Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)

1921-08-05 / 175. szám

éra US KX­ ÉV. évf. 173 szám. tps szara ara: 3 k.­­ dag. varuta tsruieien % amar, i­emém, i»*i, augu^tu* t»a MMMHr1** d­Wfi­ti árak Htiyban és vkcsékérl i SejyrAivta 1­0 K, egy hóra 40 K. Jsjeszláv vatatában ! flagymiéri IC K, ©$y hóra 20 K jPontik«! napilap. A £'ce*i Szocialista Párt hivatalos lapja: WWWW>BMBMWMWIWWiMWbWM> Sinkuitk­i,­M kiadóhivatal: Mamkácsy Mihály­ utca 31» «is* Tataion czáte 377 ­­ j»at-a?aaferm"MWinnniiíi :r^nw>tfiiiiiW'.a^i .mm»«» Vádevnele Horthy Miklós ellen.. jugoszláv , álm­a vádit emel- Az eileinen- a­gernagy ur, miközben Polában tengerészeket lövetett igyon, akik az ötéves imperialista vér­fürdő elnyajtosa ellen vörös lo­bogóval tüntettek, eközben ide­­jén államok védtelen alattvalóit is gyilkol­tatta A monteneg­ói partok mentén védtelen városo­­kat bombáztatott (ez talán az egyetlen „sikeres” haditénye, mert egyetlen győztes tengeri ütközetben nem találkozhatott soha senki a Horthy névvel.) Horthy mindig az orgyilkosok módszereivé dolgozott. Akkor is,­amikor a Dunántúlon gyil­kolta tu­k legjobb tisztjei­­ vel a védtelen proletárokat rakásra. Amíg Magyarországon a prole­­társág kezében fegyver volt, addig Horthy Szegeden megla­pult legényeivel. Csak amikor a románok kikaparták számára a gesztenyét, akkor mert előbutot a „bátor“ tengerész szegegi bu­vóhelyére i s a mai fegyvertelen, tehát v,­v­telen proletárokat ugyanolyan „nagy bátorsággal“ és ugyanolyan „katonás“ hideg­­vérrel gyilkoltatta, mint a mon­tenegrói védtelen lakosságot és a pólai városzászlós tengerészek b­ilincsbe vert, bekötött szemű vezetőit. A gyávaságnak­­ és bes­tiális hitványságnak e legklasz­­szikusabb díszpéldánya, a valu­tázó, fejedelmi udvartartást maj­moló kormányzó urat most vad alá akarják helyezni Jugoszlávia részéről, amit megérdemel. Meg­érdemli, ha minden ártatlanul kioltott életért a legsúlyosabban felelősségre vonják. Azt hisszük azonban, hogy a vádnak a súlyosabb pontjait majd a magyar nép fogja emelni e gyilkosok legfőbbike, legelve­temültebbje ellen. A monteneg­rói tömeggyilkosságainak véres vádja mellé a magyar népnek is lesznek súlyos, véres vádpontéi. Ezer és ezer ártatlan emberélet kioltása terheli Horthy lelkét, te­mérdek ártatlan vér tapad kezéhez. Siófoktól a Budavárban kényel­mesen, fejedelmi­ pompával be­rendezett kormányzói lakig amíg eljutott, minden lépésével vérben, kiontott proletár vér­ben gázolt. És azóta is az ő neveden, az ő mai és leendő trónjáért gyilkolták, gyötörtek ezreket az ő „legjobb tisztjei.* A jövő tör­ténetírásainak véres szennyes , fejezete lesz az a kis darab ma­­­­gyar történelem, amelyhez a Horthy név és a fehér terror szolgáltatja az anyagot. Egyelőre azonban a bűnügyi krónika sötét lapjairól fog kiabálni szerte a rémülő és un­dorodó világ fülébe és szemébe az a hatalmas bűnhalmaz, amely 1919. augusztus óta felmagaso­dott áz Horthy kurzus bűnvizsgáló­ján. A gyilkosok főpatrónusa rettegve gondol arra a nagy le­­számolásra, amelynek el kell kö­vetkeznie. Ez semmi társadalom­politikai jelentősége nem volna annak, hogy Magyarországon a feudális­ katonai re­kete újra tombol a szabadság felé törekvő, azért forradalmi áldozással áldo­zott magyar nép nyakán, ma­,a hi­t, tény, hogy ez a reakció mai uralmát véren, erőszakon, borzalmas gyilkosságok ózönén keresztül szerezte meg, elég ok am , hogy elsöpört­essék ez a rendszer Európa testéről. Nem lehet kulturáltani egyetlen egy sem, am­ely magához méltónak tartja azt a kormányrendszert, melynek egy Horthy a feje s menynek alapja a Horthy-tisztek gyilkosságaira támaszkodik. Nagyon stílszerűen kapcsoló­dik össze a jugoszláv kormány­nak ama két megállapítása, hogy Horthy védtelen városokat bom­­báztatott s hogy a Horthy-min­deni és ... jugoszláviai merény­letek közön összefüggés szálai látszanak kibontakozni. Olyan súlyos ténykörülmények szól­nak e vád mellett, hogy arra mi már a vizsgálat ilyen előreh­lt,­­dott stádiuma előtt r­rantattcink. A Horthy-terror, mely uralmát verzs­ szerezte meg, nem riad vissza attól sens, hogy az idegen államokban hasonló módszerek­kel siessen sötét céljait elérni. Amíg Horthyék szemfényvesztő módon egyfelől a békeszerződés tiszteletben tartását hangoztatjá­k minden­­órában, addig másfelől alattomban a legsötétebb akna­munkát folytatják a szomszédos államok ellen. Horthyékkal te­hát nem lehet békét kötni, ezt a rendszert el kell söpörni, ez a legjobb módja a béke­biztosí­tásnak. ***»»I ljg. 3. ultimátum Magyarországnak. Követelik az azonnali leszerelést és demokra­tikus átalakulást.­­ Horthyt b­íróság elé állítják. Beográd, aug. 3. Diplomáciai körökből vett érte­sülés szerint Jugoslavia a marienbadi tárgyalások előtt rövid lejáratú ultimátumot küld a magyar kor­mányhoz, melyben a trianoni béke azonnali végre­hajtását, különösen a leszerelést és demokratikus kor­­m­á­nyform­a megvalósítását követeli. Az erélyes fel­lépés indoka a merényletek és irredenta közötti összefüggés. Az S. H. S. kormány Horthy, a külügy­miniszteri sajtóiroda, szerint védtelen városok bom­bázása miatt bíróság elé állíttatja. A baranyai terüle­tek kiürítése a demokratikus átalakulásig nem törté­nik meg. Ismét kisért a Duna-konföderácié terve. A francia diplomácia áll ismét a terv mögött. Bécs, aug. 3. Varsói jelentés , szerint a »Courire, Lwowsky len-­­­gyel m­­iszterelnök lapja Lengyel-­­­ország és Csehszlovákia között létesülő antant gondolatát veti föl, mely a lap szerint a követ­kező főelvek szerint létesülne: 1. A rigai békeszerződésben­­ megállapított csehszlovák lengyel­­ határok hivatalos elismerése; 2. közös együttműködés a felső­sziléziai kérdésben; 3. a vitás csehszlovák lengyel határok ren­des igazolása; 4. Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria között Duna konföderáció létrehozása, szövetségben Lengyelországgal, Olaszországgal, Jugoszláviával és Romániával. (A fenti hír szerint tehát még mindig foglalkozik — természe­tesen , Franciaország diplomáciája — azzal az egyszer már elejtett tervvel hogy a középeurópai kis államokat - ezúttal most már két különböző csoportra osztva — egy u. n. Duna-konföderációba egyesítse. A terv háttere akkor is és most is a Németország elleni védekezés gondolata francia rész­ről: elszigetelése egyrészt Német­országnak a többi közép és dél­európai államoktól, másrészt Oroszországtól. Viszont Orosz­ország elszigetelése is sikerülne ilyenformán nemcsak Németor­szágtól, hanem Európától is, amelynél az ütköző­pontot külö­nösen Lengyelország és Románia képezné. Azok az érdekellentétek azonban, amelyek az első terv felvetődésekor a mai kis­antant (Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia), valamint éppen e francia politika és Lengyelország között fennálltak, m­a is megvannak, meg­vannak az ellentétek Franciaor­szág és Olaszország között is. Viszont erős gazdasági kapcsolat szálai vonzzák úgy Olaszországot, mint a kis-antant államait éppen Németország felé, úgyszintén Németországot Orosz- és Olasz­ország felé. Ezek az okok tehát teljesen valószínűtlenné teszik, hogy Franciaországnak ezen kí­sérletezése most is sikerrel járjon.) ne V­ it­­ atszevezeti fc­­sszust hív egybe a Szakszervezeti­ Tanács e hó 14 és 15-ére Pécsre. Ezen a kongresszuson a megszállott területek szakszervezeti vezetői találkozni fognak, hogy kétnapos tanácskozásukkal a szakszervezeti mozgalmat előbbre vigyék, s azon­­kívül olyan munkát produkáljanak, amelynek látható és kézzelfogható eredményei lesznek a megszállott területen élő összes munkásokra­ A hónapok óta tartó terméket­len félmunka és légvárak után ez a kongresszus lesz hivatva arra, hogy pontot tegyen azon lehetet­len és a tömegekre végtelen káros munka után, amely a megszállt területen edd­ig a munkások kö­zött divat volt. Nagyhangú frázi­sokkal és ígéretekkel a tömeget csak ideig óráig lehet traktálni. És ebből már éppen elég volt. Végre a megszállott területek munkásságának máshoz is joga van, nemcsak ígéretekhez. A legégetőbb kérdés a megszál­lott területen a munkanélküliségi kérdése, mifz igen jól tudjuk azt, hogy a munkanélküliség a kapi­talizmus velejárója, de ez nem jelenti azt, hogy a megszállott területen működő szakszervezetek ne kövessenek el mindent annak az ellensúlyozására. Míg az SttS. legtöbb nagyobb városaiban min­den iparban, amely az építőiparral kapcsolatban van, nagy a m­unkás­­kereslet, addig itt néhány ezer kiválóan képzett szakmunkás van munka és kenyér nélkül. A szak­­szervezeti kongresszusnak leg­főbb kötelessége lesz tehát, hogy ezen a lehetetlen helyzeten vál­toztasson. A Szaktanács minden intézkedést megtett már, hogy a megszállott területen levő munka­nélküliek az SHS. állam területén elhelyezkedhessenek. Csak a szak­­szervezeti kongresszus hozzájáru­lása szükséges, hogy ez a gyakor­latba is átmenjen. Ennek a kérdésnek végleges és egészséges rendezése szorosan összefügg a szakszervezetek köl­csönösségének kérdésével. A meg­szállott területek munkássága ma csak az SHS, állam felé gravitál­­hat. A szakszervezeti kongresszus­nak tehát meg kell alkotni a kölcsönösségi egyezményt az SHS­ szakszervezeti tanácscsal a segé­lyezésekre és munkaközvetítésre vonatkozólag, hogy a megszállott területek szakszervezeti tagjai egyenlő elbánásban részesüljenek az SHS állam szakszervezetei részéről A szövetkezeti mozgalom fejlesz­tése is egyik napirendi pontját képezi a szakszervezeti kongresz­szusnak. A fogyasztás megszer­vezése, ennek fejlesztése elsőrangú érdeke a szervezett munkásság­nak. A pécs­ baranyai szövetkezeti mozgalom még fiatal, fejlesztésre szorul. Sürgősen meg kell szer­vezni a takarékbetéti osztálylyal

Next