Munka, 1965 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1965-10-01 / 10. szám

A klubélet a művelődés, szórako­zás, pihenés egységét jelenti, a moziban, színházban, televízióban szerzett élmények megbeszélésé­nek a lehetőségét. A szabadfoglal­kozások keretében egyrészt ezt a lehetőséget kell biztosítanunk. Más­részt a kulturált közös szórakozás egyéb igényeit is szeretnénk kielé­gíteni a rádióhallgatás, a televízió­nézés és a szervezett társasjátéko­kon keresztül. A klubélet kialakításának, a kö­zösségi szellem, a baráti kapcsola­tok megteremtésének ez a legnehe­zebb része. Talán még tervszerűbb, körültekintőbb munkát követel, mint egy vitadélutánnak, vagy kö­zös szórakoztató estnek a megrende­zése. A szabadfoglalkozás ugyanis a klubéletnek az a területe, amelyben a különféle felfogású, különböző vérmérsékletű emberek gondolko­dásmódját és közösségi érzését kell azonos szintre hozni. Az a célunk, hogy a klubok tagjai­ ezeken a sza­badfoglalkozásokon eggyé kovácso­­lódjanak. Olyan családias hangula­tot igyekszünk kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a vitadélutáno­kon otthonosabban mozogjanak, bátran kifejtsék véleményüket és felvessenek esetleg olyan problémá­kat, amelyekről egyébként csak a maguk szűk, kis baráti körében nyilatkoznak. Népművelő munkánk feladata, hogy a klubok szervezésével olyan fórumot teremtsünk, ahol mindenki megszólalhat, elmondhatja vélemé­nyét, vagy valamilyen problémájá­ra választ kaphat. Meg kell szabadí­tani az embereket a már beivódott, megrögzött káros hatásoktól, a kü­lönféle magatartásbeli, vagy szem­léleti ferdeségektől, amelyek sokszor megakadályozzák őket abban, hogy egy-egy gyűlésen, termelési tanács­kozáson, vagy akár kulturális vita­délutánon őszinte véleményüket nyilvánítsák. Eredményekről azonban csak ak­kor számolhatunk majd be, ha klubtagjaink az élet más területén is aktívabban vesznek részt a dolgok intézésében és véleményükkel, ja­vaslataikkal, vagy bírálatukkal be­folyásolják a szocializmus felépíté­séért folyó eszmei harcot. RÁCZ Istvánné ismeretterjesztő felelős JUBILÁL A SOPRONI VASAS MŰVÉSZEGYÜTTES Jóformán csak órákkal az egész ország felszabadulása előtt verték ki Sopronból, a­­nemzetvezetők utolsó honi rezidenciájából a fa­siszta hordákat a szovjet csapatok. S az aléltságából meg alig éledő vá­rosban egynéhány lakatosárugyári ifjúmunkás kultúrgárdát szervezett. Bombasérült raktárban, a nap leg­nagyobb részén át foglalt vb-irodán kezdték meg a munkát. Első szerep­léseiket a lócákon szorongó munkás hallgatóság szeretetének és büszke­ségének megnyilvánulását kísérték A soproni Vasas Művészegyüttes otthona ma az Elzett Fémlemezipari Művek soproni tárgyárának Petőfi Művelődési Háza, színjátszó tagjai 15—60 év között a város dolgozói­nak minden rétegéből tevődnek ösz­­sze. A csoport történetében olyan jelentős művek bemutatása szerepel egy-egy mérföldkőként, mint Schil­ler: Ármány és szerelem, Csehov: Váltva bácsi, Shaw: Pygmalion, Hans Pfeiffer: Lampionünnep, Ib­sen: Nóra című drámája. A húsz év statisztikai mérlege: mintegy 90 egyfelvonásos és jelenet, 22 három felvonásos mű bemutatása. Az együttes még 1953-ban elnyerte­­a vasasszakszervezet legjobb szín­játszó csoportja a címet; szakszerű vezetése, elért színvonala alkalmas­sá teszi arra, hogy Győr-Sopron me­gye nyugati részein, ahová hivatá­sos együttes ritkán jut el, színház­pótló szerepet teljesítsen. Fennállásának 20. évfordulóján szeretettel köszöntjük a műkedvelő mozgalomban élenjáró soproni szak­­szervezeti művészegyüttest! Ibsen: Nóra című drámájának főszerep­lői: Kovársffi Zsuzsa és Mészáros Tibor Jelenet Moliére Tartuffe-jéből. (Hetessy L­ászló, Kovács Éva és Schulek Gyula) Schiller: Ármány és szerelem című drá­májának egy részlete. (Korán Jenő, Koch Károly, Kovácsi­fi Zsuzsa és Baráth Tibor)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék