Munkások dal- és zeneközlönye, 1935 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
megnyilatkozása. Ez az, ami minden kor közös éneklésében azonos. Az egységesítő társadalmi viszonyok és az összefogó életideálok változtak. Változott tehát, a stílus és a technika is. Az a kórustechnika, mely nem egyéb, mint a mindenkori közös éneklésnek koronként változó gyakorlata. A korral változó kórustechnika változó ellentéteiben fejlődik tovább. Folyton más irányba csap át és más társadalmi helyzet következményeiben, egy más világnézet eredményeiként egyesíti a múlt hatását és eredményeit. A múlt értékei és eredményei megtagadva is tovább hatnak. Ezért nem törekszik semmiféle korszerű mozgalom arra, hogy a múltat eltörölje. Sőt tudatosan alkalmazza a múlt egyébként titkon ható erőit, a jelen eredményeinek kitermelése érdekében. De semmiesetre sem tekinti a jelent esztköznek a múlt formáinak és technikájának konzerválásához. Ez reakció — bármilyen cégér alatt jelenik meg. Ez a reakció él a munkásság dalostestületeiben nagyrészt ma is. Justus György: (Folytatása következik.) Munkásnépdal és parasztnépdal . A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége négy csoporthangversenyének esetről esetre változó jellegét ezúttal az egész évadjára kiható és tervszerűen felépített gondolatmenet szabja meg, amit már elvi szempontból is üdvözlünk, mert a rendre való törekvésből a rendszerezés akarata beszél. Ezúttal tehát kettős értelemben szolgálnak rá nevükre a csoporthangversenyek: nemcsak azért, mert itt amunkásdalosok csoportjai hangversenyeznek, hanem azért is, mert műsorszámaik tartalmuk és stílusuk szerint most bizonyos vezéreszmék körül csoportosulnak és utóbbiakat egységesebben, közelebbről világítják meg és élesebben domborítják ki, mint a véletlenül összevetődő, elmosódott arcélű, általános műsorok. Ez a tervezet négy műsort ölel fel; a nov. 25-én megtartott népdalestje majd népszerű és modern est, továbbá befejezésül a szabadság- és munkadalok estje sorakozik fel. Az énekanyag ekként való felosztását és elrendezését is helyeseljük, mert valóban, a munkásdalos mozgalom fejlődését, kultúráját leginkább érintő kérdések, leglényegesebben érdeklő problémák azok, amelyek itt irányadókká váltak. Szívesen látott zászlóbontás ez, mert napirendre tűzi a legfontosabb fogalmak tisztázását és módot nyújt nekünk, hogy mindehhez hozzászóljunk és régóta keresett formában állást foglaljunk. Hálásak vagyunk tehát Schein Béla szövetségi elnöknek, hogy bevezető beszédében felgöngyölte a népdal ma különösen sokat hánytorgatott és valóban különös időszerűséggel bíró kérdését. A munkásdalosok fáradhatatlan és tetterős elnöke helyes ösztönnel érezte meg, hogy a munkásság joga és kötelessége, hogy ma, a nagy népi megmozdulások és megújhodások idején részt vegyen e mozgalmakban, ne álljon önként félre, mert kívülrekedt; ne elégedjék meg a duzzogó, mellőzött szerepével, mert szavánál fogják és mellőzik; ne menjen passzivitásba, mert ez lelki sorvadást okoz. De helyet csakis akkor vívhat ki a többi társadalmi osztály kultúrmunkájában, ha nem éri be mások szolgai utánzásával, felismeri a maga sajátos tennivalóit és saját szólamot énekel az osztályok összkarában! A népdalkincset, mint a parasztosztály dalanyagát, nem veheti át a munkásosztály oly egyszerűen, ahogyan sokan gondolják: a problémák efféle sima „elintézése“ nem lehetséges. Itt föl kell emelnünk szavunkat: az ügy fontosságára való tekintettel és a fogalmak komoly tisztázása érdekében... A parasztdal lényegesen más előfeltételek között jön létre, mint a városi munkás dala. A földmunkás életkörülményei, gond és gondolatai, céljai és vágyai más síkon mozognak, mint a városi munkáséi. Viszont a dal e körülmények, gond és gondolatok, vágyak és célok szülötte, énekben való kisugárzása. A parasztdalban gyönyörűen fölfeslő virág nem gyökeredzik a gyári munkás lelkivilágában, tehát nem is elégítheti ki azt maradéktalanul. 3