Munkás, 1922 (2. évfolyam, 1-230. szám)
1922-06-23 / 140. szám
2. oldal Munkás A szakszevezetek a szociáldemokrata párt arlamenti bevonulásáról. A szakszervezek választmánya a múlt héten ülé tartott’ melyen Pécsről Dick Győr' elvtárs Vett részt, ki tegnap referá erről a pécsi szakszervezeti bizotságnak s ismertette azt a nyilatkoz 0t-’ melyben a szakszervezetek vasztmánya kifejezésre juttatja, de milyen jelentőséget tulajdonít a szociáldemokrata párt bevonultak a magyar parlamentbe. A bősi szakszervezeti bizottság a nyatkozatot, mely a következőkben hanzik, a magáévá tette : A magyarországi szakszervezetek viasztmánya 1922. évi június hó 14-én tartott ülésén megállapítja, hogy az egész ország szervezett munkássága és haladó polgársága politikai érettségének a tanújelét adta az ország dolgozó népének jobblétéért harcoló munkásképviselet megszerzése érdekében vívott küzdelemnél. Különösen nagyra értékeli a vidéki munkásság küzdelmét, ahol a leghihetetlenebb üldöztetés ellenére is, kitartottak a munkásérdekek diadalra juttatása mellett. Mindezt figyelembe véve, a szakszervezeti választmány a megválasztott képviselők feladatának tartja, hogy elsősorban a szabadságjogok biztosításáért küzdjenek. Ki kell vívniuk az ország minden dolgozójának, munkásoknak és polgároknak mozgási, egyesülési, gyülekezési és szólásszabadságát. Meg kell szüntetni azt az egész világon ismeretlen rendszert, hogy az érzést, gondolatot és fölfogást börtönnel és internálással sújtsák. Meg kell szüntetni mindazokat a kivételes rendelkezéseket, amelyek megakadályozzák a szabad véleménynyilvánítást, a munkások gazdasági érdekvédelmét. A szakszervezeti választmány előtt tisztán áll az a helyzet, amelyet a kurzusnak nevezett kormányzati tényezők az elmúlt három esztendő alatt a szabadságjogok, a szociálpolitika és a közgazdaság terén teremtettek és amelynek megteremtéséből a reakciós keresztényszociális párt is kivette részét. Ezért tudatában vannak is, hogy milyen nehéz feladat előtt áll a szociáldemokrata párt parlamenti képviselete. A szakszervezeti választmány megállapítja, hogy a munkásvédelem megteremtése nem a munkásosztálynak adandó kedvezmény, hanem az egész ország közkincsének, a munkának a védelmét jelenti. Ezért gondoskodni kell olyan alkotásokról, amelyek a munkaerő elsatnyulását megelőző intézkedésekkel védik. Ilyenek a gyermekmunka védelme, a női munka védelme, az anya- és csecsemővédelem. A munkából kimaradottak: a munkanélküliek, a betegek, a balesetet szenvedettek , a munkából kiöregedettek, az elhaltak hátramaradottjainak, a hadirokkantaknak, az özvegyeknek és árváknak védelme. Gondoskodni kell arról, hogy azok a munkásvédelmi intézmények, amelyeket maguk a munkások teremtettek, de amelyeket a kurzus részben megsemmisített, részben pedig a keresztényszociális párt közreműködésével elkorcsosított,mint a betegsegélyző pénztárak, az autonómia teljes visszaállításával, újra visszaadassanak eredeti rendeltetésüknek, a munkaerő védelmének. A szakszervezetekben tömörült munkásság és a haladó polgárság meg van győződve arról, hogy a munkásság képviselői, amikor Magyarország fönnállása óta most először kerülnek be a törvényhozás házába, ugyanolyan kitartással fognak küzdeni azokért a célokért, amelyekért eddig küzdöttek, mint amilyen küzdelmet maguk a szervezett munkások fejtettek ki a parlamenti képviselet elnyeréséért. Ez a bizalom vezeti a szakszervezeti választmányt, amikor a szervezett munkásság nevében kijelenti, hogy ebben a küzdelemben minden erejével és lelkes készségével a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója mögött áll“. * * Még mindig tart a dohánygyári kizárás Budapesten. — Kik a munkások ellenségei? — Budapestről jelentik. Tegnap volt a dohánygyári munkások békéltető tárgyalása, melyen a dohánygyári munkásnők képviselőin kívül megjelentek a keresztény szociálisok is, kik alaposan kimutatták, hogy kiknek az érdekét képviselik ők. Székely „főtitkár“ úr mindenképen azt akarta bizonyítani, hogy a dohánygyári munkások meg lehetnek elégedve a fizetésükkel. Erre az állításra még a főkapitányhelyettes is elmosolyodott és ő is jónak látta inkább a munkásoknál érdeklődni, hogy mennyi a keresetük. A munkások bebizonyították, hogy a legjobban kereső munkás sem keres többet heti 400 koronánál. Azt állítja az igazgató úr, hogy az ipari munkások heti keresete 1400 koronát tesz ki a gyárban, ezzel szemben legjobb esetben egy női szakmunkás 449 korona 50 fillért keresett egy úgynevezett „jó" héten. S. nevű munkásnőnek a heti keresete az elmúlt héten 200 korona volt, az előtte való héten pedig 1800. Megtörténtik azonban sokszor, hogy még ennyit sem keresnek a munkások, mert a fegyelmi büntetések sokszor még ezt a nyomorúságos keresetet is ehetetlenné teszik. Fegyelmi büntetések pedig gyakran fordulnak elő, különösen a Sip utcai gyárban, ahol ha Varga igazgató úrnak valaki nem tetszik, büntetésből 1—2 hétre kitiltja a munkából. A központból kiküldött és állampénzen fizetett keresztényszociális felügyelőnők azzal szolgálják meg a fizetésüket, hogy a munkásnőket denunciálják. A lágymányosi gyárban szintén változatlan a helyzet. Hétfőn reggel Perczel igazgató hivatta a gyár munkásainak megbízottait és bejelentette nekik, hogy 75%-os béremelést hajlandók adni a munkásoknak, ha fölveszik a munkát. A munkások azonban, amikor a küldöttség ezt tudomásukra adta, kijelentették, hogy ezzel nem elégszenek meg, változatlanul kitartanak összes követeléseik mellett és így a kizárás még mindig tart. A munkások megbízottai követelték a keresztényszociális felügyelőnőktől, hogy hívjanak össze gyűlést. Sieben „titkár" úr a délelőtt folyamán két detektív kíséretében meg is jelent a lágymányosi réten, ahol a kizárt dohánygyári munkásnők tartózkodnak, de miután kitapasztalta a hangulatot, a főkapitányságon lefolyt tárgyalások után ő sem tartotta tanácsosnak a gyűlésen beszélti, hanem inkább eltávozott. A munkásság továbbra is állja a harcot, kivéve néhány öntudatlan bulit, kik az állami pénzen fizetett keresztény szociálisok ösztönzésére hátbatámadták az öntudatos s az életéért küzdő munkásságot. A polgári fiúiskola rajz- és slöjd-kiállítása. Pécs, jan. 22. A polgári fiúiskola rajz- és slöjd-kiállítást rendez a rajz- és a slöjd munkaterem fölszerelésének céljára. Kénytelen ezt tenni, nemcsak azért, hogy a város közönségének esztétikai érzékét kielégítse vagy hogy dicséretét kiérdemelje, hanem azért is, hogy a nevelés ezen részének menetében fönnakadás ne történjen. Akiállításon a polgári fiúiskola rajztanára Klug György vezetett bennünket körül, magyarázva a nevelés módszereit és a kiállított térgyík készítésének mikéntjét. A terem egyik oldalon vannak kifüggesztve a rajzok, tanmenet szerint. Szépen szemlélhető a folyamat, hogy a tanuló miként győzi le a kezdet nehézségeit és jut el a dolgok helyes meglátásáig és megalkotásáig, majd ezen keresztül az önálló kompozícióig. Megható az a szeretet, ahogy növendékeiről beszél a lelkes ifjú rajztanár. Hivatásában nem a terhes munkát látja, amely az életnek egy rossz oldala, hanem azt a társadalmi fontosságú kérdést, melyet a gyermeknevelés jelent. Amikor így fogja föl hivatását, egyúttal szakít a tanári tradícióval, amely a gyereket a tanterv betűi szerint elintézi, de ami azontúl van — a gyermekegyézbégek lelkének apró és mégis fontos jelenségei — azzal nem törődik. A feladat nem az, hogy a tanterv hideg betűje betöltessék, hanem az, hogy a gyerekek megállják helyüket az élet verejtékes birkózásában. ,Ő igen helyesen gondolkodó és értő pedagógus, aki lelkével és hivatásának helyes meglátásával tanít. Ezt bizonyítják a kiállításon észlelt szép eredmények, a növendékek nagy igyekezettel megrajzolt rajzai, a precz és mégis élénk slördmunkák, az ügyes kézzel megformált agyagmintázatok. A rajzok között fölkelti ugye a tőkét néhány igazán kivételes és sokat ígérő tehetséggel megrajzolt rajz. Ezeket a polgári fiúiskola két legszebb tehetségű tanulója (egyébként hadiárvák) alkotta, akiket az igazgatóság föl szándékozik küldeni az iparművészeti akadémiára. A sok szép fafaragványon kívül külön föl kell említesünk az esztergályos és könyvkötészeti truikákat, valamint a cipész és bádogos üzemet, (igaz, hogy mivel minden fölszerelés hiányzik, nem nevezhetjük »üzemnek") amelyeknek célja az, hogy a gyerekben valamely hivatás felé való hajlandóság érzetét királtsízák. Igen szép eredményeket láttunk, amelyek mind azt az irányt mutatják, amelyen a nevelésnek haladnia kell. Ez pedig az életre, a praktikus életre való nevelés. Sajros, azorban a fiatal, lelkes akarcsu tatár és a nyomában haladó növendékek acélos nekilendülését sokszor derékba töri az ok, amiért a kiállítást magát is rendezni kellett és amely minden kultúrát, magasratörést megsemmisítéssel fenyeget: az emberek és illetékesek fásult vagy rosszakaratú nemtörődömsége. Ez a nemtörődömség azután végzetessé válhat. Ha ezt el akarjuk kerülni, egy művelt, egészséges generációra van szükségünk, amely komoly nekilendüléssel eltakarítja az erkölcsi és materiális ronákat. Azt azonban nem hozhatjuk létre, amíg mindennel törődünk, csak a neveléssel nem; amíg cirkuszos célokra milliókat adunk, de a tanítók létszámát apasztjuk, amiig a meglévő kulturális intézményeket leromboljuk, ahelyett, hogy többet, újakat építenénk. Hogy ez így van, ezt is a történelmi folyamat szükségszerűsége hozza magával. A kurzustól mi mást várhatunk, mint amit már majd három éve tapasztalunk: az alkotó Munka üvöltése mellett való vardál rombolást. Ennek véget kell vetn.i. Pusztuljanak a rosszakaratuak és tehetetlenek és jöjjenek azok, akik rám szajkóznak üres jelszavakat, hárem — cselekszenek és cselekszenek ! (ls.) Munkásmozgalom. Még nem ért véget a biztosítási tiszt-,viselők sztrájkja. Tegnap megírtulthogy a budapesti Gereiali biztosító intézet tisztviselői sztrájkba léptek. Budapesti jelentés szerit tárgyalások kezdődtek az igazgatóság s a tisztviselők között, de ezek nem vezettek eredményre. Az igazgatóság azt kívánta a tisztviselőktől, hogy álljanak munkába és majd ha a trieszti központi bizottság megérkezik, felveszi velük a tárgyalás fonalát, ebben azonban a tisztviselők nem egyeztek bele és elhatározták, hogy folytatják a sztrájkot. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége ma este hét órakor nagygyűlést tart, amelyen a kereskedelmi alkalmazottak nyomorúságos helyzetüket tárják a nyilvánosság elé, egyben tiltakoznak a rettenetes drágaság ellen és kívánják tisztességes megélhetésüknek fizetéstervezéssel való biztosítását. Pincérsztrájk Debrecenben, Debrecenből jelentik: Tegnap délben a debreceni pincérek az egész vonalon sztrájkba léptek, minthogy a tegnap délelőtti békéltető tárgyaláson a felek a bérkérdésben nem tudtak megegyezésre jutni. — Kitiltott lapok. A kereskedelemügyi miniszter a Himlervilleben (Egy Államok) megjelenő Magyar Bányászlap c. napilaptól és Wienerneustadtban megjelenő Wienerneustadter Wochenzeitung c. hetilaptól a postai szállítás jogát megvonta. A moszkvai munkások tüntettek Vandervelde mellett. Rigából jelenti tudomásunk.Közvetlenül azután,hogy Vandervelde, Rosenthal dr. és Liebknecht lemondtak a forradalmi szocialista vádlottak védelméről, a népbiztosok tanácsa ülést hívott össze és azon részt vettek a végrehajtó bizottság tagjai és a szovjet Moszkvában időző külföldi képviselői. Az igazságügyi népbiztostól felvilágosítást kértek a perről, ő azonban azzal tért fel előre, hogy a külföldi védők panaszait nem az igazságügyi népbiztosság, hanem a szovjetek végrehajtó tanácsa által kinevezett forradalmi törvényszék utasította el. Ekkor szót kért az egyik népbiztos,aki a szovjet kormánynak Európa egyik legnagyobb fővárosában diplomáciai képviselője és szembehelyezkedett a népbiztosok tanácsával. Azt követelte, hogy a külföldi védőkkel támadt konfliktust békésen kell elsimítani, mert az összetűzést kizárólag a kommunista türelmetlenség idézte elő és mert ebből az ügyből Szovjet- Oroszországra nagy károk fognak háramolni. Amikor kitudódott Moszkvában, hogy a küföldi védők lemondtak tisztükről, a gyárakban a munkások gyűléseket tartottak, aztán kivonultak az utcára és tüntettek a forradalmi törvényszék előtt. Vörös lovaskatonák szétverték a tüntetőket. — Take Ionescu meghalt. Rómából jelentik : Take Ionescu román miniszterelnök tegnap délelőtt szívgörcsöt kapott és meghalt. * * 1922. június 23.