Munka, 1931 (3. évfolyam, 19-20. szám)
1931-10-01 / 19. szám
A KAPITALIZMUS VÁLSÁGA ÉS A MUNKÁSMOZGALOM A kapitalizmus mai válsága csúcspontja annak a folyamatnak, amely 1917—18-ban, tehát a békekötések idején indult el útjára. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a válságtünetek megtárgyalásánál, amennyire a hely és a körülmények megengedik, a munkásság magatartását is legalább nagy vonásokban tárgyilagosan felvázolják. 1918. 1918 után a halottnak vélt kapitalizmus magához tért s látszólag megerősödött. Kialakul új formája: a monopolkapitalizmus és kialakul a termelés új, fokozottabb tempója a racionalizálás. A válságtünetek azonban tovább éreztetik hatásukat, s így felmerül a kérdés: milyen stádiumba jutott a kapitalizmus? Vájjon a világháború valóban a végét jelenti-e ennek a termelési rendszernek, vagy nem, vájjon a monopolkapitalizmus mai (1918) stádiumában végső kifejlődési formát mutat, vagy sem? A kapitalizmus megítélésben véglegesen kettéválik a munkásság. Különösen kiéleződik ez a szembefordulás Németországban, amelynek helyzete a monopolkapitalizmus ellentéteiben, az erőszakos és megoldhatatlan kríziseket előidéző békeszerződések miatt a legexponáltabb. KÉTFÉLE VÉLEMÉNY, L A III. Intern, véleménye szerint a kapitalizmus a háború után nem gyógyult meg. 1921-ig a Nép bevezetéséig Oroszországban úgy látták, hogy Európa s különösen Németország, a Spartakusz-mozgalom leverése ellenére is akut forradalmi periódusban van. Ez a vélemény a kapitalizmust illetően nagyjában akkor sem változott, amikor a várt világforradalom, főleg a győztes államok munkásságának magatartása miatt elmaradt. A III. Int. a kapitalizmus minden változatában, így a monopolkapitalizmus kialakulásában is, az ellentétek újabb kiélesedését, a csőd újabb bizonyítékát látta és változatlanul harcolt a kapitalizmus ellen, anélkül, hogy ebben az előállott új helyzetet, a racionalizálást stb. az elméleti megállapításokat túlmenően, a gyakorlatában teljes egészében figyelembe is vette volna. Bucharin megállapításait, aki szerint az egyes országokon belül meginduló tőkekoncentrációs folyamat még akkor is meghosszabbíthatja a kapitalizmus életét, ha ez az országok közötti ellentéteket még jobban kiélesíti, mint jobboldali álláspontot elvetették. Varga szerint ez a belső koncentrálódás nem zárja ki a belső piacokért folytatott harcokat, tehát a konkurrenciát, s így a kapitalizmus a belső s külső ellentétek miatt sem tarthatja sokáig magát. A kapitalizmust, mint az egész III. Int., ő is halottnak tartja, ami csak azért létezhet, mert a szociáldemokrácia azt támogatja. A mozgalom iránya is eszerint alakul. Állandó készenlét és kíméletlen harc a szociáldemokrácia ellen. II. A II. Intern, ezzel szemben: leszögezte ugyan, hogy a kapitalizmus válságban van, de nem lehet mondani, hogy meghalt, sőt a monopolkapi munka