Munkás, 1921 (1. évfolyam, 1-79. szám)

1921-10-28 / 27. szám

1921. Október hó 28. Péntek. Egyes szám­ára 2 korona 27. szám DínícUií átáll. Helyben és vidéken 3 negyedévre­­5 — 85 K. Egy hóra — — 30 K. pécsi szociáldemokrata munkásság lapja. Felelős szerkesztő: DÖMEL ANZELM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zrinyi-utca 13. szám. Telefon­szám 299. Az árva gyermekek. Most, hogy a hideg idő beállott és izelitőt adott abból, and m­ajd csőstül szakad ránk a télen, a nyon­di­ból, az utcán egy gyere­ket láttam kékre fagyott, mezte­len lábakkal. Micsoda vád,a mai állapotok ellen! És eszembe jut az a tömér­dek árva és özvegy, kik kenyér­­keresőjüket elvesztették s kikn őst a társadalom izgalmára szorulva, várják ezer aggodalom, ezer km­ között az első hópihe lehullását, kálváriájuk legnehezebb stációi­nak kezdetét. A hadiárvák és a hadiözve­gyekről még gondoskodik az­ ál­lam, de ezekről a szegény sors­­ üldözött és sújtottakról — ki gondoskodik ? Ki segít rajtuk ruhával, ha leszakadt testükről a rongy, cipővel, ha lábuk ujja cipőjükből kiáll; ki ad nekik ke­nyeret, hogyha koruk, vagy be­tegségük a munkára alkalmat­lanná teszi őket. Pillanatnyi gondtalanság, vagy elaltatott gondok közben jólelkű emberek — egy-egy asztaltársa­ságba tömörülve, önmagukat és jókedvüket adóztatják m­­­eg per­sely gyűjtéseikkel, hogy a téli hideg beálltával néhány árvát ru­házzanak meleg ruhákba, néhány özvegy gondjain segítsenek, né­hány napi enyhületet szerezze­nek nekik, — de mi ez a csepp édes víz a tengernyi sós köny kö­zött ? Az amerikai jótékonyság már rájött arra,­hogy magának a tár­sadalomnak kell gondoskodnia a mezők e liliomainak ruházásáról, a jótékonykodás e kérdése nem erény, hanem a társadalom köte­lessége, az a gyermekszívekben felgyülemlő sok kin, sok keserű­ség petrifikálódik s méreteiben az emberekkel együtt nős. Az amerikai társadalom már rájött arra, hogy az a hálával fogadott meleg ruha, amit egy­­egy gyermekre ad, megvédi a jövő társadalma egy csemetéjé­nek szivében a melegséget, ki­öli belőle az elhagyatottság érze­tét az a jótékonyság, ügyes be­fektetés, amely a jövőben hozza meg a kamatját. Ezért áldoz az amerikai öröm­mel, szívesen, ezért nyújtja át tengerentúlról is meleg ruhákkal teli kezét, hogy a sínylődő euró­pai országok ismeretlen árváit fel­ruházza, ezért küldi adományait gyermekeink táplálásának javítá­sára. Amerikának van igaza ! Apponyi nem mond le. Budapest, okt. 27. Egyes lapok azon jelentését, hogy Apponyi Albert gróf mandátumáról lemond, maga Apponyi Albert megcáfolta. Telefonváltás Bethlen és Rakovszky között, Budapest, okt. 27. (MTI.) Érdekes részletek kerültek nyilvánosságra azok­ról a telefonbeszélgetésekről, amelye­ket Bethlen István gr­iz miniszterelnök Rakovszkij Istvánnal a lázadó csapatok előnyomulása ide­jén folytatott. Annak idején röviden megemlékeztünk arról, hog­y Bethlen István gróf két ízben be­szélt azokban a kritikus órákban Ra­kovszky Istvánnal és iparkodott őt el­járásának veszélyességéről meggyőzni. Az első beszélgetés szombat éjjel 11 óra tájban folyt le. Rakovszky István hívta Ácsról a miniszterelnököt, ahol akkor a lázadlók vonatai nyílt pályán vesztegeltek, mivel a sínek fel voltak szedve és a kormány védőcsa­patai az ottani alagút első részén helyezked­tek el, készen arra, hogy az előnyomu­lást fegyveresen is megakadályozzák. Rakovszky akkor azt közölte a mi­nisztereln­ök­kel, hogy a király nevében Pestre kell jönnie. Egyben felszólí­totta a miniszterelnököt a védő ka­tonaság azonnali visszavonására, mert különben kiadja Ostenburgnak a pa­rancsot a támadásra és már most be­st lett­e, hogy Bethlen Istvánt fogja a következményekért felelőssé tenni. A miniszterelnök iparkodott Ra­kovszky Istvánt meggyőzni arról, hogy milyen helytelen volna fegyveresen támadni ■a nemzeti hadsereg csapataira és kö­zölte Rakovszkyval, hogy a kormány­zó sajátkezűlig írt levelével, amelyhez az antant jegyzéke is mellékelve van, Vass József kultuszminiszter most indult el a királyhoz, akinek is a kor­mány megbízottjai fel fogják tárni külpolitikai helyzetet. A miniszter­elnök közölte továbbá, hogy ő meg van győződve arról, hogy a király a helyze­t ismeretében a tervnek keresztülvitelét nem fogja erőszakolni. Közölte Beth­len István azt is, hogyha a király ter­vének keresztülviteléhez mindezeknek ellenére is ragaszkodnék, ám jé, jöjjön Budapestre fegyvertele­nül, a kormány gondoskodik épségéről és győződjék meg a király maga arról, hogy milyen következményekkel járna vállalko­zása. A válasz vétele után Rakovszky pár percre eltávozott. Rakovszky je­lentést tett a hallottakról a királynak és visszatérve azt felelte Bethlen Ist­vánnak, hogy Vass József minisztert csak az esetben hajlandó megvárni, ha Bethlen miniszterelnök legalább Tatáig beengedi vonatait, ellen esetben támadni fognak. Bethlen ekkor kö­zölte Rakovszkyval felfogását, mely szerint a kívánság katonai szempontok szerint ítélendő meg és ezért a kérdést a kormányzóval és a katonai parancs­noksággal meg kell beszélnie. Rakovsz­ky a megbeszélés lefolytatására mind­össze negyed órát adott, amely idő alatt Bethlen István megállapította, hogy a vasúti sínek Tata és Komárom között már több helyen fel vannak szedve. Ezután a megállapított határ­időn belül közölte Rakovszkyval, hogy kívánsága technikai okoknál fogva kereszt­ülvihetetlen. Ismét kérte Ra­­kovszkyt, várja meg a kormány meg­bízottait és kerülje mindenáron a vér­ontást. A miniszterelnök meg van győ­ződve­ arról, hogy a közlendők nem fogják eltéveszteni hatásukat. Ra­kovszky István a kérést mereven eluta­sította, kijelentvén, hogy egy percig sem vár és kiadja a parancsot a táma­dásra. Ezzel természetesen vállalta azt a súlyos felelősséget, amelyre Betti­len István már séllőre figyelmeztette. A második telefonbeszélgetés gróf Be­thlen István miniszterelnök és Ra­kovszky István között vasárnap dél­előtt 11 és 12 óra között folyt le, ami­dőn Budaörsnél már javában folyt az ütközet. Ismét Rakovszky volt a hívó fél, aki Bethlen Istvánt kérte a készü­lékhez és azzal az állítással vezette be beszédét, hogy Ostenburg csapatai most vették el az ellenük felvonultatott tüzérség összes ágyúit a kormánynak nincsen, egyetlen ágyúja sem többé, a kormány ellen felvonuló csapatok most vagyonírozzák ki összes tartalékaikat, félórán belül meg fogják kezdeni egész vonalon az előnyomulást és pár óra múlva Budán lesznek a várban. Sze­mélyesen aposztrofálta Rakovszky a miniszterelnököt, hogy ha nem par­­rancsolja meg csapatainak azonnal, hogy a harcot szüntessék be, úgy Beth­len István gróffal szemben egyénileg a legszigorúbb megtorlást fogja gyako­rolni. A miniszterelnök mindössze­­annyit felelt Rakovszkynak, hogy ő az ügyet a nemzeti hadseregre bizza és a döntés a katonaság kezében van. Rakovszky erre megismételve fenye­getését azt hangoztatta, hogy Bethlen mint a teljős kormány feje, jogosult a parancsokat kiadni és az egyéni fe­lelősség elől nem menekül. Bethlen gróf az üres fenyegetésre válasz nélkül lecsapta a kagylót. Amit Rakovszky István közölt Vele, abból egy árva szó sem volt igaz. A lázadók ekkor már meg voltak verve és Rakovszky egy utolsó hazugsággal próbált még szo­rult helyzetén segíteni. 5 perces­­ a be­szélgetés után a lázadó csapatok meg­kezdték a visszavonulást, hogy magatartásával veszélyezteti az európai államok békéjét. Bécs, okt. 27. (A MTI­ magán­jelentése.) A párisi sajtó megelé­gedésének ad kifejezést a puccs­kísérlet gyors elintézése felett és teljes ellenismeréssl adózik a ma­gyar kormánynak.I­-VA . Külföldi lapvélemények. Paris, okt. 27. (MTI, tudósító­jának szikratávirata.) Az angol lapok nagy érdeklődéssel kisérik a magyarországi eseményeket.­­ Kivétel nélkül elitélik a király­­puccsot és megróják a királyt. Az éttermi és kávéházi alkal­mazottak ügye. Az engedékeny főnökök. — A munkások bérét a közönség fizesse. — A ,,Munkás“ tudósítása. — Mint értesülünk, az éttermi és kávéházi főnökök egy újabb gyű­lésükön már „engedékenyebbek“ lettek. Ugyanis belátták, hogy a borravaló, vagy amint ők neve­zik, „külön dijazás“rendszer visz­­szafejlődés volna s a munkásra nézve megalázó; elhatározták, hogy nincsenek a pincérek %-os részesedése ellen, a százalékot azonban üs­sék minden esetben hozzá a vendég számlájához. Kitűnő megoldás! Ezzel iga­zán meglehetnek elégedve a pin­cér munkások, de a közönség is ! És hogy képzelik ezt el a főnök urak ! És milyen árakra gon­dolnak ilyenkor ? A jelenlegi, vagy felemelt, vagy talán csak nem lecsökkentett árakra ? Tudtunkkal a vendéglő és ká­vés ipar ép olyan ipar, mint a többi, a pincérek ép oly ipari mun­kások, mint a munkásság többi része. Munkájukkal ép úgy a munka­adó érdekeit szolgálják és hasz­nát növelik, mint a többi iparban, tehát joggal követelhetik, hogy épp úgy a munka­adójuk fizesse őket, mint máshol. A munkaadó munkájuk révén megtalálja a hasznát, a közön­ség pedig elég drágán megfize azért, amit fogyaszt. A kiszol­gálás nem szívesség, az munka, amit igenis a munkaadónak kell fizetni, a­kinek a munkás dolgo­zik s nem lehet azoknak a munka­bérét ma már áthárítani a kö­zönségre sem borravaló, sem sem­miféle százalék hozzáírás formá­jában. Ez egyik sem megoldás! Egy becsületes és mindkét rész­ről bevált megoldás van, ez a ma érvényben levő rendszer. Sem a vendéglős, sem a kávés urak nere panaszkodhatnak, mert valószínűleg eddig is megtalálták s ma is megtalálják a számadásu­kat anélkül, hogy a munkások bérét kifejezetten a közönségre hárították volna. Ellenkező eset­ben nem fektettek volna bele milliókat az éttermekbe és kávé­házakba. Az ellen azonban, hogy a munkásság bőrére s a munkás­ságon keresztül ismét a közönségre manőverezzenek­ és hogy ezért a munkások önérzetét alacsonyítsák és a közönség becsülését sülyesz­­szék a munkásokkal szemben,s ez ellen tiltakozunk s minden eset­ben tiltakozni fogunk az öntudatos munkásság nevében.

Next