Munka, 1984 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 7. szám

KÖZMŰVELŐDÉS Az Ikarosz Jazzbalett vit­te színre Újpesten, a Der­­kovits Ifjúsági Klubban, majd fővárosi és vidéki mű­velődési házakban. Mennek, ahová hívják őket, min­denütt táblás ház kíséri az előadást. Borbély György rendező-koreográfus már beszélgetésünk elején hang­súlyozza : működésüknek elsősorban közművelődési szerepet szánnak, mert mind az iskolai oktatásban, mind a közművelődési há­lózatban gondok vannak, nem jól készítik fel a fiata­lokat a táncművészet befo­gadására. — Mikor alakult az együttes? — Amikor a hatesztendős szólótáncosi és koreográfusi munka után a bécsi Rai­­mundtheaterből visszatér­tem Magyarországra, 1977- ben. A mostanival együtt eddig hat bemutatót tartot­tunk. Ezek mindegyike te­matikus rock-jazzbalett volt: a Tánc reflektorfény­ben, a Tánc-show, a Sze­relmi történet, aztán a Fő­városi Operettszínház ba­lettkarával együttműködve a Coppélia jazzbalett válto­zata, majd a Felhívás tánc­ra című program. — Hány tagot számlál az Ikarosz? — Félszáznál is többen dolgozunk együtt, három­negyed részben nők. Nem egészséges ez az arány, a fele-fele jobb lenne. Csak­­hát a sok lemondást, amit ez a munka kíván, a fér­fiak, úgy látszik nehezeb­ben vállalják. — Hogyan jellemezhet­nénk a jazzbalett-műfajt? — Elsősorban színpadi műfaj, bár manapság na­gyon divatos a diszkósított parkett-tánc változata is. A klasszikus baletthez ha­sonlítva? Nos, az nagyon zárt rendszerű, mozgásvilá­ga rendkívül kötött. A jazz­balett — bár itt is megvan­nak a fej, a csípő, a kar munkái — mégis szaba­dabb, lezser mozgáskultúrát kíván. Mindenesetre a jazz­balett színpadi változata a klasszikus balett alapjai nélkül elképzelhetetlen len­ne. Ahhoz, hogy a színpa­don előadható legyen, a ko­reográfusnak érzelmeket, szituációkat, az életet kell megfogalmaznia, éppúgy, mint a klasszikus balettben. Ezért aztán, aki valóban művészi, szólista szintre akarja fejleszteni a tudását, annak ismernie kell a klasz­­szikus balett magasiskolá­ját. — Mennyire képzett az együttes? — A tagok 80 százaléka nem rendelkezett előtanul­mányokkal. Egyéves tanfo­lyamon kellett megtanul­niuk a klasszikus tánc 4—5 éves anyagát. Kegyetlen tempót diktáltunk, erős fe­gyelemben dolgoztunk és éltünk. Egyébként öten va­gyunk hivatásos művészek az együttesben. A többiek amatőrök, TF-hallgatótól esztergályosig, ápolónőig. Ami igazán szép: akad kö­zöttük, aki jól tudja, meg­marad ezen a jelenlegi szinten. És mégis csinálja, nagy lelkesedéssel. — Divat a jazzbalett? — Már az Állami Balett­­intézetben is tanítják a fia­taloknak. Ám nemcsak és nem elsősorban divat, ha­nem egy olyan színpadi ki­fejezési mód, amelyre szük­ség van a fölgyorsult rit­musú életünkben. Az érdek­lődésre egy példa: Újpes­ten, az Ady Endre Művelő­dési Központban jelenleg kétszázan járnak jazzbalett­­tanfolyamra, s igen sokan, helyhiány miatt rekedtek a kapukon kívül. — Nagy a vándorlás az együttesben? — A tagok életkora 10-20 esztendő. Ahogy múlik az idő, sokan abbahagyják, fő­ként magánéletbeli készte­tésre. Az első bemutatónk részesei közül már nincs is közöttünk senki. Azok kö­zül, akik a pályán marad­tak, ketten a Maxim Va­rieté szólótáncosai, s van, aki jelenleg külföldön dol­gozik. — Miként született a Ró­meó és Júlia ma...? — Egy TF-hallgató, Vi­sontai Miklós beiratkozott a tanfolyamunkra. Kitűnő tehetség. Úgy gondoltuk, olyan típus, aki egy kevésbé szentimentális, lezserebb, de érzelmekkel rendelkező mai Rómeót a közönség elé tud­­na Tulajdonképpen az ő egyéniségére kompo­náltam meg ezt a rock­balettet. Az már a sors kü­lönös fintora, hogy a hét­hónapos felkészülés hajrá­jában Achilles-ín szakadást szenvedett, s végül, csak mint tánckari asszisztensem vett részt a munkában. A főszerepeket így Bognár Zsuzsa és Bakó Géza tánc­művészek alakítják. Egy régi kollégám, Kriszt László pedig betétszámokat táncol. — A darab meséje? — A keretjátékban egy lány és egy fiú, gimnazis­ták, együtt olvassák köte­lező leckeként Shakespeare eredeti tragédiáját. A lány hazamegy, a fiú egyedül marad, kissé unja a darabot, s elszunnyad olvasás köz­ben. Álmában saját osztály­társai képében egy távoli bolygón Shakespeare alak­jai megelevenednek. Júlia táncosnő, Tybald balett­igazgató, Rómeó pedig űr­hajón érkezik a Földről. A konfliktus magva itt nem a két család viszálya. Az álombéli darabnak is tra­gédia a vége, amelyet az­tán az ébredés utáni képek oldanak fel. A zene gerin­cét Csajkovszkij szerezte, Mozart, Beethoven, Men­delssohn, Bach, a Bee Gees, John Travolta, Barry White, Presser Gábor és mások mű­ve is szerepel. Díszlettervezőnk Hévízi Éva festőművész, jelmezeinket az OKISZ Labor készítette. — Meddig él egy ilyen előadás? — Ez a kereslettől függ ... Jelenleg már az új koreográfián dolgozom. Színházi művészek bevoná­sával a Hattyúk tava rock­­balett-változatát szeretnénk színpadra vinni. MÜNZ ANDRÁS 24

Next