Munka, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám

Az alapellátás (alaptényezői) Amikor életszínvonalról beszélünk, elsősorban a dolgozók munkából eredő pénzjövedelme, a különböző béren kí­vüli juttatások és a fogyasztói árak egy­máshoz való viszonya jut az eszünkbe. Holott az életszínvonalhoz sok egyéb is hozzátartozik. A fontosabbakat említ­ve: például a tanulás, a továbbképzés lehetőségei, az egészségügyi ellátás, a családi otthonhoz jutás esélyei, és így tovább. Igen fontos tényező mindemel­lett — ez olykor nem függ szorosan össze a fogyasztói árakkal —, hogy a pénzünkért meg tudjuk-e vásárolni azt, amire szükségünk van. Mert hiába mutatja ki a statisztika (az árak és bé­rek függvényében), hogy mondjuk eny­­nyi meg ennyi százalékkal nőtt egy or­szág lakosságának az életszínvonala, ha az emberek hiába keresik az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen élel­miszereket, az alapvető fogyasztási cik­keket, ha hosszabb sorban állással, esetleg pult alól vagy a feketepiac csa­tornáin, többszörös felárral juthatnak hozzá a szükséges termékekhez. Kisebbek a különbségek Az idén a politikai vezetés, s ezen belül különösen a szakszervezetek kie­melt figyelmet szentelnek­­ az úgyne­vezett alapellátás megszokott színvona­lának fenntartására. Az, hogy mi tarto­zik ebbe a körbe, meglehetősen válto­zó. Általában az alapvető, a legfonto­sabb élelmiszerek (kenyér, lisztfélék, cukor, húsáruk, zsiradékok, tejtermé­kek stb.), a ruházkodás, a tisztálkodás, a háztartások, a lakások felszerelésé­nek, berendezésének nélkülözhetetlen, a lakosság legszélesebb köreiben hasz­nálatos, nem luxus jellegű, nem külön­leges igényeknek megfelelő termékek. Az előbb említett változás onnan ered, hogy a különböző rétegek, a falu és város között egyre kisebbek a különb­ségek. A fejlődő igények, a társadalmi mozgásokból eredő életformaváltás folytonosan módosít az alapellátásba tartozó cikkek összetételén. Más a fo­galomköre az alapellátásnak mondjuk a főváros központjában, és más a távo­labbi vonzáskörzetekben, esetleg egy falusi, netán tanyai településen. A megfelelő alapellátás biztosítása az idei esztendőben több szempontból sem könnyű. Egyfelől a külpiaci egyen­súly javítása, a nemzetközi fizetőképes­ség megőrzése feltételezi a fokozott im­porttakarékosságot. Ez nem kedvez a megfelelő áruválaszték beszerzésé­nek. Ma már bizonyos déligyümölcsö­kön kívül (citrom), egyébként az élve­zeti cikkek kategóriájába tartozó ter­mék is, mint például a kávé, alapvető­nek számít. Az alapellátáshoz tartozó némely cikk beszerzésénél (például jó minőségű szén) sokszor határt szab a baráti országok korlátozott kínálati lehetősége. Ráadásul a statisztika azt mutatja, hogy jövedelmünkből egyre többet vásárolunk. Ez a folyamat — amely már tavaly elindult, s az idén nyilván tovább folytatódik — szorosan összefügg az életszínvonal általános stagnálásával, illetve (a különböző csa­ládok, dolgozói, lakossági rétegek szá­mára) visszaesésével. A Belkereskedelmi Minisztérium je­lentései szerint 1982-ben a lakosság pénzbevétele 7,2 százalékkal volt több az előző évinél. A kereskedelem kész­pénzes áruforgalma viszont 9,5 száza­lékkal nőtt. Korábban minden száz fo­rint pénzbevételének körülbelül a há­romnegyedét fordították áruvásárlásra, 1982-ben 87,6 százalékát. A kiskeres­kedelmi forgalom meghaladta a terve­zettet. Még jellegzetesebb a vásárlások összetételének a változása. Az 1981-es évhez képest tavaly nőtt az élelmisze­rekre és az élvezeti cikkekre (ital, ciga­retta stb.) fordított összeg aránya, vi­szont kevesebbet költöttünk ruházko­dásra. Ezen belül is nyilvánvaló, hogy például a nyugdíjasok — akiknek több­sége meglehetősen csekély havi járan­dóságból kénytelen gazdálkodni — az átlagosnál is nagyobb hányadot költöt­tek az alapellátás körébe tartozó élel­miszerek beszerzésére. Amire szükség van Ha tehát elvárjuk, hogy a fizetőké­pes kereslet és a lakosság számára szol­gáló árualap egyensúlyban legyen, vagyis a családok pontosan azt szerez­hessék be, ami anyagi képességük alap­ján a valóságos szükségletük, akkor eh­hez a kereskedelemnek alkalmazkod­nia kell. S nemcsak nekik. Óhatatlanul szükséges az együttműködés a mező­­gazdasággal, az élelmiszeriparral, a fo­gyasztói cikkeket gyártó iparral és a külkereskedelemmel. Bár ennek ér­dekében már addig is sok minden tör­tént: kereskedelmi vállalatok és élelmi­szer termelő gazdaságok, illetve ipar­cikkgyártók közötti termeltetési szerző­dések, áruházi csere, nullszaldós im­portmegállapodások stb., de elkerülhe­tetlen az érintett minisztériumoknak, kormányzati szerveknek és a szakmai szakszervezetnek is a szoros együttmű­ködése. Az olcsó is kelendő kétségtelenül az alapellátás megte­remtésének leglátványosabb fegyverté­nye az élelmiszereknek az a gazdag kí­nálata, amelyet sok szomszédunk bi­zony talán kissé irigyel. Ugyanakkor van mit j­avítani a forgalmazás feltéte­lein , hogy műszak után ne kelljen a boltban tolongani, a képzetlen vagy csak éppen túlterhelt eladók udvariat­lan viselkedése miatt bosszankodni —, de az áruterítés, a tárolás, a szállítás feltételei is sok kívánnivalót hagynak. Mert ezektől függ, hogy a fölöslegesen bő almatermelés ellenére miért drága viszonylag a téli — jó minőségű — alma a piacon, vagy hogy a kenyeret lehető­leg frissen, jó minőségben, s ne kétna­posan, szikkadtan, agyonnyomorítva, szalonnásan kapjuk kézhez. Az alapvető ruházati cikkekből csak­úgy, mint a tartós fogyasztási termé­kekből, javult a kínálat. Az ellátás szín­vonala a múlt esztendőben és az idei év elején is megfelelő volt. Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kevésbé márkás, nem annyira diva­tos, de tartós és olcsó cikkekből is min­dig legyen elegendő. Az alapellátás rendjéhez tartozik az is, hogy sehol ne számoljanak többet, rendben legyen a mérleg, ne kevered­jen a­ standon (és a zacskóban) az első osztályú gyümölcs a másod- és harma­dosztályúval, s a fogyasztásicikk-válasz­­ték kiterjedjen arra is, ami szolid ter­mék, de megfelel a célnak. S hogy a pénzünkért azt kapjuk, ami­re szükségünk van, amit vásárolni szán­dékozunk, az egyfelől állampolgári jo­gunk, másfelől a társadalom közérzeté­nek befolyásoló tényezője, s ez viszont aktív munkára serkent. VAJDA JÁNOS 11 GAZDASÁG - ÉLETSZÍNVONAL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék