Munka, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám

GAZDASÁG - ÉLETSZÍNVONAL a családi életet is. Ebbe ők is bele­egyeztek, mert volt célja. Ha főmunka­időben ilyen ösztönzők lehetnének, nem volna szükség a gmk-ra sem. — Szerintem az előnyök mellett nem szabad megfeledkezni a hátrá­nyokról sem — veszi át a szót az tiszb­­titkár. Tapasztalataink alapján megál­lapítottuk, hogy a gmk-val kapcsolatos előkészítő munka hiányos volt, nem­csak nálunk, hanem országosan is. Em­bereink a pénz érdekében félretettek mindent, olyan anyagi ösztönzőt láttak maguk előtt, hogy minden a feje tetejé­­re állt. Megfordította a gondolkodást. Egy nagyobb vállalkozás vége felé a megterhelést többen már nem bírták. Ezt látni kellett volna előre. A tapasz­talatokból tanulva, az 1983-as szerző­déseket módosítottuk. Lényeges válto­zás például, hogy gazdasági vezető csak a vezérigazgató külön elbírálása alap­ján lehet gmk-tag, valamint szabályoz­tuk azt is, hogy egy vállalkozó egy év alatt 60 ezer forintot kereshet. Szak­­szervezetünk — a hátrányaival együtt — továbbra is támogatja a gmk-t. Ezt nyomatékkal mondom, a félremagyará­zás elkerülése érdekében! Megpróbál­juk közösségi rangra emelni a gazdasá­gi munkaközösségeket, hogy az érde­kek közös értékké váljanak, így a jövő­ben figyelembe kell venni, hogy a válla­lati érdek ésszerűbben essen egybe a személyes célokkal, a közösség szán­dékával. — Hogyan fogadták el a gmk-t ott, ahol több brigádtag is kimaradt belőle? — Brigádunkban 26-an dolgozunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Herku Imre, a profilüzem művezetője, a Ga­garin brigád tagja. — Közülünk 13-an vettünk részt a kisvállalkozásban. A brigádvezetőnk nem jött, s lehetsé­ges, hogy a brigádmunka ezért nem törpült el. A legnagyobb hajtás idején is megkövetelte tőlünk a brigádfelada­tok teljesítését. Ez ment is, annak elle­nére, hogy fél éven keresztül minden szabad időnket a gmk-ra fordítottuk. Két munkaközösség dolgozott egy terü­leten, 24 órában, 12 órás váltással. Ne­künk nem volt olyan megterhelő, mint a kollégáknak. Még a brigádvezetőnk által szervezett kommunista műszak is sikerült. A közös szórakozás sem ma­radt el, brigádvezetőnk nem engedett a huszonegyből. Brigádmunkánk ered­ményeként megpályázhattuk a vállalat kiváló brigádja címet. A szervezésen múlott minden. Persze, az egyik szom­baton a gyerek megkérdezte: „Apu, mi nem megyünk iskolába, te meg mész dolgozni” . . . ? Megérte, annak elle­nére, hogy az idén már nem alakítunk új munkaközösséget. — Oka? — Szerintünk a szerződés nem volt korrekt, eléggé körültekintő. Becsapva éreztük magunkat, amikor novem­ber­­ben a főmunkaidő alatt nem tudtuk teljesíteni tervünket és a vezetőség megvonta tőlünk a gmk jogát. Felosz­lott a munkaközösség. Ez kb. 3000 fo­rintot jelentett fejenként. Tudjuk, hogy a szerződés alapján a vezetőség­nek igaza volt, mi mégis megsértőd­tünk, talán a büntetés mértéke miatt, mert a lemaradás alapanyag-problémá­ból adódott. — Természetesen ez rizikó a válla­latnak is és a vállalkozónak is — szól közbe Csepecz Ferenc. — A szerződés nem egyoldalú, ma a vállalat sem tudja, mit hoz a jövő. — Összekapcsolható-e a brigádmoz­galom a gazdasági munkaközössé­gekkel? — Mi megtaláltuk benne a közöst — válaszol Paget Albert főbizalmi, az acélszerkezeti üzem hegesztője, az Al­kotmány brigád tagja. — Tavaly három vállalkozásban dolgoztunk. Az elsőnél még nem tudtuk helyesen felmérni a helyzetet. Negyvennyolc órát dolgoz­tam pluszként a 40 órás munkahéten. Egyre azért jó volt. A munkával köze­lebb kerültünk egymáshoz, kitűnően megszerveztük feladatainkat. Minden egyes emberről tudtuk, hogy melyik munkafázishoz ért a legjobban, és mi­ben a leggyorsabb. A brigádból is csak a legképzettebbek kerülhettek be a munkaközösségbe. Hogy mennyire összeforrtunk, arra csak akkor jöttünk rá, amikor éppen nem volt vállalkozás. Szinte kívántuk egymás társaságát még munkaidő után is. Fellendültek a kultu­rális programjaink, együtt mentünk színházba. A közös munka kifizetése után fehér asztalhoz hívtuk meg azokat a brigádtársainkat, akik nem dolgoztak a gmk-ban. — Mi várható 1983-ban? — Mindenképpen módosítjuk szer­ződéseinket a vállalat és a vállalkozó szakembereink szempontjait figyelem­be véve. Nem szabad, hogy dolgozóink ennyire igénybe vegyék az egészségü­ket — próbálja keresni a megoldást Csepecz Ferenc. — Szakszervezetünk­nek eddig nem volt beleszólása a szer­ződésekbe, mert azt önálló jogi szemé­lyek kötötték meg. Az idén külön fog­lalkoztunk e fontos kérdéssel, mert a hatásokra akkor is figyelmeztetni kell a dolgozót, ha ő nem veszi észre. A SZOT által kiadott állásfoglalás álta­lános, mi viszont megpróbáljuk kialakí­tani a saját elképzeléseinket. Még ak­kor is, ha a vállalkozó nem nagyon engedi, hogy beleszóljunk, ha a több pénzért többet akar dolgozni! SALAMON ÉVA (Darvas Péter felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék