Munkások dal- és zeneközlönye, 1934 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
húzódnak össze. A légcső a tüdőt a gégével köti össze. Körülbelül 11 cmn hosszú, 1,5—2 cm széles cső, belül nyálkahártyával van bevonva és 18—20 darab porcgyűrűből áll, melyeket izomrostok kötnek össze. A gége a légcső felső részének folytatása. Porcokból van összerakva, legalsó a gyűrűporc, ennekjobb- és baloldalán hátul van a kannaporc. A gyűrűporcon ül a pajzsporc, melyet ádámcsutkának ismerünk. A porcokat itt is izomrostok kötik össze. A gégében foglal helyet a tulajdonképpeni hangadó síp, a két hangszalag. Amikor énekhangot adunk, a gégeizmok megfeszítik a két hangszalagot s a közöttük támadt rés, a hangrés rezgése folytán keletkezik a hang, ha a tüdőből a hangrésre levegőt engedünk. A hangszervek ismertetése után előadó részletesen foglalkozott a lélegzéssel és ennek különböző fajtáival: a felső mellkasi vagy válllélegzésnél a tüdőinek csak egy része, körülbelül egyharmada végzi a belélegzést. A rekeszizom-, másként diafragma-lélegzéssel, főleg ha ezt a bordalélegzéssel kötjük össze, érhetjük el a legnagyobb eredményt, szívhatunk a tüdőbe legtöbb levegőt. A rekeszizom tudvalevőleg egy húslemez, mely a mellkasi szervek (tüdő, szív) és a hasi szervek (máj, lép, vese, gyomor, belek) között mintegy elválasztófal szerepel. Belégzés alkalmával a rekeszizom összehúzódik, lelapul s az így támadt üres részt a lefelé terjeszkedő tüdő foglalja el, a tüdő tehát megnő, megtelik levegővel. A rekeszizomlégzés gyakorlására ajánlja a következő próbát: karosszékben jól hanyatt dőlni, a két kart a fej mögé téve szegjük jól hátra a nyakat. Érezni fogjuk, hogy megindul a hasi lélegzés. A bordákat összekötő izomzat nagyon tágítható. Ezt a tüdő oldalsejtjeinek levegővel való telítésére használjuk fel (bordalélegzés). A bordákat összekötő izomzat fejlesztésére a következő gyakorlatot ajánlja: egy széken ülve karba tesszük kezeinket. jól előre hajtunk úgy, hogy az állunkat is leszorítjuk s ezen helyzetben megkezdjük a bordák izmainak fejlesztését. A levegőt az orron keresztül vegyük, így nem szárad ki s nem hűl meg hideg időben könnyen a gége. A helyes lélegzetvételt a következőikép adja elő: orr- és szájüregünkön keresztül beszívjuk a lehető legnagyobb menynyiségű levegőt a diafragma munkába állításával, a bordaizmok segítségével a tüdő felső részét is megtelítjük levegővel, míg az alsó hasi rész befelé húzódik, miáltal a tüdő természetes alátámasztást kap. A felső mellkast léggyűjtőnek rendezzük be, mely a levegő egyenletes megtartására szolgál, mint az orgonánál a futtatókkal kapcsolatban álló léggyűjtő szekrény. Néhány lélegzetvételi gyakorlatot ismertetett és próbált ki több hallgatón. A hangvétel tárgyalása során ismertette a helyes gége-, száj- és nyelvtartást. A nyakat egyenesen tartjuk, izomfeszítés nélkül, a fogsort jól nyissuk szét, az ajkat az énekelt magánhangzóhoz idomítsuk, a nyelv hegyét lazán az alsó fogsorhoz támasszuk. A jó hangvételhez szükséges a rezonancia, amely hiányában a továbbiakban csak vázlatosan mutathatunk rá az előladottakra. A mély-, magas-, középhangok rezonáns helye, a hangok irányítása rezonálás szempontjából és hogy előrejöjjenek, a hangszervek fejlődése, hanghatások. A hangképzés legtermészetesebb módja: mindig akad az énekesnek egy természetes, hibátlan magánhangzója, ennek segítségével igyekszik az énekmester a többi hangzó hangszínét párhuzamban tartani. Hanghibák: préselt, gombócos gégehang, orrhang, tremolohang. A tanítási módszerek elfajulásai: fülkagylómeghosszabbítók, állmegtámasztók, orrbefogók, ugatók, suttogók, nyávogók stb. A szövetség elnöke, Sebein daltárs köszönte meg a mindvégig érdekes és tanulságos előadást. u. i. A Dalárdák figyelmébe ! Szövetségünk vezetősége nyomatékosan felhívta a tagdalárdákat, hogy az 1933-as évi tagsági díjat haladéktalanul fizessék be, mert ellenkező esetben a kedvezményektől elesnek.