Munkásélet, 1973 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-23 / 12. szám
vilAg PROLETÁRJAI, SGTESPLJETEK ! X VH, évfolyam ms március SS. I oldal Ara 30 báni A ROMÁNIAI ÁLTALANOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA Galaci építlk keideményése 'ni'tir?$U*■ ¥■ 5/1' «Bk- iá // HUSZADIK LAKÁST MEGTAKARÍTOTT ANYAGBÓL!' 'SES i«g- \~v. •*-• jazX“* V/fr • ‘.a-A maximativ tervmutatókat teljesíteni — mindannyiunk feladata. Ennek érdekében ki kell aknázni minden lehetőséget, közöttük nem utolsósorban a körültekintő nyers- és segédanyag-gazdálkodást. Szakszervezeti bizottságunk jól ismeri és következetesen szorgalmazza a gazdasági hatékonyság egyik jelentős tényezőjét, az anyagtakarékosságot. Hosszú évek tapasztalatából tudjuk: a magas termelékenységhez, az alacsony önköltséghez, a kiváló minőséghez nem csupán megfelelő műszaki felszerelés, zökkenőmentes anyagellátás és kellő szakképzettség kell, hanem az is, hogy a munkaközösség minden egyes tagja igyekezzék kiaknázni, hasznosítani az említetteket. E kívánalom trösztünk építőtelepein megvalósult. A lelkiismeretesség és a felelősségtudat terén azonban még bőven van tennivalónk. Ebben igen fontos szerepet kapott szakszervezeti bizottságunk számos más, politikai és kulturális nevelő akciója mellett a fázisos önellenőrzés és a fogyasztási nyilvántartó lapok bevezetése. Az alábbiakban az utóbbi kettőre szeretnénk kitérni. Az építkezés köztudomásúlag több szakaszból áll: kezdődik az alapozással és végződik az utómunkákkal. Az építőcsoportokat ennek megfelelően szerveztük meg, vagyis telepeinken ácsok, vasbetonszerelők és betonozók, kőművesek, festők és mázolók csoportjai dolgoznak. A felvállalási szerződés egyik záradéka szerint a járandóság 10 százalékát az esetleges javításokra, illetve határidő-túllépésre „visszatartjuk". Mi történik gyakorlatilag? Az alapozási munkáikat végző dolgozók, miután megfelelő önellenőrzést hajtanak végre, jegyzőkönyvvel átadják a munkát a kőműves csoportnak. Mindennemű hibát, minőségi hiányosságot, késést a jegyzőkönyv rögzít, ami az említett százalék levonásával, más esetekben az átvétel megtagadásával, illetve a következő munkacsoport járandóságának megterhelésével jár. Ennek folytán a kőművesek igen igényesek, mert tőlük még jobb munkát várnak a festők, akik aztán a legigényesebb ellenőrnek, s megrendelőnek adják át a munkát. A nyers- és segédanyagok hasznosításához, s ezen belül szorosan az önellenőrzéshez kapcsolódik a fogyasztási nyilvántartó lap. A felvállalási szerződés függelékeként szerepel, s a tudományos anyaggazdálkodás igazi kézikönyve. Az építőtelep, illetve a részleg vezetője ennek alapján szigorúan beütemezi az anyagfogyasztást, a csoport- vagy brigádvezetőnek anyagutalványokat ad ki. Ez a formaság is szervesen hozzátartozik az önellenőrzéshez. Például: tehergépkocsi érkezik az építőtelepről a betonállomáshoz. A sofőr tudja, hogy ha nem az előírásos menynyiséget és minőséget veszi át, utalványt nem kaphat, az állomás vezetője pedig azt, hogy el kell számolnia az anyagraktárral. Az utalvány tehát mennyiség- és minőségellenőrző okmány, segít a pazarlás megelőzésében, fokozza a felelősségtudatot. Tapasztalatunk szerint a globális akkord az említett tényezőkkel egyetemben jelentősen fokozza az anyagi érdekeltséget. A tavaly például az egyik szakszervezeti csoport — Vasile Gurzu kőművesbrigádja — az Országos Pártkonferencia tiszteletére értékes kezdeményezést indított útjára: „Minden hus*»* dik lakást megtakarított anyagból vakoljuk!" A kezdeményezők úgy látták, hogy a fogyasztási nyilvántartó lapon szereplő megengedhető anyagveszteség számottevő megtakarításra nyújt módot, mégpedig a minőségi követelmények maradéktalan fenntartásával. VYLF:KIAV PAVITRY, a Galati építkezési Tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke (Folytatása a 3. oldalon) r Lila villanófényben KENYÉRGYÁRIAK Számomra a kenyér születése még ma is csoda, mint ahogy csoda volt annak idején, gyermekkoromban, amikor még az anyai kéz dagasztotta, majd szakasztotta — hamisítatlan gyékényszakajtó-kosarakba — a szuszogó tésztát. Laboratóriumban elemzett liszt, zománcozott kelesztőedények, fantasztikus alkímiát sejtető dagasztógömbök, géppel darabolt kiflik, injektorokkal sütött, hőmérőkkel ellenőrzött óriáskemencék, a nagyüzemi kenyérgyártás bizony külsőségeiben alig emlékeztet a régi kenyérsütésre, örvendetes ez, mert könnyebb munkát jelent a kenyérgyáriaknak, viszont bármekkora legyen is a fejlődés, egy dologban nem igényelek változást: a frissen kiszedett gyári kenyér maradjon csak mindig házikenyér illatú és ízű. FÁBIÁN SÁNDOR A sorozat felvételeit DARABONT LILI készítette A késed tél vége felé jár. A fővárosban s az ország többi érintett vidékén immár csak az olvadozó hó emlékeztet a viharra. Maholnap eltűnik ez is, csak az emlékezetünkben maradnak meg kitörölhetetlenül azok az órák, azok a nappalok, éjszakák, amelyek ismét — immár hányadszor ? — ráébresztettek, hogy emberek vagyunk, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy egymás nélkül lehetetlen volna élni. Hőstettek? Igen, azok is születtek , az önfeláldozó emberség különleges megnyilvánulásainak egész sorával ismerkedhettünk meg ezekben a napokban. De a legnagyszerűbb mégis a névtelen százezrek összefogása volt: az, hogy mindenki tudta, hol a helye, mi a tennivalója. S ezt tette, nem hősiességből, hanem egyszerűen emberi érzésből. Hozzájuk, a névtelenekhez szólt a központi parancsnokság forró köszönete, amit kedden, a szükségállapot megszüntetésekor tettek közzé a lapok. A vihar így nem okozott, nem okozhatott helyrehozhatatlan károkat. De helyrehozni valónk akad elég s ez sem tűr halasztást. A ránkzúdult hótömeg szemünk láttára olvad, most arra kell ügyelnünk, hogy a víz ne tegye tönkre a bevetett földeket. Az ÉKP KB Végrehajtó Bizottsága 19-én különbizottságot nevezett ki az operatív árvízvédelem irányítására. Az iparvállalatokban, építőtelepeken is haladéktalanul pótolnunk kell a hóvihar okozta lemaradást. Munkaközösségeink tudatában vannak az elveszett percek értékénél, s a legfontosabb vállalatok alkalmazottai feláldozták a vasárnapjukat, hogy visszanyerjük az időt, hogy a nemzetgazdaság késedelem nélkül hozzájusson a szükséges termékekhez, nyersanyagokhoz. De pótolnunk kell a közéletünkben is minden lemaradást, mert nem elég, ha a havat eltakarítottuk a portánk elől, el kell végeznünk többi honpolgári feladatunkat ia, amit e napokban, épp a hólapátolás miatt félretettünk : a közéleti teendők közös megfontolását és megoldását. Gondolunk itt a nemrég közzétett törvénytervezetek országos megvitatására, melynek határidejét a közbejött hóvihar miatt hosszabbította meg az Államtanács. A lapok máris naponta hosszú hasábokon közlik az ország különböző vidékeiről érkező hozzászólásokat, észrevételeket, javaslatokat. Most, hogy pillanatnyi nehézségeinkkel eredményesen megbirkóztunk, gondosan fontoljuk meg holnapi, holnaputáni terveinket is. His se impru ! I Valaha azt mondogatták : „Baj van Köpecen“. Az az érzésem, manapság Szilágysomlyóra inkább ráillik ez a szállóige. Túl sok panaszlevelet kapunk ebből a városkából s szinte valamennyi a Măgura helyiipari vállalat igazgatóságának önkényes intézkedéseit sérelmezi. Két hónapja múlt, hogy munkatársunk vizsgálata alapján terjedelmes cikket közöltünk innen „Önkényesség — a dolgozók nevében* címmel. S most megint itt egy Magura-ügy : a vállalat igazgatója egyetlen tollvonással levágott 7M lett egy faipari technikus fizetéséből, mert nem vett részt egy felkészítőn, ahol nem volt semmi keresnivalója (hiszen a téglagyár minőségi kérdéseiről voltszó) ; ahova nem is ott küldték, hanem a minőség- ellenőrző osztály vezetőjének helyettesét; s ahova, ha akart volna se mehetett volna, mert ugyanebben az időben három környékbeli raktárban kellett leltároznia, ugyancsak az igazgató utasítására. Mosti aztán keresheti a pénzét. Más kérdés, hogy közben személyes ellentétei támadtak az igazgatóval. Az ilyesmi sajnálatos dolog, de semmiképpen sem lehet egy újabb hatalmi visszaélés alapja. Hogy mennyire nem, azt tisztán látja a vállalat" közvetlen felettes szerve,, a városi néptanács végrehajtó bizottsága is, amely mind a régebbi cikkeink és átirataink nyomán, mind Szunyi Lajos technikus fenti panaszára elvszerűen reagált s határozati-',lag kötelezte a M'Agarai igazgatóságát a törvényes’ ség helyreállítására. A baji csak az, hogy az Agarai igazgatósága... fütyül sí néptanácsi határozatra. De hát hol élünk, kedvet igazgató úr? Jó, én tu’dom, hogy ön Zilahon él, nem Somlyón, s mondjuk, a megyei helyiipari igazgatóság dolga, hogy egyik] * vállalatvezetőjük a megyeszékhelyről ingázik a munkahelyére, ahelyett, hogy ideköltözne. De hát az állalmi törvényesség » a szocialista méltányosság elvei s Zilahra és Somlyóra is, vonatkozik. S a Măgura sem maszek vállalat, ahol] ■ ön dönt egyedül, saját ké*nye kedve szerint ! A párt, az állam és * szakszervezetek helyi szer- veinek pedig — amelyek’eddig igen-igen elnézően is vették tudomásul, hogy ön még csak tudomásul sem-i veszi őket — hadd idézzillát a párt főtitkárának, álla- mnak elnökének utasítását, miszerint „Erélyesen is vissza kell vernünk egyes vezető káderek magatartá-sát, akik semmibe veszik, vagy lábbal tiporják az állam törvényeit s akik úgy látszik, azt hiszik, hogy a törvény órájuk nem voatkozik“. Biztos vagyok benne, hogy az efféle kiskirálykodás erélyes megfékezése csak erősíteni fogja a helyi szervek tekintélyét. Bennünket pedig megkímél utál, hogy szinte hónapról a napra szilágysomlyói pátoszok kivizsgálásával és egoldásával bíbelődjünk, ám arról van szó, mintha ezt el akarnánk magunktól hárítani: ezután is lelkiismeretesen utánanézünk minden panasznak, ami CSIKY GÁBOR (Folytatása a S. oldalon)