Munka, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám
A párt XIII. kongresszusát megelőzően közzétett irányelveket vitatják a pártszervezetekben. Javaslatok, vélemények hangzanak el, amelyeket gondosan vizsgálnak a párt Központi Bizottságában, s a jó, közhasznú ajánlásokat minden bizonnyal a kongresszusi előterjesztés figyelembe veszi. A szakszervezetek sokoldalúan részt vesznek a pártpolitika formálásában, a kongresszusi előkészületek idején a szakszervezetben dolgozó kommunisták a párttaggyűléseken mondhatják (és mondják) el véleményüket, javaslataikat; a KB 1984. október 15-i üléséről kiadott kommünikében olvasható, hogy a párt felkérte a szakszervezeteket is, véleményezzék a kiadott irányelveket, s a szakszervezetek e felkérésnek eleget tettek; a párt vezető szerveiben helyet foglaló szakszervezeti tisztségviselők közvetlenül részt vettek (és részt vesznek) a kongresszus politikai előkészítésében. E sokoldalú szakszervezeti közreműködés kifejezi, hogy a mozgalom ebben a formában is segítője, formálója a párt politikájának. Ezt azért is érdemes jelezni — bár közismert stílus —, hogy ismételten aláhúzzuk: a párt a politikáját a párt tagságának, a pártonkívüliek, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak közreműködésével alakítja, fejleszti, s ezen az alapon határozza meg öt évre szólóan legfontosabb politikai teendőinket. Másrészt ez a módszer azt is jelzi, hogy a párt életében, gyakorlatában a tömegkapcsolatok, a közvélemény reagálásának érzékelése változatlanul fő politikai fontosságú. Bár ezt a megállapítást közel három évtizedes tapasztalat igazolja, de említése most azért nem hat ismétlésként, mert a szocialista építés olyan nagy horderejű változások korába került, amelyben csak és kizárólag a dolgozó milliók azonosuló támogatásával érhetők el társadalompolitikai céljaink. Ebből a felfogásból következik: a párt megfontolt, felelősségteljes véleményt igényel a párttagságtól, a politizáló közvéleménytől, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezető szerveitől. Nem formális véleményt vár tehát, hanem értelmes közhasznú vitát és konstruktív javaslatokat, felelősségteljes támogatást. Messze vagyunk attól, hogy üres közhelyeket soroljunk elő a politikai egyetértés kifejezéseként, s attól is messze vagyunk, hogy azt hihetnők: a politika segítésére szolgálnak a nagy szavak és a teátrális megnyilatkozások. Az MSZMP politikája a gondolkodó fők politikája volt eddig is, de most ez többszörösen igaz és érvényes. Nemcsak abból a szempontból — ami szintén három évtizednyi tapasztalat —, hogy a marxizmus alkalmazása a hazai viszonyok figyelembevételével a politikai folyamatosság és a megújulás állandóságát teremtette meg a gyakorlatban, de most a változások oly nagy horderejűek, hogy csak az önálló gondolkodás, a meggyőződéses közreműködés és cselekvés vezethet (és vezet) eredményre. Nem mellékes, hogyan és milyen széles körben értik meg a párton belül és kívül, hogy azok a változások, amelyek a gazdaságirányítás továbbfejlesztése címén kerülnek alkalmazásra, lényegi kérdéseket érintenek, tehát nem formai aktusok. Melyek azok a lényegi kérdések? A gazdaságot alkalmassá tenni arra, hogy magasabb színvonalon produkáljon, legyen megfelelő bázisa annak az életszínvonal-politikának, amit a szocializmusban élő ember tisztességes munkája alapján remél ettől a társadalomtól. Az önállóság a gazdálkodásban, önálló gondolkodású, cselekvőképes embereket — vezetőket és vezetetteket — kíván mindenütt. A szocialista társadalomban a demokrácia nem frázis, nem is olyan „célkitűzés”, amelyet „el kell érni”, hanem a társadalom létformája, s ennek minden formalitása, látszat léte mélységesen idegen az MSZMP politikájától. E nagy változások nem a demokrácia „szűkítésének” az útján, hanem tartalmi erejének növelésével hajthatók végre: az MSZMP a társadalmi demokrácia valóságos erejének gyarapításával, a gondolkodó, a gazdaságpolitikát őszintén és cselekvően vállaló vezetők és vezetettek tíz- és tízezreinek, s milliók önálló közreműködésének valóságára épít. De ebből a demokráciából az élet igényei szerint száműzni kell mindenfajta mellékzöngét: a demokrácia címén létező felelőtlenséget, liberalizmust, a rend és a fegyelem hiányát demokráciába csomagoló magatartást, a vezetők határozatlanságát stb. Ezeknek a szimptómáknak semmi köze a demokráciához, s mégis gyakran a demokrácia jelzőjét aggatják e negatív folyamatok homlokára De ahhoz, hogy meggyőződéses, értő tömegek kövessék a párt politikáját, a meggyőzés,tehát a politika céljainak, szocialista-nemzeti érdekeinknek ismerete nélkülözhetetlen! Ha valaha igaz volt az, hogy az élet nem fekete és fehér, hanem sokszínű,árnyalatú, akkor ma ez ezerszeresen igaz. Helyesen gondolkodni és cselekedni csak megfelelő ismeretek birtokában lehet. A párt politikáját érteni, hirdetni, terjeszteni csak felkészült emberek képesek. Ez a helyzet önmagában is kifejezi : minőségileg átalakuló vilá gokról, jelenről és jövőről Jegyzetek a párt KB kongresszusi irányelvei nyomán