Múltunk – politikatörténeti folyóirat 54. (Budapest, 2009)
3. szám - Budapest '50 - Sipos András: Nagy-Budapest létrehozásától Nagy-Budapest revíziójáig (1949-1956)
politikai ellenállást próbálták mederben tartani azzal, hogy nem nyitottak „újabb frontot". „Városrendezési Nagy-Budapest", 1945-1948 Egészen más szemléleti keretben fogant az a koncepció, amely Nagy-Budapest kidolgozott, de hivatalosan el nem fogadott általános rendezési tervén (ART) alapult.11 A tervet készítő mérnök- és építészcsapatot az „új építészet", a szocialisztikus értékekkel telített építészeti és városrendezési funkcionalizmus sajátos szerepfelfogása motiválta, amely szerint a tudományosan megalapozott tervezésnek döntő szerepe van a társadalom, az életforma és a kultúra átalakításában. A tervezés 1945 tavaszán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa műhelyében kezdődött meg Fischer József, Harrer Ferenc és Granasztói Pál irányításával, majd az FKT 1948. márciusi megszüntetése után az Építéstudományi és Tervező Intézet (ÉTI) - az állami tervezőintézetek „őse" -fejezte be a munkát 1948 nyarára, Preisich Gábor vezetésével. Az FKT 1937 után kiterjesztett hatásköre a közigazgatási határok megváltoztatása nélkül is lehetőséget adott arra, hogy Nagy-Budapestre vonatkozólag egységes általános rendezési terv készüljön, de az illetékességébe tartozó terület már 1945 előtt kiterjedt a tágabb agglomeráció egy részére is.12 Ezen belül tehát el kellett határolni azt a területet, amelyet a készülő egységes rendezési terv felölel. Az FKT 1945. október 23-i tanácsülésén mondta ki, hogy „Nagy-Budapestet városrendezési szempontból egységnek" tekinti, és - az 1937. évi városrendezési törvény alapján - teljes egészében városias kialakításra szánt területnek nyilvánította. A „városrendezési Nagy-Budapestet" nemcsak az FKT addigi illetékességi területéhez képest szabta szűkebbre, de az 1938-ban megállapított „Budapest-környékhez" (és a később megvalósult Nagy-Budapesthez) képest is. Kimaradt Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget (a későbbi XVII. kerület), Békásmegyerből csak Csillaghegyet, Cinkotából pedig Árpádföldet sorolták ide (bekerült viszont Nagykovácsiból Tisza István-kertváros, Vecsésből pedig Csákyliget és Erzsébettelep). Az ebből kimaradó agglomerációs településekre pediga Nagy-Budapest részét képező „Budapest-környéktől" való megkülön- 11 Az ÁRT előkészítésének 1945-1948 közötti történetéről lásd SÍPOS András: Budapest városfejlesztési programja 1930-1948. Múltunk, 2005/1.182-209. 12 Lásd a 8. és 9. sz. jegyzetet.