Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)

1922-05-16 / 110. szám

2. oldal ségeseik. Mi hát az az októbrizmus, nézzük, hogy mit is ugatnak azok a kutyák. Az októbrizmus nem forradalmat jelent. Az októberizmus jelenti a dolgozók demokratikus Magyarországát és ebben az értelemben valljuk magunkat ok­tóbristáknak. Jelenti az általános titkos választói jogot, a lajstromos szavazást az egész országban a kisebbségek arányos kép­viseletével jelenti a reformokat a sza­badságjogok helyreállítását, a nép­parlamentet jelenti a jogrendet és jog­­biztonságot jelenti az ország morális és gazdasági elszigeteltségének meg­szüntetését az igazi termelő munka megindítását, a konszolidációt a­ fele­kezeti és társadalmi békét, az ellen­­forradalmi kilengések és sérelmek re­parálását, bekapcsolódást a kultur­­államok közösségébe, jelenti az arány­­lagos teherviselést s megszüntetését annak a lehetetlen állapotnak, hogy amikor tizenegy milliárd korona be­vétele van álla annak a forgalmi adó­ban, ugyanakkor a földbirtok egyenes állami adója csak 265 millióban szerepel, repel. Jelent­i a Hegyeshalmy-féle keres­kedelmi politika és a Tomcsányi-féle jogszolgáltatás megszüntetését és je­lenti végelemzésben a munka, jog és kenyér országát ! Ezt ugatják ezek a kutyák, ez az októbrizmus. Az egységes párt politikája az ország pusztulása, a halál, a dolgozók politi­kája az életlehetőségek megteremtése, a haladás az élet ! De Bethlen hasonlata egyébként is sántít, mert Lloyd George által felem­lített kutyák a haladást ugatják meg s ugatásuk, mint a holdat megugató kutyák hangja viss­zhangtalan, s hatás­talan szűnik el — a mi ugatásunkat a nép visszhangja kiséri, s hangjára mint hajdan Jericho falai úgy omlanak össze a reakció bástyái. Esztergályos János szavaiban arra a tünetre mutat rá, mely szerint az egyes pártok jelöltjei most ország­szerte kortesúton járnak, mindenütt szemetet hirdetnek s mindenütt bi­zalmat kérnek a maguk számára és nem árt ilyenkor kissé félrelebbenteni a függönyt arról a politikai ablakról, amelyet az egyes pártok jelöltjei olyan féltő gonddal igyekszenek eltakarni s ez ablakon keresztül benézni az egyes pártok múltjába, hogy, hogy szolgálták a múltban azokat az elve­ket, amelyeket most hirdetnek. A szociáldemokrata pártnak nincs el­takarni valója. Azok a pártok, kik 1914-ben a világháborút megcsinálták, nem ta­nultak az idősb Andrássy Gyulától, aki Boszniát egy rezesbandával akarta elfoglalni, s a sok vért és áldozatot kí­vánt, majd két évig tartott harc ered­ménye azoknak adott igazat, akik a harcot ellenezték, s kitűnt, hogy az egész ország homokjával, hegyeivel, kecskéivel, s kecskepásztoraival nem érte meg a reá fordított áldozatot. Most is azt hitték, hogy egy séta lesz az egész hadjárat, s a négy és fél évig tartó háború elvette az or­szág nagy részét. A trianoni szerződés revíziója. A szociáldemokrata párt nem is­meri el, hogy joga legyen a kardnak, ágyúnak , embereket megkérdezésük nélkül oda csatolni, ahova tartozni nem kívánnak. Követeli, hogy a tria­noni szerződés revízió alá vetessék, hogy az elszakított területen nép­szavazás útján dönthessenek az em­berek hovatartozandóságuk kérdésér­b­en. A helyzet adva van és tiszta . Minél több ilyen ugató kutyát a parlament­be, hogy a reakció ellen a harcot ott benn felvehessék ! Az új nemzetgyűlés feladata. Az új nemzetgyűlés feladata csupán az lesz, hogy az általános egyenlő és titkos választó­jogot megvalósítsa, hogy a jogrendet és jogbiztonságot helyreállítsa, hogy az ellenforradalmi kilengéseket megszüntesse, lehetet­lenné tegye s jóvátegye. Aztán jöjjön az új népparlament ! Ennek a nemzetgyűlésnek feladata csupán az állványok lerakása, az igazi építés munkája a népparlament fel­adata lesz. A demokrácia megteremtése egy­formán érdeke munkásnak is polgár­nak is egyaránt, mert az igazi demok­rácia az "életlehetőségeket jelenti. Aki élni akar, aki szívén viseli a maga és családja sorsát, gyermekei jövőjét, aki azt akarja, hogy becsületes munkája után tisztességesen megél­hessen, aki szabad ország ,szabad egyen­­egyenjogú polgára akar lenni, az jöjjön velünk ,támogassa jelöltünket, aki egész életét a demokrácia, a munkás­mozgalom szolgálatában töltötte és aki a dolgozó nép bátor és megfélem­­líthetetlen harcosa lesz az új parla­mentben. Éljen Esztergályos János ! Éljen a dolgozók szabad,demokratikus Magyar­­országa ! Dr. Kiss Jenő szavait gyakran sza­kította félbe a megjelentek kitörő tet­szésnyilvánítása, s befejezése után percekig szűnni nem akaró éljenzés és taps fejezte ki azt az együttérzést, amellyel hallgatóságát beszéde folya­mán magával ragadta. A közel öt­negyed óriág tartott be­széd után Dick György elvtárs elnök a szót Pécs II. kerülete szociáldemok­rata képviselő­jelöltjének adta át. Ám az elszakított területek vissza­csatolásához rém az a politika kell, amely ma folyik, hanem olyan belső állapotok megteremtése szükséges, a­mely az elszakított területen élők­ben ébren tartja a visszacsatolás vá­gyát. A külpolitika terén abban kell hagyni a francia orientálódást, hanem a ben­nünket körülvevő államokkal, az úgy­nevezett utódállamokkal szemben kell a barátságos viszonyt ápolni, akikre gazdasági összeköttetéseink utalnak. Helyes belpolitikát kell csinálni. És főkép helyes belpolitikát kell csinálni. 1919 óta nincs Magyarországon jog­­biztonság, jogrend és közrend, s en­nek következménye az, hogy légmen­tesen el vagyunk zárva szomszédaink­tól. 1919 óta honosodott meg nálunk a felelőtlen elemek intézménye és nincs erő, amely e felelőtlen elemek garázdálkodásának gátat tudna vetni. Gyilkosságok s bombamerényletek, rombolások és attrocitások kinyomoz­­hatatlanok, ami a külföld határait még szorosabban zárja el előlünk, s a felelőt­len elemek minden megtorlatlan gaz­sága ezen az országon, magyar hazán­kon üt újabb sebet ! Azt akarjuk, hogy rend legyen, mindenki nyugodtan járhasson, s ne éljen abban a bizonytalanságban, hogy este, ha lefekszik, nem tudja, hogy másnap fölébred-e. Demokráciát akarunk és jogegyen­lőséget. Az általános titkos választói jog kiterjesztését a nőkre is, mert ha az a magyar nő, az a magyar anya jó volt az államnak, hogy legszen­tebb kincseit föláldozza a háború alatt, hogyha jó volt arra, hogy abban az időben, amikor máskor még virágo­kat tépett a mezőn, a hadfölszerelési és a tölténygyárakban az erejét, éle­tét 12 esztendős korától föláldozza, legyen jó arra is, hogy részt vehessen abban a politikai küzdelemben, amely az ország sorsának s ebben saját sor­sának igazgatásáért foly. Követeljük a fokozatos tehervise­lést, megszüntetését annak a lehe­tetlen állapotnak, hogy a közterhek kilencven százaléka a dolgozó töme­gek vállaira nehezedik, hanem ez a teher azoknak a vállaira kerüljön, akik elbírják ! Az egyenes állami adókból várható bevétel, Magyarországon huszonöt­ezer millió koronát tesz ki, s ebből a föld­birtok állami egyenes adója csupán 350 millió­­ ugyanakkor, amikor a minden háztartásban szükséges cu­kornak fogyasztási adója kétezer millió korona . Jó szociálpolitikát, munkás­­védelmi törvényekkel. Helyes szociálpolitikát követelünk, becsületes munkástörvények létesíté­sét, az aggkori biztosítást, nehogy egy munkában eltöltött hosszú élet után a keresetképtelen munkás arra legyen utalva, hogy megvárja, míg szomszédjai könyörületből egy falat kenyeret, vagy egy alamizsna koro­nát nyújtanak neki. Követeljük az egyesülési, gyüleke­zési szabadság megvalósítását, mert tarthatatlan az a védekezés, hogy a korlátlan gyülekezési szabadság az országnak ártalmára lehet. — Angliá­ban, ha az a munkás haza megy mun­kájából s eszébe jut, hogy gyűlést tart, kimegy a parkba s az ott jelen­levők előtt mondja el azt, amit el akar mondani és Amerikában, az utcasarkon, a sarokkőre állva mond­hatja el a körülötte gyülekezőknek mondanivalóját s a policeman (a rendőr) legfeljebb arra vigyáz, hogy a szónokot senki ne zavarja ! És ezek az országok nem mennek tönkre, ezek nagyok lettek ; hát ép­pen csak Magyarországot tenné tönk­re a szabad szó, a szabad gyülekezés ? Követeljük a biztosítást munka­­nélküliség esetére, amely nem a do­­logtalan­ság istápolója legyen, hanem az önhibáján kívül ,munkaalkalom nél­kül szűkölködő munkaerőnek karban­tartása, megóvása a lezülléstől, a lerongyolódástól. Követeljük, hogy a nők és gyer­mekek védelme törvényesen biztosít­tassák. A háborús múlt tapasztalatai igazolták, hogy a nőket életük leg­szentebb idejében, az anyaság idejé­ben sem kímélték, s a háború utáni idők megmutatták, hogy a háborús viszonyok között szült gyermekek mind elpusztultak! Ezért szükséges a nők­nek és gyermekeknek törvényes vé­delme, az ország jövője érdekében. Követeljük a modern ipartörvény létesítését és a munkaidő törvényes megállapítását. A munkakönyvekben ma egy nagyon szomorú pont van, amely kimondja, hogy a munkaidő reggel 5 óra előtt nem kezdődhetik és esti 9 óránál tovább nem tarthat! Ez azt jelenti, hogy a munkáltató tőke, ha érdeke úgy kívánja, napi 16 órán át foglalkoztathatja ugyan­azt a munkaerőt . Hogy az ilyen munka­erő mit produkálhat, a pihent munka­erővel szemben, azt hangsúlyozni sem kell, ezért érdeke magának a terme­lésnek is, a 8 órai munkaidő törvé­nyes szabályozása ! A munkásoknak nem érdekük a sztrájk, ezért követelik egy olyan munkásokból és munkaadókból álló pártatlan vezetéssel bíró törvényes szerv létesítését, amelynek munkabér­i kérdésekben döntő szava legyen, ezért követelik az egyeztető hivatalok fel­állítását. A drágaság letörését követeljük. Az országot fojtogató drágaság le­törésére intézmények állítását köve­teljük, de ehhez az kell, hogy az ál­lam maga szűnjön meg a legnagyobb árdrágító lenni. Amikor valami közszükségleti cikk a határon bejön, ott áll az állam a határon, s a rája kivetett vámokkal az árát egyszerre a magasba szökteti, a financiális körökben az reízlik, hogy a vámemelésnél a kartonra újabbik 80%-os vámot vetnek ki. Ez azt je­lenti, hogy az a munkásnő karton­ruháját legközelebb 80 %-al drágáb­ban fogja megvenni. Ha szüksége van az államnak a bevételek fokozá­sára, ám emelje föl a drágakövek, a luxuscikkek árát, de ne a munkásnők kartonruháján akarja bevenni a ki­adásai fedezésére szükséges összeget , ezért követeljük a közszükségleti, élel­mi és iparcikkek vámmentes forgal­mának megengedését! Ha szüksége­­ van az államnak kiadásai fedezésére, akkor nézzen szét azok között, k­ik a háború alatt a papírba kar csókát, az ócska katonanadrágokat stb. szállí­tották, és milliárdokat gyűjtöttek így egybe, s ha épp oly erős kézzel, épp oly kegyetlenséggel kényszeríti őket va­gyonuk fölöslegének leadására, amily kegyetlenséggel szükségletei fedezé­sét rajtunk most behajtja, akkor meg­valósítja majd a fokozatos tehervise­lést, s azokra hárítja, akiknek vállai könnyebben elbírják. Követeljük a határok megnyitá­sát, ehhez azonban az kell, amit az előbb említett: a jó belpolitika mel­lett az utódállamokkal való keres­kedelmi viszony megindítása. Ha nagy kiadásai vannak az állam­nak, vegye elő a költségvetést és ve­gye revízió alá az állami kiadásokat, törölje belőle a fölösleges tételeket és rendkívül sokat megtakaríthat ; kö­veteljük a takarékosságot az állami költségvetésben s a fölösleges kiadá­sok törlését. Nem nagy tétel, de az sem enged­hető meg, hogy a kiadási tételek ily ijesztő volta mellett az ország mi­niszterelnöke az ország pénzén, az ország szénén, kortesvonatokkal járja be az országot. Be kell szüntetni a kiviteli enge­délyeket, amik a drágaság fokozását a végtelenségig növelik, meg kell szün­tetni a monopóliumokat ! A hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyének intézményes ren­dezése. A hadirokkantak, a hadi károsul­takról való gondosokdás, azok ingye­nes ellátása, kiképeztet­és­ük ipari, vagy irodai munkára, olyan követ­elmény, a­melyet jogosan elvárhatnak az or­szágtól azok, akik életerejüket, egész­ségüket áldozták föl az országért. A hadiözvegyek és hadiárvák, akik a legszentebbjüket vesztették el, jog­gal elvárhatják, hogy állami ellátás­ban részesüljenek veszteségükért, hogy az állam neveltesse, foglalkoztassa őket. Ipar és keerskedelem védelme. A kisipar és kiskereskedelem vé­delmét követeljük a sok millióval tá­mogatott kurzus szövetkezetiekkel szemben. A kisipart állami gépek juttatása, kamatmentes ipari kölcsönök folyósí­tása által, ami a most annyira han­goztatott többtermelés érdekében is szükséges. A kereskedelem támogatása az utód­államokkal kötött helyes kereskedelmi szerződések megkötésével. Esztergályos János programbeszéde. Munkás 1922. május 16.

Next