Munkások dal- és zeneközlönye, 1935 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

MUNKÁSOK • DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE XI. évfolyam. 1. 1935 január hó A MAGYARORSZÁGI MUNKÁS­­DALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Mindig csak előre ... Ш Az elmúlt esztendőiben sok-sok köd és szorulat nehezedett dalos­­mozgalmunkra. Ezernyi elveszejtő szándék settenkedett körülöttünk és bízvást elmondhatjuk, hogy dalostestvéreink tépett szárnyakkal ugyan, de hihetetlen lelkesedéssel és rajongással törtek a magasba, mert béklyózottan, bénultan is­­ hitet akartak sugározni a csüg­ge­­dők felé. A miskolci dalosünnep az elmúlt esztendő kimagasló kultúr ese­ménye volt számunkra. Dalosaink szíveket hódítottak nemcsak a munkás dalk­ultúra, hanem az egyetemes munkásmozgalom számára is. Dalosmozgalmunk ott föltakarta legnemesebb értékeit. Nemcsak abban gyönyörködtünk, amit a dalosok művészi produkcióiban nyúj­tottak, hanem abban is, amit szolidáris erőben, szocialista önfeláldo­zásban, önzetlenségben és testvéri érzésben sugároztak felénk. Ó, nekünk nemcsak a szívbemarkoló összhang, a lelket mozgató melódiák ragadták meg a figyelmünket, nekünk szemünkbe ötlött az is, hogyan hordták össze d­alostestvéreinek a filléreket útiköltségre, hogyan étkeztek Miskolcon — a zsebükből, csakhogy ott legyenek, ahol a munkás kultúrának szerezhetnek dicsőséget. Mit tudják azt bükkfafejű ellenségeink: mennyi szív, mennyi lélek, mennyi magasz­tos érzés van abban, amibe ők állandóan belegázolnak sáros csiz­máikkal!... Mit tudják ők, mennyi krisztusi türelemmel hordozzák dalostestvéreink a maguk keresztjét, mert fűti őket egy fenséges eszme, egy nagvszerű gondolat: győzelemre vinni a szocializmust a kulturális téren. És kell-e hangsúlyoznunk: nem a barbárok fognak győzni, h­anem­ a mártírok!... A miskolci örömteljes napokon kívül sok-sok szomorúság szakadt a dalosmozgalomra. A hatósági vegzatúrák egész sorozata ellen kellett hadakoznunk. Alapszabályokon nyargaltak a hatóságok olyan dalár­dáknál is, amelyek évtizedek óta folytattak kifogástalan kultúr­­aunkát. Belekapaszkodtak a fővárosban szabadtéri hangverse­nyeinkbe is, amelyek­­évről évre, esetről esetre mind nagyobb töme­geket vonzottak pódiumunk köré. Betiltották azokat azzal az átlátszó ürüggyel, hogy „idegen elemek“ meg akarják zavarni. Hangver­senyeink műso­rát egyszerűen agyoncenzúrázzák. Már alig van régi munkásdal, amit énekelni szabad. Új dalok engedélyezésétől egyene­sen irtóznak. A rádióban csak nagyritkán jutunk szóhoz, de akkor is lehetetlenné teszik, hogy szabadon válogassuk meg műsorunkat — a munkásság szempontjából. És mégis! Lehet-e dalostestvéreinket legyűrni?! Nem és ezer­szer nem! Modern Anteus a dalosmozgalom, amely elszántan vívja gigászi küzdelmét a reakció Heraklesével. És amiként Anteus, a Föld gyer­meke, mindig visszanyerte erejét, valahányszor teste a földet érintette, azonképpen a dalosmozgalom, ez a modern Anteus is lebírhatatlan, mert ereje a tömegekben van, amelyeket szolgál, amelyeknek 1

Next