Munka, 1965 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
A 30-as években megindult széleskörű szociográfiai felmérések, a falukutatás nyomán jelent meg először, s most újra kiadásra került Darvas József műve szülőfalujáról, Orosházáról, A legnagyobb magyar falu címmel. A könyvből egy sajátos életű nagy faluközösség egész életét és életszemléletét megismerhetjük, az író bőséges egyéni benyomásai révén. A falu múltjának felidézése után a település alakulását, tájrajzi leírását adja, majd Orosháza társadalmi szerkezetével ismertet meg. A könyv második részében Orosházi változások címmel hű képet kapunk arról, hogy miként vált a legnagyobb magyar falu az elmúlt húsz esztendőben a Viharsarok egyik legfejlettebb ipari városává. A kezdeti — elsősorban gazdasági — nehézségek után az igazi fellendülés 1957 után következett be, amit főként a lakosság zömét kitevő szegényparasztság helyzetének alapvető megváltozása eredményezett. Orosháza életének legérzékenyebb része a művelődés. A közeli jövőben a kulturális élet gondjait kell megoldani ahhoz, hogy egyértelmű, töretlen fejlődésről beszélhessünk. A szerző még nem tekinti befejezettnek krónikáját, a kötet azonban ebben a formában is műfajában egyedülálló. (Szépirodalmi Kiadó.) Az olasz értelmiségi fiatalok fontos problémáját érinti Giovanni Arpino: A dombok árnyéka című regénye — a politikai érdemek szerepét, húsz évvel a háború után. Hőse Stefano, római újságíró, szülővárosába látogat, s ennek kapcsán szinte önmagával vitázva eleveníti fel ifjúságának maradandó élményeit. Még gyermek volt, amikor az abesszin háború folyt, a második világháború végén lett nagydiák. Apja már annak idején is merev, korszerűtlen, kisvárosi figura volt: királyhű katonatiszt, aki — bár lenézte a fasisztákat — nem volt képes arra, hogy a német megszállás éveiben szövetkezzék hazafias érzelmű parasztjaival. Stefano büszke lehetne saját magatartására, mert a parasztok barátja, s ellenálló volt, most húsz év elmúltával mégis inkább szégyenérzet tölti el Mélyen átérzi, hogy a hajdani rövid ideig tartó hősiesség nem lehet alapja egész életre szóló érdemnek. Kortársaival együtt eljutott a kíméletlen őszinteségig, de ez mégis csak felszínes modernség, mert nem egészíti ki következetes alkotó életmód. Ezek a gondolatok lazán, az időrend és minden hagyományos regényforma mellőzésével, szinte keretek nélkül sorakoznak fel a monológszerű előadásban. Tartalmas, gondolatébresztő mű. (Európa Kiadó) Norvégia német megszállásának idején játszódik Sigurd Hoel: Találkozás a mérföldkőnél című lélektani regényének cselekménye. Az ellenállási mozgalom egykori tagja naplójegyzetekben számol be a megszállás eseményeiről. A hős arra próbál választ adni, hogy nemzedéke, a húszas években indult értelmiségiek, hogyan álltak helyt a háborúban, miért lettek fasiszták, vagy az ellenállás harcosai. A régi barátok portréjának megrajzolásakor gyakran gyermekkorukig visszanyúl, hogy tetteiknek okát minél pontosabban, sokoldalúbban világítsa meg. A regény lapjain a magyar olvasó előtt viszonylag kevéssé ismert Norvégia társadalmi élete elevenedik meg. (Európa Kiadó) A földrajzi felfedezések történetét kísérelte meg tömören összefoglalni a cseh Milos Kratochvil: Felfedezők és hódítók című könyvében. Bevezetőben a nagy ókori utazó-hódító népekről, az egyiptomiakról, a föníciaiakról, a görögökről és a rómaiakról szól. A felfedezők közül elsőnek az i. e. második évszázadában élt Csang Csien útját ismerteti, aki egy kisebb fegyveres csoport élén próbált meg utat törni Kínától nyugat felé, s végül a hunok fogságában velük együtt vándorolva az Arai tóig jutott el. A továbbiakban Heyerdahl útját követhetjük nyomon Délkelet-Ázsiába és Óceániába, majd Amerika felfedezéséről és Magellán földkörüli útjáról olvashatunk érdekes leírást. Kratochvil könyvét elsősorban fiatalok számára írta, hasznos, tananyagkiegészítő olvasmányul, de élvezetes ez a mű a felfedezések történetére kiváncsi felnőtteknek is. (Móra Kiadó) SZENTE FERENC SZÁZADUNK AZ IRODALOMBAN MARTIN ANDERSEN NEXO A dán író (1894—1954) a nemzetközi munkásirodalom kiemelkedő alakja. Műveiben magas művészi színvonalon, realista hűséggel örökítette meg hazája proletariátusának életét, küzdelmeit. Fiatalon megismerkedett a szocialista eszmékkel, az 1905-ös orosz forradalom hatására kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-ben lett kommunista, s ez határozza meg emberi és írói magatartását. 1940-ben, a német megszállás idején börtönbe vetették, 1944- től a háború végéig a Szovjetunióban, 1951-től haláláig az NDK-ban élt. Munkásságának első időszakában főleg elbeszéléseket írt, de ekkor kezdett hozzá nagy regényciklusának megalkotásához is. A trilógia kötetei: Hódító Pelle, Szürke Fény, Vörös Morten. Az utóbbi maga is három részből áll: Vörös Morten. Az elveszett nemzedék és az író halála miatt befejezetlenül maradt Jeanette. A regényciklus valamennyi kötetét magyarra fordították. Vaskorszak című regényében a dán parasztság háború utáni sorsáról rajzol széles körképet az író. Legnagyobb alkotása a közelmúltban újra megjelent Szürke fény. Hősnője Ditte, akinek sorsát születésétől korai haláláig kíséri a szerző. Szegény parasztlány törvénytelen gyermeke, egész életében csak megaláztatásban, nyomorban van része. Gyermekkorától kezdve rengeteget dolgozik, mindig csak másokért él. Szeretetével örömet és fényt próbál varázsolni a nála is szerencsétlenebbek, elesettebbek életébe. Ditte a világirodalom egyik legrokonszenvesebb nőalakja, a női odaadás, szerelem és jóság igazi példaképe. Nexe a hősnő sorsa mellett megrázó képekben eleveníti fel a korabeli Dánia proletárjainak életét. Műveinek egész Európában széles olvasótábora van, eddig több mint harminc nyelvre fordították. Sz. F. 32