Munkás, 1913 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-17 / 33. szám

1913. augusztus 17. MUNKÁS áyában. Mikor már egy új ácsolat fel volt állítva, hozzáfogtak az­ összetört, öreg támfák kiszedéséhez. Midőn az első, öreg támfát megfogták, hogy kihúzzák a helyéről, ebben a pillanat­ban egy recsegés — és összeomlott a már felácsolt munkahely, amely maga alá temette Jirászek Józsefet. Ez látszatra, a véletlen műve volt, de csak látszatra, mert nem is nagyon régen ugyanezen mennyezetről 28 csil­­lérre való széntömeg szakadt le, a­melynek helyén hatalmas üreg maradt, ami nagyban előidézője volt ezen bal­esetnek, nemcsak azért, mert így az ácsolás fölött levő üreg létezése kö­vetkeztében a kőzetréteg meglazulása és aláomlása könnyen bekövetkezik, de azért is, mert az így maradt üre­gekben a rossz bányalég összegyülem­­lésével a bányalég robbanás is köny­­nyen bekövetkez­hetik. A modern kül­földi bányákban az így támadt ürege­ket kitöltik, hogy ezzel az ilynemű leomlásokat kikerülhessék, itt azon­ban ilyesmire nem gondolnak. A leg­nagyobb mérvű mulasztást azonban azzal követte el a bányavezetőség, hogy ezen ismert veszélyes helyre csak két embert rendelt akkor, amikor az egész bányában a munka szünetelt, úgy lent, mint fent. Dacára annak, hogy a bányamunkások a legutóbbi memorandumukban belefoglalták ab­beli követelésüket, hogy veszélyes he­lyeken több munkás alkalmaztassák, hogy a netán bekövetkező szerencsét­lenségek esetén egymás segítségére lehessenek, de a bányatársaság ezt nem teljesítette; ellenben most a szerencsétlenség után már el tudta rendelni, hogy az ilyen helyeken négy - öt ember alkalmaztassák és hogy a gépházban is állandóan ügye­letes gépszemélyzet tartassák. Mert be van bizonyítva, hogy ha a szerencsét­lenség helyén több munkás lett volna jelen, úgy ezen áldozat megmenthető lett volna az életnek, miután a ka­tasztrófa pillanatától számítva még mintegy másfél óráig élt. Természetes, hogy ez az egy ember, aki maga is megsérült, nem szabadíthatta ki társát fülről sem kérhetett segítséget, miután fent sem volt senki ezekben az órák­ban. — Mindezekből megállapítható, hogy a bányavezetőség részéről nagy­fokú gondatlanság történt, amit szük­ség esetén szakszerűen be is bizonyí­tunk. — Folyó hó 12-én, délután 5 órakor temették ezen szerencsétlenség áldozatát, Jirászek Józsefet óriási rész­vét mellett. A György és Ferencz Jó­zsef aknák összes bányamunkásai be­szüntették a munkát a temetés dél­utánján és részt vettek szerencsétlenül járt társuk végtisztesség adásában.­­ Mintegy 3000 főre tehető a temetés résztvevőinek száma. Az áldozatot a a sírnál Szabó József párttitkár elv­társ búcsúztatta el meghető beszéd­ben. Őrizzük meg emlékét. A sógor, a koma, meg a koma fia. Kővágószöllős csinos helység. Van temploma tornyos, elöljárósága gondos. Van bírója, kisbirója, esküdtje, sőt még csősze is, — nem is egy, de kettő. Csak egy, amije nincs. Nincs puskája a csőszei számára. Pedig puska nélkül nem is csősz a csősz ! amint, hogy biró se biró, birópálca nélkül Hja, a biró az már más, kivált a kővágószöllősi. Van ottan ész, de van ám! Kacskaringós, tekervényes, mint szurdolmányon a vitézkötés. Ha nincs a csőszöknek puskájuk, van­­ kisbaltájuk, no meg baranyai kis ta­risznyájuk. És ha a baltás csőszök valamelyike úgy véletlenül mégis meg­­meg csip valakit a „tilosba“, elintézi azt a kővágószöllősi biró uram, úgy, hogy hét vármegyére szól a hite. Pél­dául imigyen: — Hát evvel mit akar kend ? Hi­szen ez a sógorom! Vagy: — Az áldóját, már megint mit akar? Hiszen ez meg a komám! Vagy: — A ponciulát, hiszen ez meg a komám fia! És így tovább, már ahogy lépre kerülnek hol a sógor, hol a koma, vagy a koma fia. így igazán érthető, hogy miért nem kapnak Kővágószöl­­lősön puskát a csőszök. Utóbb még bedupláznának biró uram valamelyik atyafiába, vagy ellőnék a nyulat a­­ vadorzók elül. Hogy a kóborcigányok meg vígan dézsmálják a gazdák ter­ményeit, az mellékes, csak úgy ne csinálják, hogy egy helyen nagyon meglássák. A baltás csőszök felül ugyan csinálhatják, azok nem bolon­dok, hogy puszta kézzel vásárra vigyék a bőrüket. Testedzés. Turisztika. A Természetbarátok Turista-Egyesülete Pécsi Csoportja. Kirándulás. — Augusztus 16—20 — A helyi csoport vezetősége négy­napos kirándulást rendez Fiume és környékére. — E kiránduláson egye­sületi tagok vehetnek részt, a melyre jelentkezéseket elfogad Krausz Arnold egyesületi elnök (Király­ utca). Bővebb felvilágosítás ugyanott. — Útiköltség oda és vissza 11 korona. — Augusztus 20. — Egésznapos Útirány: Pécsvárad áll. Réka, Szentlászló, Zobák, Pécs. — Találkozás reggel háromnegyed 6 óra­kor a budai külv. áll. Csoportvezető : Krausz Arnold. Kirándulás Mohácsra. A pécsi szervezett könyvkötőmunkások szakcso­portja folyó hó 17-én, vasárnap tár­saskirándulást rendez Mohácsra, a­melyen az összes elvtársak, mint ven­dégek szívesen láttatnak. — Indulás : Reggel fél 5 órakor a budai külvárosi állomásról. — Érkezés: Este 10 óra 30 perckor. Szervezeti ügyek. Kizárás. A mecsekszabolcsi szer­vezett bányászifjuság testedző köre Czibulka Ferenc és Czibulka János tagokat a duhaj és brutális magavise­letük miatt a körből kizárattak. Amiért is szervezett munkásság által rende­zendő mulatságaikon sem vehetnek részt. Nyugtázás. A Munkás­lapra Leipold József 40 fillért felülfizetett. A Vas- és Fémmunkások dalárdája által rendezett ünnepélyen utólagosan felülfizettek: Lang 2 kor. és Benicsek István 60 fillér. Köszönet. Gyógyszertár a —-----------——-----—-------------------------------------na Pécs, Majláth-tér. (A Kossuth Lajos - szoborral szemben.) 9 a dun adu­sr­­a a­ Láb- és kézizzadást három óra K­omlSflV-u­pZ. alatt feltétlen biztosan megszüntet a Pirenolát. Egy tégely ára­­­kor­ cserébe egy világot nyerhetnek.

Next