Munka, 1986 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám

KÖZMŰVELŐDÉS — Megmutatom, hogy ez így nem teljesen igaz. Van olyan hónap, sőt két hónap is, hogy például egyálta­lán nem játszhatunk magyar filmet. A nagymozik pedig eleve meghalná­nak az ilyen játszási rend mellett. — Hány helyen játszanak a me­gyében ? — Hét saját mozink van és mel­lette még negyvenhét művelődési házban is vetítünk. — A bérleti díj nyilván tetemes? — Az egy pokol. Van olyan ház, nem is egy, ahol be is zárhatnák a kaput, ha mi nem fizetnénk. Amit nem ad meg a helyi tanács, azt tő­lünk fejik le. — Egy látogatóra mennyi támoga­tás jut a megyében? — Jegyenként kilenc forint. — Anyagi érdekeltségük? — Az a teljesítménytől függ a vál­lalatnál. Mint vándormozisnak — fordulok újra Ferenczi Tamáshoz — bizonyá­ra más az elszámolási módja? — Igen, ötven forintot kapok elő­adásonként, s legalább húsz fő ese­tén már jár látogatottsági prémium is. — Tavaly mennyi volt az átlagke­resete ? — Hatezerhétszáz forint, de én ezért nem száznyolcvankét órát, ha­nem legalább kétszázötven órát dol­gozom délelőtt, délután, este, szom­baton, vasárnap, össze-vissza . . . ERDÉLYI ISTVÁN Vakok és csökkentlátók számára tartottak tárlatvezetést a Magyar Nemzeti Múzeumban. A különleges program résztvevői kezükbe vehették a kiállított tárgyakat. F. Dózsa Katalin, a múzeum textilosztályának vezetője előadáson ismertette az elmúlt évszázadok divatját és a korabeli esz­közök rendeltetését. Az intézmény közművelődési osztálya ebben az évben két hasonló tárlatvezetés megtartását tervezi. (Bence Pál felvételei) 37

Next