Munkások dal- és zeneközlönye, 1934 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
MUNKÁSOK • DAL- ÉS ZEKEKÖZLÖNYE A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSX. évfolyam, 1. szám felé DALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK 1934 január hón HIVATALOS LAPJA „Új esztendővel" A munkásmozgalom történetében ismét lepergett egy nehéz esztendő, az 1933-as, amely elé annyi reménységgel és alkotni vágyással tekintettünk. Az év elején a késő éjszakába nyúló üléseken dolgoztuk ki az év programját és bizsergető érzésekkel gondoltunk azok tökéletes megvalósítására. Azonban a nagy lelkesedéssel és céltudatossággal kigondolt tervek nem válhattak száz százalékig valóra, mert tömegeinket az egyre fokozódó munkanélküliség fásulttá és akcióképtelenné tette. A mindjobban leromló kereseti viszonyok némi lehangoltságot vittek a munkásdalárdák életébe és ez minden akcióinknál éreztette kellemetlen hatását. A külföldről érkező lesújtó hírek, hogy a hatalmas német munkásdalosszövetséget letiporta a hitleri diktatúra, hogy a nemzetközi munkásdalosszövetség vagyonát elkobozta a náci kapzsiság és hogy a változott politikai viszonyokra való tekintettel az osztrák testvérszövetség bizonytalan időre elhalasztotta nemzetközi dalosünnepélyét, nem hatottak lelkesítőleg mozgalmunkra. És mindezeken kívül nagy elkeseredést okoztak azok a hatósági akadékoskodások, amelyekkel minden megnyilatkozásunknál találkoztunk. Egymásután tiltották be karműveink éneklését. Olyan műveket is töröltek műsorunkból, amelyeket már 30 éve énekelnek a munkásdalárdák. De azért mozgalmunkat ezek az akadályok sem tudták megállítani, mentünk tovább utunkon azzal a szent meggyőződéssel, hogy felvirrad még a mi napunk is. És azokban a dalárdákban, ahol hit és lelkesedés fűtötte a dalosokat, nem is voltak bajok, mert céltudatos munkabeosztásukkal el tudták hárítani az akadályokat és úgy szellemi, mint művészi téren maradandó eredményeket értek el. Ezekben a dalárdákban nem apadt a létszám, nem volt unalmas és idejétmúlt a műsor, hanem új formák keresésével és a nagy tömegek érzésvilágának megfelelő szellemben dolgoztak a jövőért. A közönség elismerése és hálája ilyen esetekben nem maradhat el. Most, amikor magunk mögött hagyjuk a sok megpróbáltatással átélt 6 esztendőt és belépünk az új esztendőbe, minden munkásdalárda belső életében az új gondolatnak kell úrrá lenni és minden dalos szívében az újat, szebbet és művésziebbet akarás lángja lobogjon. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tömegből szakadtunk ki és hogy a tömegek kultúráját szolgáljuk, amiért meg kell hoznunk minden áldozatot. Az a tömeg, amely szolidáris támogatásával mellettünk állés minden akciónknál elősegíti munkálkodásunkat, nem szabad, hogy csalódjon bennünk, mert akkor létalapunkat veszítjük el. De ha öntudatos munkával az új idők, új dalait zengjük és a mai szomorú életbe színt, melegséget és biztatást viszünk kollektív énekünkkel, akkor elvégezzük hivatásunkat és méltán számíthatunk a munkástársadalom megbecsülésére és szeretetére. Pünkösdkor rendezzük meg negyedik országos dalosünnepélyünket Miskolcon, amelyre már az egész ország munkássága felfigyel.