Munkások dal- és zeneközlönye, 1935 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
MUNKÁSOK • DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE XI. évfolyam. 1. 1935 január hó A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSDALEGYLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA Mindig csak előre ... Ш Az elmúlt esztendőiben sok-sok köd és szorulat nehezedett dalosmozgalmunkra. Ezernyi elveszejtő szándék settenkedett körülöttünk és bízvást elmondhatjuk, hogy dalostestvéreink tépett szárnyakkal ugyan, de hihetetlen lelkesedéssel és rajongással törtek a magasba, mert béklyózottan, bénultan is hitet akartak sugározni a csüggedők felé. A miskolci dalosünnep az elmúlt esztendő kimagasló kultúr eseménye volt számunkra. Dalosaink szíveket hódítottak nemcsak a munkás dalkultúra, hanem az egyetemes munkásmozgalom számára is. Dalosmozgalmunk ott föltakarta legnemesebb értékeit. Nemcsak abban gyönyörködtünk, amit a dalosok művészi produkcióiban nyújtottak, hanem abban is, amit szolidáris erőben, szocialista önfeláldozásban, önzetlenségben és testvéri érzésben sugároztak felénk. Ó, nekünk nemcsak a szívbemarkoló összhang, a lelket mozgató melódiák ragadták meg a figyelmünket, nekünk szemünkbe ötlött az is, hogyan hordták össze dalostestvéreinek a filléreket útiköltségre, hogyan étkeztek Miskolcon — a zsebükből, csakhogy ott legyenek, ahol a munkás kultúrának szerezhetnek dicsőséget. Mit tudják azt bükkfafejű ellenségeink: mennyi szív, mennyi lélek, mennyi magasztos érzés van abban, amibe ők állandóan belegázolnak sáros csizmáikkal!... Mit tudják ők, mennyi krisztusi türelemmel hordozzák dalostestvéreink a maguk keresztjét, mert fűti őket egy fenséges eszme, egy nagvszerű gondolat: győzelemre vinni a szocializmust a kulturális téren. És kell-e hangsúlyoznunk: nem a barbárok fognak győzni, hanem a mártírok!... A miskolci örömteljes napokon kívül sok-sok szomorúság szakadt a dalosmozgalomra. A hatósági vegzatúrák egész sorozata ellen kellett hadakoznunk. Alapszabályokon nyargaltak a hatóságok olyan dalárdáknál is, amelyek évtizedek óta folytattak kifogástalan kultúraunkát. Belekapaszkodtak a fővárosban szabadtéri hangversenyeinkbe is, amelyekévről évre, esetről esetre mind nagyobb tömegeket vonzottak pódiumunk köré. Betiltották azokat azzal az átlátszó ürüggyel, hogy „idegen elemek“ meg akarják zavarni. Hangversenyeink műsorát egyszerűen agyoncenzúrázzák. Már alig van régi munkásdal, amit énekelni szabad. Új dalok engedélyezésétől egyenesen irtóznak. A rádióban csak nagyritkán jutunk szóhoz, de akkor is lehetetlenné teszik, hogy szabadon válogassuk meg műsorunkat — a munkásság szempontjából. És mégis! Lehet-e dalostestvéreinket legyűrni?! Nem és ezerszer nem! Modern Anteus a dalosmozgalom, amely elszántan vívja gigászi küzdelmét a reakció Heraklesével. És amiként Anteus, a Föld gyermeke, mindig visszanyerte erejét, valahányszor teste a földet érintette, azonképpen a dalosmozgalom, ez a modern Anteus is lebírhatatlan, mert ereje a tömegekben van, amelyeket szolgál, amelyeknek 1