Munka, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám
érdekeltségi rendszer működik, s ez az érdekeltségi rendszer mennyiben képes az egyéni teljesítmények befolyásolására, a teljesítménytartalékok kiaknázására és hasznosítására? dr. Kővári györgy: ez így igaz, csakhogy egy olyan gazdaságban, ahol egymástól elválasztott, úgymond „részpiacok” működnek, s ahol a vállalat nem a piacon elért tényleges eredményei, vagy éppen eredménytelensége alapján értékelődik, ott a nyereség alakulása meglehetősen bizonytalanul tükrözi a vállalat tényleges jövedelmezőségét. Márpedig, ha e tartalmában nagyon is esetleges tényezőktől függő nyereségalakuláshoz kapcsoljuk a vállalatok bér-, illetve keresetfizetési — és persze adóviselő lehetőségeit is, akikor mi késztetné a vállalatokat arra, hogy majd kellő önmérsékletet tanúsítsanak a munkahelyi teljesítményektől elszakadó nyereség — illetve keresetnöveléssel szemben. DR. PONGRÁCZ LÁSZLÓ: Ha a vállalat úgy juthat hozzá bérként kifizethető pénzhez, hogy cserében semmit, vagy csak nagyon mérsékelt gazdasági teljesítményeket produkál, akkor nyilván ezt az utat járja. Persze az ingyen pénzt ugyancsak ingyen, különösebb követelmények nélkül adja tovább dolgozóinak. Nem vitás, a mai környezeti feltételekmég nem elégségesek ahhoz, hogy a gazdálkodók csakis tényleges és kézzelfogható teljesítmények ellenében juthassanak bérfejlesztési lehetőségekhez. Persze, mindebből nem az következik, hogy fel kell adni a vállalati teljesítménytől függő bérezési lehetőségeket. Inkább arra törekedjünk, hogy teljesítmény nélkül ne juthasson bérként felhasználható pénzhez a vállalat. MUNKA: Akkor miként kezeljük, értékeljük a központi bérintézkedéseket, támogatásokat, a legkülönfélébb preferenciákat? DR. PONGRÁCZ LÁSZLÓ: A támogatási rendszer általában és végérvényesen nem mellőzhető. Ám ha a támogatási rendszert túlzott liberalizmus jellemzi, akkor ez bizony nagyon zavarhatja a keresetszabályozásműködését. OTT GYÖRGY: Vegyük tudomásul, hogy az emberek túlnyomó többsége nem óhajtja az „ingyen pénzeket”. Senkinek nem közömbös, hogy miként, milyen teljesítménnyel dolgozhat, és persze ennek eredményeként mennyit kereshet, de állítom, hogy a nagy többség számára a munkahelyi, a vállalati teljesítmény alakulása sem mindegy. A szakszervezeti tapasztalatok arra utalnak, hogy az új keresetszabályozás megmozdított bizonyos teljesítménytartalékokat, erőteljesebben ösztönöz — a népgazdaság szempontjából is kiemelkedően fontos — feladatok végrehajtására. Ami viszont az új keresetszabályozásnak sem sikerült: törésmentes kapcsolatrendszert teremteni a munkavállalók teljesítménye és — végső soron — a nemzeti jövedelem alakulása között. Vagyis az egyéni érdekek és törekvések, valamint a népgazdasági célok és követelmények összehangolására ez a keresetszabályozási forma sem tűnik megfelelőnek. DR. RAG GYÖRGY: Ne várjunk el olyasmit a keresetszabályozástól, ami eleve nem lehet a feladata. Ez a szabályozási rendszer a vállalati gazdálkodást befolyásoló általános jövedelemszabályozás kiegészítője, amire épp a jövedelemszabályozás bizonyos költségérzéketlensége miatt van szükség. Ami a konkrét egyéni ösztönzést illeti, ez elsősorban a keresetszabályozás álltal is vezérelt vállalaton belüli érdekeltségi rendszertől, bérezési, premizálási elvektől és módszerektől függ, amelynek kialakításában a vállalatok nagyfokú önállósággal rendelkeznek. DR. KŐVÁRI GYÖRGY: A lényeg tehát, hogy a keresetszabályozás fenntartása nem egyszerűen elhatározás kérdése, a gazdaságirányítás akarva, akaratlanul, rákényszerül a vásárlóerő-kiáramlás külső kézbentartására. E mesterséges fék helyett nincs más olyan természetes ellenerő, amely a miroszférában jelentkező bérnövekedési törekvéseiket féken tarthatná. Ez persze a munkavállalókat aligha érdekli. Nekik az a fontos, hogy milyen teljesítményekkel, milyen keresetekhez juthatnak, tehát a vállalat bérfizetési lehetőségét reguláló keresetszabályozás számukra lényegében közömbös. Ha a dolgozók elégedetlenek a teljesítményük alapján indokoltnak vélt keresetükkel, akkor többnyire veszik a munkakönyvüket és elmennek egy jobban fizető vállalathoz. Ilyen körülmények között mit tehet a munkaerőért versengő, rosszabb bérpozícióban levő vállalat? Bérfizetési lehetőségei meglehet szerényebbek, ezért a teljesítménykövetelmények lazításával próbál versenyképes maradni a munkaerőpiacon. HÁMORI ANTAL: Azzal egyetértek, hogy az új keresetszabályozási rendszer előnyeinek érvényesüléséhez elengedhetetlen a vállalati belső érdekeltségi rendszer reformja. Vitatom viszont azt, hogy csak az új keresetszabályozási formákban történt valami. A központi keresetszabályozás szerint működő, nem A beszélgetés résztvevői: (balról) Hámori Antal, Vértes Csaba, dr. Rák György, dr. Kővári György, dr. Pongrácz László, Ott György (Fotó: Szilvásy Rudolf) GAZDASÁG - SZOCIÁLPOLITIKA 7