008/2.19 máit ölelték fel, és egyben rávilágítottak a nők társadalmi helyzetére és megítélésére, a női szerep változásaira, valamint egy új nőkép kialakulására a 20. század fordulóján. A nőket tömörítő egylet 1905-ben már nem számított szokatlan társadalmi csoportosulásnak. Eredete a reformkorban gyökerezett és ekkor élte első virágkorát. Az 1848-as eseményeket követően, a neoabszolutizmus korában azonban a társas szerveződéseket nem nézték jó szemmel, így az egyleti élet is visszaszorult. A kényszerű stagnálás időszaka az 1860-as években ért véget, és ezt követően a fővárosban, majd a kisebb városokban, végül a vidéki településeken egyletalapítási láz söpört végig. Az elnevezésükben a „nő" szót szerepeltető, és főként nőket tömörítő szerveződések tevékenységük során azonban nem feltétlenül a női nem életmódjának megváltoztatásán, vagy a nőket érintő problémák megoldásán fáradoztak. Az egyesületeket elsősorban valamely akut társadalmi probléma - a szociális háló hiánya - hívta életre, fő tevékenységük a jótékonykodás és különösen 1848 után az árvák felkarolása volt. Az 1867-ben alakult Országos Nőképző Egyesület, majd a csaknem húsz évvel később létrejött Mária Dorothea Egyesület már új típusú szerveződések voltak, céljaikban a megváltozott társadalmi viszonyokra reagáltak. A nőegyletek a nőnevelés előmozdítását szorgalmazták, tevékenységük, működési körük messze túlmutatott a puszta jótékonykodáson. 1905-ben, a Magyarországi Munkásnő Egyesület első kongresszusa idején közel 14 nőegylet működött a fővárosban. Közülük hat 1860 és 1890 között kezdte meg működését,4 öt jött létre az 1890-es években,a három pedig 1903-ban és a következő esztendőben. Tevékenységüket vizsgálva hét nagyobb működési terület különíthető el: az árvaellátás, a betegápolás, az időskorúak gondozása, a jótékonykodás, a nőképzés, a 3 A nőegyletek működéséről lásd BURUCS Kornélia: Nők az egyesületekben. História, 1993/2.15-18.; FÁBRI Anna-BORBÍRÓ Fanni-SzARKA Eszter (szerk.): A nő és hivatása, II. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2006.281-311.; BORBÍRÓ Fanni: Budapesti nőegyletek 1862-1904. In: FÁBRI Anna-VÁRKONYI Gábor (szerk.): A nők világa. Művelődés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Argumentum Kiadó, Budapest, 2007.185-207. 4 A Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete 1861-ben, a Pesti Izraelita Nőegylet 1866-ban, az Országos Nőképző Egylet 1867-ben, a Frőbel Nőegylet 1869-ben, a Magyar Országos Segélyező Nőegylet 1879-ben, a Mária Dorothea Egyesület 1885-ben. A Lorántffy Zsuzsanna Egylet 1892-ben, a Női Munkát Értékesítő Lujza Egylet 1892-ben, az Országos Katolikus Nővédő Egyesület 1896-ban, a Nőtisztviselők Országos Egyesülete 1896-ban, a Művelt Nők Otthona Egyesület 1897-ben. A Magyarországi Munkásnő Egyesület, a Feministák Egyesülete és a Művészet és Művelődés Magyar Nők Egyesülete 1904-ben.