Munkások dal- és zeneközlönye, 1934 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

MUNKÁSOK • DAL- ÉS ZEKEKÖZLÖNYE A MAGYARORSZÁGI MUNKÁS­X. évfolyam, 1. szám felé DALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK 1934 január hó­n HIVATALOS LAPJA „Új esztendővel" A munkásmozgalom történetében ismét lepergett egy nehéz esz­tendő, az 1933-as, amely elé annyi reménységgel és alkotni v­ágy­áss­al tekintettünk. Az év elején a késő éjszakába nyúló üléseken dolgoztuk ki az év programját és bizsergető érzésekkel gondoltunk azok tökéletes megvalósítására. Azonban a nagy lelkesedéssel és céltudatossággal kigondolt tervek nem válhattak száz százalékig valóra, mert töme­geinket az egyre fokozódó munkanélküliség fásulttá és akcióképte­lenné tette. A mindjobban leromló kereseti viszonyok némi lehan­­goltságot vittek a munkásdalárdák életébe és ez minden akcióinknál éreztette kellemetlen hatását. A külföldről érkező lesújtó hírek, hogy a hatalmas német munkásdalosszövetséget letiporta a hitleri dikta­túra, hogy a nemzetközi munkásdalosszövetség vagyonát elkobozta a náci kapzsiság és hogy a változott politikai viszonyokra való tekin­tettel az osztrák testvérszövetség bizonytalan időre elhalasztotta nemzetközi dalosünnepélyét, nem hatottak lelkesítőleg mozgal­munkra. És mindezeken kívül nagy elkeseredést okoztak azok a ha­tósági akadékoskodások, amelyekkel minden megnyilatkozásunknál találkoztunk. Egymásután tiltották be karműveink éneklését. Olyan műveket is töröltek műsorunkból, amelyeket már 30 éve énekelnek a munkásdalárdák. De azért mozgalmunkat ezek az akadályok sem tudták megállítani, mentünk tovább utunkon azzal a szent meggyő­ződéssel, hogy felvirrad még a mi napunk is. És azokban a dalár­dákban, ahol hit és lelkesedés fűtötte a dalosokat, nem is voltak ba­jok, mert céltudatos munkabeosztásukkal el tudták hárítani az aka­dályokat és úgy szellemi, mint művészi téren maradandó eredménye­ket értek el. Ezekben a dalárdákban nem apadt a létszám, nem volt unalmas és idejétmúlt a műsor, hanem új formák keresésével és a nagy tömegek érzésvilágának megfelelő szellemben dolgoztak a jö­vőért. A közönség elismerése és hálája ilyen esetekben nem marad­hat el. Most, amikor magunk mögött hagyjuk a sok megpróbáltatással átélt 6 esztendőt és belépünk az új esztendőbe, minden munkás­­dalárda belső életében az új gondolatnak kell úrrá lenni és minden dalos szívében az újat, szebbet és művésziebbet akarás lángja lobog­jon. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegből szakadtunk ki és hogy a tömegek kultúráját szolgáljuk, amiért meg kell hoznunk min­den áldozatot. Az a tömeg, amely szolidáris támogatásával mellet­tünk áll­­és minden akciónknál elősegíti munkálkodásunkat, nem sza­bad, hogy csalódjon bennünk, mert akkor létalapunkat veszítjük el. De ha öntudatos munkával az új idők, új dalait zengjük és a mai szomorú életbe színt, melegséget és biztatást viszünk kollektív éne­künkkel, akkor elvégezzük hivatásunkat és méltán számíthatunk a munkástársadalom megbecsülésére és szeretetére. Pünkösdkor rendezzük meg negyedik országos dalosünnepélyün­ket Miskolcon, amelyre már az egész ország munkássága felfigyel.

Next