Munka, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám

GAZDASÁG - ÉLETSZÍNVONAL Dreher sör, Stühmer csokoládé, Stei­ner keksz! Hajdani márkák, mind egy­­egy élelmiszeripari gyárat fémjeleztek, amelyek a felszabadulás után, elvesztve nevüket beleolvadtak az élelmiszeripari ágazatok trösztjeibe és országos válla­lataiba. Nem bocsátkozva most gazdaságtör­téneti és iparpolitikai fejtegetésekbe, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi technika rohamos fejlődésébe, a válo­­gatósabbá váló bel- és külpiac egyre inkább feszegette az élelmiszeripar szo­ros tröszti kereteit. Ezekről, az élelmiszeripar kapuin túlnövő kérdésekről faggattuk a terület két vezetőjét, Balogh Károlynét, az ÉDOSZ főtitkárát és Dr. Kovács Im­rét, a MÉM miniszterhelyettesét. — Elapadó erőforrások, növekvő feladatok. Ebből a kettős szorításból az élelmiszeripar, a vállalati önállóság nö­velésével próbál kibontakozni. De az önállóság jóval több és bonyolultabb dolog, mint a cégtábla kicserélése. Mindezek alapján hogyan ítéli meg az átszervezés eddigi tapasztalatait? BALOGH KÁROLYNÉ: Az utóbbi másfél évben az élelmiszeripar 7 szak­ágazatában korszerűsítették az irányí­tási rendszert. Tehát a cukor-, az édes-, a dohány-, a bor-, a baromfi-, a kon­zerv- és a söripar átszervezése óta vi­szonylag rövid idő telt el, de máris meg­állapítható, hogy a vállalatok a kezdeti nehézségeken túljutottak. Ma kezde­ményezőbbek, mint korábban, és köze­lebb kerültek a bel- és külpiacokhoz. Az önállóság valamennyi előnye azonban egyszerre még nem érvénye­sülhet. Például a szabályozók szigoro­dása erőteljesen mérsékelte az érde­keltségi alapok képzését. A termelői árakba beépített nyereség viszonylag alacsony, a világpiaci árak nyomottak. A vállalati önállóság megindított egy differenciálódási folyamatot, amelyet a korábbi tröszti szisztéma nagyrészt nivellál. Ugyanakkor erősödött a mun­kahelyi demokrácia, hiszen a döntések a vállalati szférába kerültek. Az irányí­tási rendszer korszerűsítésének előké­szítő és bevezető szakaszában egyaránt operatívabbá vált az együttműködés szakszervezetünk elnöksége, illetve tit­kársága és a MÉM vezetése között. DR. KOVÁCS IMRE: A szervezeti korszerűsítés eredménye, hogy a kö­zépszintű irányítás, mint szervezeti for­ma megszűnt. Az eddig trösztben vég­zett feladatok vagy a vállalatokhoz és az igazgatótanácshoz, vagy a felső szin­tű irányító hatósághoz kerültek, így az áttételek csökkentek, a kapcsolatok közvetlenebbé váltak és a döntési szin­tek a helyükre kerültek. Persze arra ezután is vigyázni kell, hogy az irányító szervek ne ragadjanak magukhoz válla­lati hatáskörű vezetői feladatokat és döntéseket. Az 1982. év alapján elmondhatjuk, hogy az átszervezés nem okozott sem termelési, sem ellátási gondot. Az élel­miszeripar az előző évihez képest 4,4 százalékkal növelte termelését, mégis 20 százalékkal csökkent a vállalati eredmény. A kérdésben megfogalmazott kettős szorítás sajnos nagyon is érezhető, de a vállalatok önállóságának a megterem­tésével az élelmiszeripar még eleget tu­dott tenni a követelményeknek. A je­lenlegi gazdálkodási gondok elsősorban a külpiaci helyzetben és a szállítási, tá­rolási korlátokban rejlenek.­­ Az átszervezés elsősorban a haté­konyság javítását szolgálta, de emberek százait is érintette, akik egyik napról a másikra fölöslegessé váltak. Hogyan tették elviselhetővé az érdekeltek számá­ra a változást? BALOGH KÁROLYNÉ: A meg­szűnő trösztök munkatársainak többsé­ge az adott szakágazatot jól ismerő, több évtizedes gyakorlattal rendelkező emberek. Ez megkönnyítette az elhe­lyezésüket is, hiszen éppen az új válla­lati feladatok igényelték a jó szakembe­reket. Többen kerültek az élelmiszer­­ipari közös vállalatokhoz, a MÉM kü­lönböző főosztályaihoz. Sokan nyugdíj­ba vonultak, s néhány esetben a koren­gedményes nyugdíjazás lehetőségét is igénybe vettük. Számoltunk azzal, hogy a változás több mint ezer embert érint, s ez a dolgozóknak átállási gon­dokat okoz. Szorosan együttműköd­tünk a MÉM-mel, a vállalatok vezetői­vel, és egyenként foglalkoztunk az em­berek sorsával. Úgy gondoljuk, ez si­kerrel járt. DR. KOVÁCS IMRE: Arra kénye­sen vigyáztunk, hogy feleslegesnek sen­ki se érezze magát. Ezért a felszabadu­ló létszám elhelyezésére a társadalmi szervekkel együtt kidolgoztunk egy programot, amelyet meg is valósítot­tunk. Munkát mindenkinek tudtunk ajánlani, munkajogi vitára egyetlen esetben sem került sor. Előfordul, hogy a jelenlegi jövedelme valakinek keve­sebb, mint a trösztnél volt, de ez a szer­vezeti változás nélkül is bekövetkezhe­tett volna, ha a prémium- és a jutalom­feltételek nem teljesülnek.­­ Az átszervezés nem érintette az egész iparágat. Például a hús- és a tej- A vállalati önállóságról Beszélgetés Balogh Károlynéval, az ÉDOSZ főtitkárával és Dr. Kovács Imrével, a­z MÉM miniszterhelyettesével 12

Next