Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)

1921-06-11 / 131. szám

KXiV, 6vf, 131, szám. £»ns»in:3L—Jn.ntabMWn‘4iuát. Szombat, IMI, júniusit. •im i minur it—immunn ~nin r i) nwimwim n n m —n un'....... r -m inn—wnwir 1 -Twmriswmnírmiininm EMflzeUsi írmk «S VkMfcM I titsgyacévn 139 E, **y Mit 49 £. Jugoszláv nuntábut . negyed évre 60 K, egy hón 30 E. PMutf napilap. A Pécsi saveMHsia Párt h­ivatalos lapja. Szerkesztőneg­ye­kAdóUvalakt MuUci, Mihály­ utca 31. uv­ Telefon­ján­aK. ­­sumtsnt az I BXStim. ne 1 Paris remél. Parisban kedden ratifikálták azt a békeszerződést, amelynek pontosan és a jövő Magyarország határait, állami szervezetét és a külfölddel való jogviszonyait megszabják s egyúttal megálla­pítják azokat a kötelezettségeket is, amelyek Magyarországot ter­helik a volt ellenséges­ államok­kal szemben Maga az a tény, hogy ez a békeszerződés létrejöhetett egy olyan kormányrendszerrel, mint Horthy rendszere, eléggé jellemzi a nyugati kapitalista államok jog és igazságérzetét. Békét kötni, komolyan tárgyalni és megálla­podni egy olyan rendszerrel, amely nemcsak, hogy nem akar, de nem is fog tudni beleillesz­kedni abba a nemzetközi kör­­nyezetbe, amelyet számára a há­ború és béke teremtett , békét kötni és békés együtt­működést remélni egy olyan kormány­rendszertől, mely befelé az or­szág népe ellen visel immár két éve gyilkos, véres háborút, ki­felé pedig minden szándéka odairányul, hogy a legelső alka­lommal felrúgja azt a békét, amelyet csak a kényszer hatása alatt írt alá, amelyet tehát ma­gára nézve kötelezőnek el nem ismer, mert ez a béke a demok­rácia alapfeltételeire és nem a feudalizmus imperialista, törek­véseire van featírozva. Békét kötni egy ilyen rendszerrel te­hát már magában véve nagy po­litikai következetlenség, rövid­látás, vagy tudatos megnyilatko­zása a reakció rosszellemének jónak az antantnak a részéről, mely a demokrácia jelszavaival viselte a háborút és hirdette a maga békecéljait mindaddig, óráig csak oda nem kellett ülni a tárgyaló­asztal mellé békét diktálni. Ha valóban demokratikus törekvések hatnák át az antant­kormányok politikáját, úgy nem lett volna szabad megelégedniök azzal, hogy Magyarország részé­ről akárkikkel tárgyalhatnak, hanem meg kellett volna találni a módját annak, hogy akikkel békét kötnek, azok biztosítéko­kat nyújtsanak arra, hogy a megkötendő béke egyrészt nem lesz papírrongy, másrészt pedig ez a béke nem ad módot arra, hogy Magyarországon az az ellenforradalmi reakció, mely a nép millióinak akarata és érde­kei ellen kormányoz, ebben a békeszerződésben némileg is szilárd talajt nyerjen a maga lábai alá. Hiába reméli Páris, amikor a trianoni békét ratifikálja, hogy a béke útjára lépő Magyarország meg fogja valósítani azt az ag­­rárdemokráciát, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország bel-­ politikai rendszere egy szintre jusson a környező demokratikus államok rendszerével. Ez hiú ábránd, megüzenhetjük Páriá­nak. Amennyire ők nem isme­rik, mi annyira ismerjük a mai Magyarország politikáját irányító reakciós arisztokrácia törekvé­seit, jelenét és múltját egyaránt. Csak egy új forradalom okozhat­ott rendszerváltozást, de semmi esetre sem Páris üres remény­kedése. Csak egy új forradalom, mely, hogy agrárdemokráciát fehe eredményezni, amilyen Parisnak imponál, vagy ennél tovább megy, azt most mi nem futtatjuk, azt majd ennek a forradalomnak az esélyei dön­tik el, akár tetszik az majd Pa­kisnak, akár nem. Bennünket, a megszállt terü­letek proletáriátusát közelebről érint az a kérdés, mint a Horthy­­rabiga alatt szenvedő testvérein­ket, hogy mi következik a tria­noni béke szankciója után. Mi fogadalmat tettünk, hogy csak egy olyan politikai berendezésű Magyarországgal vagyunk haj­landók egyesülni, amely előbb megtisztul mindattól a salaktól, bűntől és kormányzati tartalom­tól, mely ott 1919. augusztus óta máig grasszál. Ekkörül a kérdés körül fordul meg tehát az a másik sorsdöntő kérdés, hogy hogyan, milyen eszközök­kel lesz képes a megszállt te­rületek proletársága megmen­teni a maga életét, sza­badságát, demokratikus és szociális intézményeit attól az egyptomi csapástól, amit reá ma a Horthy-féle „felszabadítás" je­lentene. Mert nekünk nem kell az az agrárdemokrácia, amit Páris remél s ami Magyarorszá­gon soha addig nem valósulhat meg, amíg Horthy rezsi rajé el nem pusztul minden izében. Nem kell különösen akkor ez a demokrácia, ha már egyszer végigszánthatott rajtunk a mai magyar reakció gyilkos bosszú­­állása. Mert az egy ily megpró­báltatás után kirobbanó forra­dalmunk nem fog megállni a félúton, nem fog megalkudni egy Páris-remél­te agrárdemokrá­­ciával, hanem neki szegezi a maga forradalmi erejét annak az egész polgári világrendnek, amely Párisban megalkudott Horthyékkal Ez az alku a mi bőrünkre megy itt a megszállt területe­ken, ha idejében nem törekszünk felkészülni annak következmé­nyei ellen s nem ragadjuk meg azt a fegyvert, amely éppen a kezünk ügyébe akad s amellyel sikerrel védhetjük meg életün­ket, családunk békés tűzhelyét, jövőnket s mindenünket. A meg­szállt területek proletárságának hatalmas, egységes akcióra, nagy kemény harcra és még nagyobb elhatározásra kel felkészülnie az elkövetkező legközelebbi na­pokban. Egységes, erős csatasorba kell állnunk, mindenre készen, minden elhatározásra elszántan. A nyugati demokráciát hazudó, de Horthy reakciójával megal­kudó nyugati kapitalista álla­moktól nincs sok remélni va­lónk. Annál többet akarunk várni a demokratikusabb utód­államok támogatásától s a ma­gunk legelszántabb s legelhatá­rozásteljesebb megmozdulásától. Akikkel Páris a „demokrácia nevében“ megalkudott, azokkal mi, ha kell. Inkább fegyverrel a kezünkben szállunk szentbe, sem hogy megalkudjunk velük s nya­kunkat odahajtsuk a reakció véres igája alá. | Újra panefil a portom««) koferencia Róna, június 9. A portoros« konferenciát június végén vagy július elején megtartják. Hegedűs védi a Horthy­­bankot. Budapest, június 9. Hegedős egy újságírónak ismét a zuhanó Horthy-koronáról szavalt Sze­rinte nem kell túlságosan meg­ijedni a magyar korona fluktuá­ciójától, mert ez magában álló, elszigetelt jelenség. A ma­gyar korona stabilizálása úgyis bekövetkezik. (De mikor és ho­* m*2) Ljubljana, jún. 9. A Jutra jelenti: Minden cáfolat ellenére is nyilvánvaló, hogy a stájerországi csatlakozási mozgalom leszerelése érdekében a német kormány lé­péseket tett Mayer osztrák kan­cellárnál. Öt kancellár nyomban közölte Németország kívánságát Rinklen stájerországi tartományi főnökkel, mire Rinklen a követ­kezőket válaszolta a kancellárnak: — Ha a német birodalmi kor­mánynak kifogásai volnának Stá­jerország belső ügyei ellen, a német birodalmi kancellár meg­találhatja módját annak, hogy a­­ kifogásokat közvetlenül adja tud­­tára a stájer tartományi főnökség­nek. Nincs arra semmi szüksége, hogy Ausztria útján mondja el közölni valóit. A tartományi fő­nökség Ausztria intervencióját visszautasítja. Rinklernek ez a magatartása volt az előidézője a németausztriai kormány lemondásának. Bécsi politikai körök bizonyosra veszik, hogy Stájerországban a népszavazást feltétlenül meg fog­ják tartani, tekintet nélkül annak következményeire. naMMSmaaMMMMMM*! Stájerország tartományi törtöke az osztrák kormány ellen. KSSSSSBKS WCT III A felsősziléziai helyzet« „A polgárháború kikerülhetetlen." Berlin, jún. 9. Wirth kancellár a felsősziléziai helyzetről nyilat­kozott. Kijelentette, hogy a legu­tóbbi jelentések rendkívül nyugta­lanították, mert az antant két­színű játékot űz és segíti a len­gyel felkelőket, ahelyett, hogy a rend helyreállítására törekedne. Ezért a felsősziléziai németek már egyáltalán nem hisznek a szövet­­ségközi bizottság igazságosságá­ban, ez pedig rendkívül veszélyes hangulatot teremt. Ha a bizottság ezután is így fog eljárni, mint eddig, és elnézi, hogy a lengyel csapatok milyen brutálisan bán­nak a német lakossággal, hogy fosztogatják és gyilkolják a né­met lakosságot, akkor a polgár­­háború kikerülhetetlen. A német kormány már eleve elhárít min­den felelősséget a következmé­nyekért, amit a szövetségközi bizottság kétszinű magatartása idéz elő azzal, hogy titokban a lengyelek mellé áll és elősegíti azoknak az atrocitásait, a német nép nem fogja tűrni ezt és de a szövetségközi bizottság tovább folytatja a kétszínű játékot, kény­telen lesz életét és vagyonát saját maga megvédeni. Appeln, ju. 9. A szövetségközi bizottság a lengyel felkelőknek is megtiltotta a további előnyomu­lást. Ha a felkelők mégis folytat­nák a támadásaikat, akkor az illető pontra angol csapatokat küldenek. Megbukott be egységes kormányzópárt terve. Budapest, jan. 9. Az egysé­ges pártalakítás hullámai nagy­atádi Szabó István tállyai beszéde után elsimultak. Tegnap este a miniszterelnök is kijelentette, hogy az egységes pártot nem erőszak­kal akarja megalakítani. A keresz­ténypártban most az a felfogás, hogy a pártalakítás csak abban az esetben lesz lehetséges ha azt mindkét oldalon őszintén akarják. Mindamellett értesülésünk szerint még sokan vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy ez a terv­­ idővel valóra váljék.

Next