Munkás, 1921 (1. évfolyam, 1-79. szám)
1921-10-28 / 27. szám
1921. Október hó 28. Péntek. Egyes számára 2 korona 27. szám DínícUií átáll. Helyben és vidéken 3 negyedévre5 — 85 K. Egy hóra — — 30 K. pécsi szociáldemokrata munkásság lapja. Felelős szerkesztő: DÖMEL ANZELM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zrinyi-utca 13. szám. Telefonszám 299. Az árva gyermekek. Most, hogy a hideg idő beállott és izelitőt adott abból, and majd csőstül szakad ránk a télen, a nyondiból, az utcán egy gyereket láttam kékre fagyott, meztelen lábakkal. Micsoda vád,a mai állapotok ellen! És eszembe jut az a tömérdek árva és özvegy, kik kenyérkeresőjüket elvesztették s kikn őst a társadalom izgalmára szorulva, várják ezer aggodalom, ezer km között az első hópihe lehullását, kálváriájuk legnehezebb stációinak kezdetét. A hadiárvák és a hadiözvegyekről még gondoskodik az állam, de ezekről a szegény sors üldözött és sújtottakról — ki gondoskodik ? Ki segít rajtuk ruhával, ha leszakadt testükről a rongy, cipővel, ha lábuk ujja cipőjükből kiáll; ki ad nekik kenyeret, hogyha koruk, vagy betegségük a munkára alkalmatlanná teszi őket. Pillanatnyi gondtalanság, vagy elaltatott gondok közben jólelkű emberek — egy-egy asztaltársaságba tömörülve, önmagukat és jókedvüket adóztatják meg persely gyűjtéseikkel, hogy a téli hideg beálltával néhány árvát ruházzanak meleg ruhákba, néhány özvegy gondjain segítsenek, néhány napi enyhületet szerezzenek nekik, — de mi ez a csepp édes víz a tengernyi sós köny között ? Az amerikai jótékonyság már rájött arra,hogy magának a társadalomnak kell gondoskodnia a mezők e liliomainak ruházásáról, a jótékonykodás e kérdése nem erény, hanem a társadalom kötelessége, az a gyermekszívekben felgyülemlő sok kin, sok keserűség petrifikálódik s méreteiben az emberekkel együtt nős. Az amerikai társadalom már rájött arra, hogy az a hálával fogadott meleg ruha, amit egyegy gyermekre ad, megvédi a jövő társadalma egy csemetéjének szivében a melegséget, kiöli belőle az elhagyatottság érzetét az a jótékonyság, ügyes befektetés, amely a jövőben hozza meg a kamatját. Ezért áldoz az amerikai örömmel, szívesen, ezért nyújtja át tengerentúlról is meleg ruhákkal teli kezét, hogy a sínylődő európai országok ismeretlen árváit felruházza, ezért küldi adományait gyermekeink táplálásának javítására. Amerikának van igaza ! Apponyi nem mond le. Budapest, okt. 27. Egyes lapok azon jelentését, hogy Apponyi Albert gróf mandátumáról lemond, maga Apponyi Albert megcáfolta. Telefonváltás Bethlen és Rakovszky között, Budapest, okt. 27. (MTI.) Érdekes részletek kerültek nyilvánosságra azokról a telefonbeszélgetésekről, amelyeket Bethlen István griz miniszterelnök Rakovszkij Istvánnal a lázadó csapatok előnyomulása idején folytatott. Annak idején röviden megemlékeztünk arról, hogy Bethlen István gróf két ízben beszélt azokban a kritikus órákban Rakovszky Istvánnal és iparkodott őt eljárásának veszélyességéről meggyőzni. Az első beszélgetés szombat éjjel 11 óra tájban folyt le. Rakovszky István hívta Ácsról a miniszterelnököt, ahol akkor a lázadlók vonatai nyílt pályán vesztegeltek, mivel a sínek fel voltak szedve és a kormány védőcsapatai az ottani alagút első részén helyezkedtek el, készen arra, hogy az előnyomulást fegyveresen is megakadályozzák. Rakovszky akkor azt közölte a miniszterelnökkel, hogy a király nevében Pestre kell jönnie. Egyben felszólította a miniszterelnököt a védő katonaság azonnali visszavonására, mert különben kiadja Ostenburgnak a parancsot a támadásra és már most best lette, hogy Bethlen Istvánt fogja a következményekért felelőssé tenni. A miniszterelnök iparkodott Rakovszky Istvánt meggyőzni arról, hogy milyen helytelen volna fegyveresen támadni ■a nemzeti hadsereg csapataira és közölte Rakovszkyval, hogy a kormányzó sajátkezűlig írt levelével, amelyhez az antant jegyzéke is mellékelve van, Vass József kultuszminiszter most indult el a királyhoz, akinek is a kormány megbízottjai fel fogják tárni külpolitikai helyzetet. A miniszterelnök közölte továbbá, hogy ő meg van győződve arról, hogy a király a helyzet ismeretében a tervnek keresztülvitelét nem fogja erőszakolni. Közölte Bethlen István azt is, hogyha a király tervének keresztülviteléhez mindezeknek ellenére is ragaszkodnék, ám jé, jöjjön Budapestre fegyvertelenül, a kormány gondoskodik épségéről és győződjék meg a király maga arról, hogy milyen következményekkel járna vállalkozása. A válasz vétele után Rakovszky pár percre eltávozott. Rakovszky jelentést tett a hallottakról a királynak és visszatérve azt felelte Bethlen Istvánnak, hogy Vass József minisztert csak az esetben hajlandó megvárni, ha Bethlen miniszterelnök legalább Tatáig beengedi vonatait, ellen esetben támadni fognak. Bethlen ekkor közölte Rakovszkyval felfogását, mely szerint a kívánság katonai szempontok szerint ítélendő meg és ezért a kérdést a kormányzóval és a katonai parancsnoksággal meg kell beszélnie. Rakovszky a megbeszélés lefolytatására mindössze negyed órát adott, amely idő alatt Bethlen István megállapította, hogy a vasúti sínek Tata és Komárom között már több helyen fel vannak szedve. Ezután a megállapított határidőn belül közölte Rakovszkyval, hogy kívánsága technikai okoknál fogva keresztülvihetetlen. Ismét kérte Rakovszkyt, várja meg a kormány megbízottait és kerülje mindenáron a vérontást. A miniszterelnök meg van győződve arról, hogy a közlendők nem fogják eltéveszteni hatásukat. Rakovszky István a kérést mereven elutasította, kijelentvén, hogy egy percig sem vár és kiadja a parancsot a támadásra. Ezzel természetesen vállalta azt a súlyos felelősséget, amelyre Bettilen István már séllőre figyelmeztette. A második telefonbeszélgetés gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky István között vasárnap délelőtt 11 és 12 óra között folyt le, amidőn Budaörsnél már javában folyt az ütközet. Ismét Rakovszky volt a hívó fél, aki Bethlen Istvánt kérte a készülékhez és azzal az állítással vezette be beszédét, hogy Ostenburg csapatai most vették el az ellenük felvonultatott tüzérség összes ágyúit a kormánynak nincsen, egyetlen ágyúja sem többé, a kormány ellen felvonuló csapatok most vagyonírozzák ki összes tartalékaikat, félórán belül meg fogják kezdeni egész vonalon az előnyomulást és pár óra múlva Budán lesznek a várban. Személyesen aposztrofálta Rakovszky a miniszterelnököt, hogy ha nem parrancsolja meg csapatainak azonnal, hogy a harcot szüntessék be, úgy Bethlen István gróffal szemben egyénileg a legszigorúbb megtorlást fogja gyakorolni. A miniszterelnök mindösszeannyit felelt Rakovszkynak, hogy ő az ügyet a nemzeti hadseregre bizza és a döntés a katonaság kezében van. Rakovszky erre megismételve fenyegetését azt hangoztatta, hogy Bethlen mint a teljős kormány feje, jogosult a parancsokat kiadni és az egyéni felelősség elől nem menekül. Bethlen gróf az üres fenyegetésre válasz nélkül lecsapta a kagylót. Amit Rakovszky István közölt Vele, abból egy árva szó sem volt igaz. A lázadók ekkor már meg voltak verve és Rakovszky egy utolsó hazugsággal próbált még szorult helyzetén segíteni. 5 perces a beszélgetés után a lázadó csapatok megkezdték a visszavonulást, hogy magatartásával veszélyezteti az európai államok békéjét. Bécs, okt. 27. (A MTI magánjelentése.) A párisi sajtó megelégedésének ad kifejezést a puccskísérlet gyors elintézése felett és teljes ellenismeréssl adózik a magyar kormánynak.I-VA . Külföldi lapvélemények. Paris, okt. 27. (MTI, tudósítójának szikratávirata.) Az angol lapok nagy érdeklődéssel kisérik a magyarországi eseményeket. Kivétel nélkül elitélik a királypuccsot és megróják a királyt. Az éttermi és kávéházi alkalmazottak ügye. Az engedékeny főnökök. — A munkások bérét a közönség fizesse. — A ,,Munkás“ tudósítása. — Mint értesülünk, az éttermi és kávéházi főnökök egy újabb gyűlésükön már „engedékenyebbek“ lettek. Ugyanis belátták, hogy a borravaló, vagy amint ők nevezik, „külön dijazás“rendszer viszszafejlődés volna s a munkásra nézve megalázó; elhatározták, hogy nincsenek a pincérek %-os részesedése ellen, a százalékot azonban üssék minden esetben hozzá a vendég számlájához. Kitűnő megoldás! Ezzel igazán meglehetnek elégedve a pincér munkások, de a közönség is ! És hogy képzelik ezt el a főnök urak ! És milyen árakra gondolnak ilyenkor ? A jelenlegi, vagy felemelt, vagy talán csak nem lecsökkentett árakra ? Tudtunkkal a vendéglő és kávés ipar ép olyan ipar, mint a többi, a pincérek ép oly ipari munkások, mint a munkásság többi része. Munkájukkal ép úgy a munkaadó érdekeit szolgálják és hasznát növelik, mint a többi iparban, tehát joggal követelhetik, hogy épp úgy a munkaadójuk fizesse őket, mint máshol. A munkaadó munkájuk révén megtalálja a hasznát, a közönség pedig elég drágán megfize azért, amit fogyaszt. A kiszolgálás nem szívesség, az munka, amit igenis a munkaadónak kell fizetni, akinek a munkás dolgozik s nem lehet azoknak a munkabérét ma már áthárítani a közönségre sem borravaló, sem semmiféle százalék hozzáírás formájában. Ez egyik sem megoldás! Egy becsületes és mindkét részről bevált megoldás van, ez a ma érvényben levő rendszer. Sem a vendéglős, sem a kávés urak nere panaszkodhatnak, mert valószínűleg eddig is megtalálták s ma is megtalálják a számadásukat anélkül, hogy a munkások bérét kifejezetten a közönségre hárították volna. Ellenkező esetben nem fektettek volna bele milliókat az éttermekbe és kávéházakba. Az ellen azonban, hogy a munkásság bőrére s a munkásságon keresztül ismét a közönségre manőverezzenek és hogy ezért a munkások önérzetét alacsonyítsák és a közönség becsülését sülyeszszék a munkásokkal szemben,s ez ellen tiltakozunk s minden esetben tiltakozni fogunk az öntudatos munkásság nevében.