Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)
1921-06-11 / 131. szám
KXiV, 6vf, 131, szám. £»ns»in:3L—Jn.ntabMWn‘4iuát. Szombat, IMI, júniusit. •im i minur it—immunn ~nin r i) nwimwim n n m —n un'....... r -m inn—wnwir 1 -Twmriswmnírmiininm EMflzeUsi írmk «S VkMfcM I titsgyacévn 139 E, **y Mit 49 £. Jugoszláv nuntábut . negyed évre 60 K, egy hón 30 E. PMutf napilap. A Pécsi saveMHsia Párt hivatalos lapja. SzerkesztőnegyekAdóUvalakt MuUci, Mihály utca 31. uv TelefonjánaK. sumtsnt az I BXStim. ne 1 Paris remél. Parisban kedden ratifikálták azt a békeszerződést, amelynek pontosan és a jövő Magyarország határait, állami szervezetét és a külfölddel való jogviszonyait megszabják s egyúttal megállapítják azokat a kötelezettségeket is, amelyek Magyarországot terhelik a volt ellenséges államokkal szemben Maga az a tény, hogy ez a békeszerződés létrejöhetett egy olyan kormányrendszerrel, mint Horthy rendszere, eléggé jellemzi a nyugati kapitalista államok jog és igazságérzetét. Békét kötni, komolyan tárgyalni és megállapodni egy olyan rendszerrel, amely nemcsak, hogy nem akar, de nem is fog tudni beleilleszkedni abba a nemzetközi környezetbe, amelyet számára a háború és béke teremtett , békét kötni és békés együttműködést remélni egy olyan kormányrendszertől, mely befelé az ország népe ellen visel immár két éve gyilkos, véres háborút, kifelé pedig minden szándéka odairányul, hogy a legelső alkalommal felrúgja azt a békét, amelyet csak a kényszer hatása alatt írt alá, amelyet tehát magára nézve kötelezőnek el nem ismer, mert ez a béke a demokrácia alapfeltételeire és nem a feudalizmus imperialista, törekvéseire van featírozva. Békét kötni egy ilyen rendszerrel tehát már magában véve nagy politikai következetlenség, rövidlátás, vagy tudatos megnyilatkozása a reakció rosszellemének jónak az antantnak a részéről, mely a demokrácia jelszavaival viselte a háborút és hirdette a maga békecéljait mindaddig, óráig csak oda nem kellett ülni a tárgyalóasztal mellé békét diktálni. Ha valóban demokratikus törekvések hatnák át az antantkormányok politikáját, úgy nem lett volna szabad megelégedniök azzal, hogy Magyarország részéről akárkikkel tárgyalhatnak, hanem meg kellett volna találni a módját annak, hogy akikkel békét kötnek, azok biztosítékokat nyújtsanak arra, hogy a megkötendő béke egyrészt nem lesz papírrongy, másrészt pedig ez a béke nem ad módot arra, hogy Magyarországon az az ellenforradalmi reakció, mely a nép millióinak akarata és érdekei ellen kormányoz, ebben a békeszerződésben némileg is szilárd talajt nyerjen a maga lábai alá. Hiába reméli Páris, amikor a trianoni békét ratifikálja, hogy a béke útjára lépő Magyarország meg fogja valósítani azt az agrárdemokráciát, amely lehetővé teszi, hogy Magyarország bel- politikai rendszere egy szintre jusson a környező demokratikus államok rendszerével. Ez hiú ábránd, megüzenhetjük Páriának. Amennyire ők nem ismerik, mi annyira ismerjük a mai Magyarország politikáját irányító reakciós arisztokrácia törekvéseit, jelenét és múltját egyaránt. Csak egy új forradalom okozhatott rendszerváltozást, de semmi esetre sem Páris üres reménykedése. Csak egy új forradalom, mely, hogy agrárdemokráciát fehe eredményezni, amilyen Parisnak imponál, vagy ennél tovább megy, azt most mi nem futtatjuk, azt majd ennek a forradalomnak az esélyei döntik el, akár tetszik az majd Pakisnak, akár nem. Bennünket, a megszállt területek proletáriátusát közelebről érint az a kérdés, mint a Horthyrabiga alatt szenvedő testvéreinket, hogy mi következik a trianoni béke szankciója után. Mi fogadalmat tettünk, hogy csak egy olyan politikai berendezésű Magyarországgal vagyunk hajlandók egyesülni, amely előbb megtisztul mindattól a salaktól, bűntől és kormányzati tartalomtól, mely ott 1919. augusztus óta máig grasszál. Ekkörül a kérdés körül fordul meg tehát az a másik sorsdöntő kérdés, hogy hogyan, milyen eszközökkel lesz képes a megszállt területek proletársága megmenteni a maga életét, szabadságát, demokratikus és szociális intézményeit attól az egyptomi csapástól, amit reá ma a Horthy-féle „felszabadítás" jelentene. Mert nekünk nem kell az az agrárdemokrácia, amit Páris remél s ami Magyarországon soha addig nem valósulhat meg, amíg Horthy rezsi rajé el nem pusztul minden izében. Nem kell különösen akkor ez a demokrácia, ha már egyszer végigszánthatott rajtunk a mai magyar reakció gyilkos bosszúállása. Mert az egy ily megpróbáltatás után kirobbanó forradalmunk nem fog megállni a félúton, nem fog megalkudni egy Páris-remélte agrárdemokráciával, hanem neki szegezi a maga forradalmi erejét annak az egész polgári világrendnek, amely Párisban megalkudott Horthyékkal Ez az alku a mi bőrünkre megy itt a megszállt területeken, ha idejében nem törekszünk felkészülni annak következményei ellen s nem ragadjuk meg azt a fegyvert, amely éppen a kezünk ügyébe akad s amellyel sikerrel védhetjük meg életünket, családunk békés tűzhelyét, jövőnket s mindenünket. A megszállt területek proletárságának hatalmas, egységes akcióra, nagy kemény harcra és még nagyobb elhatározásra kel felkészülnie az elkövetkező legközelebbi napokban. Egységes, erős csatasorba kell állnunk, mindenre készen, minden elhatározásra elszántan. A nyugati demokráciát hazudó, de Horthy reakciójával megalkudó nyugati kapitalista államoktól nincs sok remélni valónk. Annál többet akarunk várni a demokratikusabb utódállamok támogatásától s a magunk legelszántabb s legelhatározásteljesebb megmozdulásától. Akikkel Páris a „demokrácia nevében“ megalkudott, azokkal mi, ha kell. Inkább fegyverrel a kezünkben szállunk szentbe, sem hogy megalkudjunk velük s nyakunkat odahajtsuk a reakció véres igája alá. | Újra panefil a portom««) koferencia Róna, június 9. A portoros« konferenciát június végén vagy július elején megtartják. Hegedűs védi a Horthybankot. Budapest, június 9. Hegedős egy újságírónak ismét a zuhanó Horthy-koronáról szavalt Szerinte nem kell túlságosan megijedni a magyar korona fluktuációjától, mert ez magában álló, elszigetelt jelenség. A magyar korona stabilizálása úgyis bekövetkezik. (De mikor és ho* m*2) Ljubljana, jún. 9. A Jutra jelenti: Minden cáfolat ellenére is nyilvánvaló, hogy a stájerországi csatlakozási mozgalom leszerelése érdekében a német kormány lépéseket tett Mayer osztrák kancellárnál. Öt kancellár nyomban közölte Németország kívánságát Rinklen stájerországi tartományi főnökkel, mire Rinklen a következőket válaszolta a kancellárnak: — Ha a német birodalmi kormánynak kifogásai volnának Stájerország belső ügyei ellen, a német birodalmi kancellár megtalálhatja módját annak, hogy a kifogásokat közvetlenül adja tudtára a stájer tartományi főnökségnek. Nincs arra semmi szüksége, hogy Ausztria útján mondja el közölni valóit. A tartományi főnökség Ausztria intervencióját visszautasítja. Rinklernek ez a magatartása volt az előidézője a németausztriai kormány lemondásának. Bécsi politikai körök bizonyosra veszik, hogy Stájerországban a népszavazást feltétlenül meg fogják tartani, tekintet nélkül annak következményeire. naMMSmaaMMMMMM*! Stájerország tartományi törtöke az osztrák kormány ellen. KSSSSSBKS WCT III A felsősziléziai helyzet« „A polgárháború kikerülhetetlen." Berlin, jún. 9. Wirth kancellár a felsősziléziai helyzetről nyilatkozott. Kijelentette, hogy a legutóbbi jelentések rendkívül nyugtalanították, mert az antant kétszínű játékot űz és segíti a lengyel felkelőket, ahelyett, hogy a rend helyreállítására törekedne. Ezért a felsősziléziai németek már egyáltalán nem hisznek a szövetségközi bizottság igazságosságában, ez pedig rendkívül veszélyes hangulatot teremt. Ha a bizottság ezután is így fog eljárni, mint eddig, és elnézi, hogy a lengyel csapatok milyen brutálisan bánnak a német lakossággal, hogy fosztogatják és gyilkolják a német lakosságot, akkor a polgárháború kikerülhetetlen. A német kormány már eleve elhárít minden felelősséget a következményekért, amit a szövetségközi bizottság kétszinű magatartása idéz elő azzal, hogy titokban a lengyelek mellé áll és elősegíti azoknak az atrocitásait, a német nép nem fogja tűrni ezt és de a szövetségközi bizottság tovább folytatja a kétszínű játékot, kénytelen lesz életét és vagyonát saját maga megvédeni. Appeln, ju. 9. A szövetségközi bizottság a lengyel felkelőknek is megtiltotta a további előnyomulást. Ha a felkelők mégis folytatnák a támadásaikat, akkor az illető pontra angol csapatokat küldenek. Megbukott be egységes kormányzópárt terve. Budapest, jan. 9. Az egységes pártalakítás hullámai nagyatádi Szabó István tállyai beszéde után elsimultak. Tegnap este a miniszterelnök is kijelentette, hogy az egységes pártot nem erőszakkal akarja megalakítani. A kereszténypártban most az a felfogás, hogy a pártalakítás csak abban az esetben lesz lehetséges ha azt mindkét oldalon őszintén akarják. Mindamellett értesülésünk szerint még sokan vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy ez a terv idővel valóra váljék.