Múltunk - politikatörténeti folyóirat 60. (Budapest, 2015)
2015 / 3. szám - I. VILÁGHÁBORÚ: HADSZINTÉR ÉS HÁTORSZÁG - Botos János: A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után 1914-1924
Botos János - A fizetőeszköz inflációja az első világháború alatt és után... 113 államháztartás egyensúlyának tartós megteremtését és ehhez kapcsolódva a bevételek és kiadások teljes körének átalakítását igényelte. Ennek politikai, gazdaságpolitikai feltételei azonban egyelőre még nem teremtődtek meg, így az áremelkedés korlátozására irányuló lépések csupán tűzoltásnak bizonyultak, tartós javulást nem hoztak, sőt kudarcukkal tovább gerjesztették a pénzromlás ütemét, az inflációs nyomást. A hiperinfláció „előszobájában” Hegedűs Lóránt lemondását követően a pénzügyi tárcát miniszteri hatáskörrel, adminisztratív irányítóként a tapasztalt bankár és minisztériumi tisztviselő, Walkó Lajos vezette 1921. szeptember 27-től december 3-ig, majd 1921. december 3-tól 1924. február 20-ig a gazdag minisztériumi tapasztalatokkal rendelkező Kállay Tibor. Az ő nevéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának megteremtése érdekében végrehajtott adóreform. Az 1923. szeptember 27-én hatályba lépett 1923. évi XXXV. törvénycikk alapján a közszolgálatban álló tisztviselők és alkalmazottak létszámát 20%-kal csökkentették, kidolgozták az ország pénzügyi szanálási tervét (külföldi kölcsön felvételével), s bevezették a takarékkoronát. A szanálási tervezetet 1923. december 20-án a Népszövetség pénzügyi bizottsága elfogadta, és ezzel megnyílt az út a pénzügyi stabilizáció végrehajtása, az infláció lefékezése előtt. A takarékkorona-rendszert Kállay utóda, Walkó Lajos (1924. február 20.-március 25.), illetve Korányi Frigyes báró (1924. március 25-től) működtette, aki végrehajtva a pénzügyi szanálás programját, stabilizálta a korona értékét.39 Mint már szó esett róla, az 1922 elejétől 1923. február végéig tartó időszakban a pénzromlás felgyorsult. Az államháztartás hiánya az 1922-1923-as pénzügyi évben minden korábbi mértéket felülmúlt: 40 653 millió (havonta 3387,750 millió) koronára rúgott. A költségvetés mértéktelen költekezése, amely részben politikai okokból, részben a túlduzzasztott államapparátus fenntartásából eredt, fokozatosan ellenőrizhetetlenné 39 MT. 1923. évi törvénycikkek. Jegyzetekkel ellátta dr. Térffy Gyula. Révai Testvérek Irodalmi Intézet, Budapest, [1924.] 219-228.