Munkás, 1903 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
2 „Munkás“ 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra sajórakoatás Újabb merénylet a nép ellen. A kapitalizmus hadjárata a nép ellen mindig nyíltabban jut kifejezésre. Merényletet merényletre halmoz, hogy a pénzeszsákot tömhesse. Pénz a bálványa, mely előtt a földig meghajol. Ha akármily utón jut is hozzá, azzal nem törődik, csak pénz legyen, mert egyedüli ideálja, vágya a pénzszerzésben csúcsosodik ki, s ezen kívül semmi egyebet nem ismer. Ha a nép a nyomor miatt akárhogyan jajdul is fel, átkozóddk, szitkozódik, azt nem hallja, mert minden idejét, minden figyelmét csak a pénzszerzés mikéntje foglalja le. Amikor ébren van, spekuláczión, pénzszerzésen töri a fejét; mikor alszik, pénzről álmodik. Pénz az élete, pénz a szeretete, pénz a lelkiismerete; ennél tovább nem megy. Ha néha-néha a hazug módon hangoztatott „humanizmus“ leple alatt a nyomorgóknak oda vet néhány fillért, hiúságból éshitvány spekulácziójának leplezése végett teszi azt, igaz szívből soha, mert a kapitalisták szeretetet nem ismernek, azok olyan érzéketlenek, mint az az éret, melyből a pénz készül. A kapitalisták sok oly tettet követtek el már, melyek valóságos merényletek voltak a nép ellenében, azért e tetteikben a kormányok még sem gátolták meg, sőt a megakadályozás helyett több alkalommal még segédkezet is nyújtottak. A petroleum-mágnások pár év előtt elhatározták, hogy kartellt kötnek. A kartell sikerült, felosztották maguk a fogyasztási területet, hogy egyik a másikának ne ártson, mindegyiknek meglegyen a biztos területe, ahol a petróleumát fogyasszák és az abból nyerendő hasznot zsebre vághassa. Az ipar különböző ágainál a leghatártalanabb verseny foly, rengeteg önálló existencia megy tönkre, a petróleum-gyárosok azonban szépen megegyeztek, hogy egymás ellen versenyt nem folytatnak. Mindegyik a saját területén abban az árban bocsátja rendelkezésre a fogyasztóközönségnek a petróleumot, amelyen neki tetszik és a nép kénytelen fizetni, m mondjuk, hogy a nép, mert a birtokos osztály ma már nem igen használja, miután helyette a gáz- és villanyvilágítást részesítette előnyben. Tehát a petroleum-kartell csakis a nép rovására, a nép bőrére köttetett meg. A kapitalisták és a népszerűséget hajhászó, népet bolondító agráriusok most együttesen kötöttek kartellt, megkötötték a czukor-kartellt, ami a czukornak áremelését is jelenti. És ebben a kartell-kötésben előljártak azok a Zselénszky Róberték, Dessewffy Aurélék, Pallavicini Jánosok, Károlyi Sándorok, akik hazug módon hirdetik, hogy a kisbirtokosság, kisiparosság és munkások helyzetének javításán fáradoznak. Megkötötték a czukor-kartellt azon az alapon, melyen a petróleum-bárók a petróleumkartellt, a fogyasztó területet felosztották. Mindegyik czukor-gyáros megkapja a maga területét, melyre a gyárból kikerült ezukrot literálja, a fogyasztás czéljából és egy másik czukorgyárosnak arra a területre ezukrot importálni nem szabad. Ezzel pedig eléretik az, hogy a czukorgyárosok számára a spekuláczió és a spekuláczióból eredő „jövedelem“ biztosítva lesz; nem kell tartaniuk a versenytől, ami biztos jövedelmüket gátolhatná, fennmaradásukat veszélyeztetné. És mindez a nép rovására, a nép bőrére foly. De még az a spekuláczió is foglalkoztatja a nagybirtokos czukorgyárosokat, hogy akik a maguk termelte, vagyis a saját birtokukon termő répát dolgozzák fel ezukornak, adómentességet élvezzenek, kibújhassanak azon adó alól, mely gyártásuknál fogva reájuk hárulna, s amit amúgy is duplán megvesznek a népen, miután a czukorra vetett adót a fogyasztók fizetik meg a czukor árában. Nemesabb merénylet ez a nép, a nép zsebe ellen? Hiszen ennek a kartellkötésnek az árát a fogyasztók fizetik meg és a kormány közömbösen nézi, hogy a fogyasztók ellen intézett e merényletet a kapitalisták s nagybirtokosok miként foglalják írásba, valamint teszik kötelezőbé mindazokra, akik a kartellbe, vagyis a szövetségbe lépnek. Nincs a kormánynak egyetlen szava sem, hogy e támadás ellen védelembe venné a népet és a körmükre koppintana a czukorgyárosoknak. Nem, sőt még „méltányosnak“ is fogja találni a kapitalisták és agráriusok e merényletét, mert ezáltal az összes czukorgyárak fennállását biztosítva látandja, illetve, a czukorgyárosok méginkább való meggazdagodhatására meg lesz az alkalom. De vájjon mit szólt hozzá a nép, az a nép, mely fizetni fogja ezt az újabb spekulácziót? Mit? Ha szavát emeli, majd előállanak a törvénykönyvvel és kiböngészik belőle az „izgatókra“ vonatkozó paragrafusokat, mert hát akik a gazdagok merényletei ellen felmerik nyitni a szájukat, ellene állást foglaltak, azok „izgatók“, az izgatókat pedig meg kell fenyíteni, miután az osztályuralom megköveteli, hogy „rend legyen“. Hogy az ország népe mennyire ki van már szipolyozva, hogy az eddigi terheket sem képes elviselni és hogy a megélhetés lehetőség