Munkások dal- és zeneközlönye, 1937 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Lám, milyen döntő jelentőségű tényező életünkben a művészet, amelynek megvonása országot, népet fenyít, szégyenpírba borít és magábaszállásra késztet!... S milyen döntő jelentőségű tényezővé válhat közéletünkben az olyan művész, akit erkölcsi ereje, látnoki esze és forró szíve miatt legfőbb bírói székbe ültet a hivatalos kinevezésektől meg nem hatott közvélemény!... Toscanini ma a nemzetközi kultúrálét egyik legfőbb bírája. Szavának hordereje mellett suttogásba vész el sok-sok zöld asztal diplomatáinak szócsatája. Pedig tartózkodó és kerüli a véleménymondást. De egy-egy néma állásfoglalása, néhány soros hűvös lemondása is harsány gesztussá válik, fölrázza az emberiség lelkiismeretét, bizalommal tölti el a csüggedőket és újra megerősíti a reménykedők hitét. Egy rádiószereplésről November 30-án fél 6 órakor kezdődött a Munkásdalosszövetség rádióhangversenye. Ezúttal a Magyar Ruggyantagyári Dalkör és a Hírlapterjesztő Munkások Szakegylete Dalkára képviselték a Szövetséget. Már 5 órakor gyülekeznek a dalosok, csupa várakozás és gond ül az arcokon, mintha minden dalos egy nagy kérdőjel lenne. A gumigyáriak, ahogy mi röviden hívjuk őket, vegyes- és férfikarral szerepelnek. A férfikar tagjainak nagyrészte már otthonosan mozog a stúdióban. Ők már többször énekeltek a misztikus szerkezeti előtt, amely egykedvűen, némán ,és diszkréten áll a dalosok előtt, amely, bármilyen kis zörej hallatszik is előtte, híven továbbítja az éterben száz és száz kilométer távolságra is. Nem disztingvál, nem válogat, nem részrehajló, nem létezik előtte protekció és nincs kegyelem senki részére, amíg be nem fogják erőszakkal a száját, azaz ki nem kapcsolják. Ez a pontos szerkezet, amely szertehordja pillanatok alatt az egész világba a hangot, az előadók előtt némán áll és „mikrofonméltósága“, ha mindenkinek készséggel, de az előadónak még véletlenül sem árul el egyetlen hangot sem abból, hogy hogyan és mint méltóztatik az előadást közvetíteni. Az előadó tehát semmi körülmények között sem ellenőrizheti saját előadását és így teljesen tájékozatlan afelől, hogy produkciója hogyan hangzik a rádión keresztül. Ez a körülmény azután az előadót megfosztja az ellenőrzés lehetőségétől és szabadúszó lesz mindenki, aki az elé a csodálatos műszer elé áll, amit úgy hívnak, hogy mikrofon. A Ruggyantagyári Dalkör férfikara Lányi Ernő: „Jaj de nagyon keskeny...“ és Horváth Ákos: „Ellobban az éltem lángja“ című kórusát énekelte. Az utóbbi baritonszólóját G randi Elemér dalostársunk énekelte. Feltűnően szépen sikerült szólójára mindenki felfigyelt. A férfikar hanganyaga, jó elosztása, kiegyensúlyozott felállásuk is kedvező volt, úgyhogy igen élvezetes előadást nyújtottak. Minden akkordjukon kiéreztük a gondos előkészítést. Utána ugyancsak dr Ujj József országos karnagy vezetésével a Ruggyantagyár vegyeskara állott a mikrofon elé, ők először énekeltek a stúdióban. Fegyelmezettek, lelkesek a dalostársnők, akiknek arcáról leolvasható a vágy, hogy bár csak sikerülne! Nagyot és szépet akarnak, minden igyekezetüket össze is szedték és sikerült. Régen hallottunk a rádión oly kellemes előadást, mint ezúttal. Először Kacsóh-dalokat adtak elő, majd Bárdos: „Látod-e, babám...“ című népdalátiratot énekelték. Az ismert melódiák vegyeskarra pompásan átültetve és nagyon szépen, közvetlenül előadva valóban kellemes perceket szereztek a rádió hallgatóinak. Rövid szünet után Gyermely Ferenc karnagy vezetésével a Hírlapterjesztők Dalárdája állt a mikrofon elé. Ők gyönyörű pianókultúrájukkal tűntek ki. Régen hallottunk a rádióban olyan szépen énekelni, mint ezen az estén. Nem változtat ezen a műsor utolsó száma sem. Örült a lelkünk, amikor észrevettük, hogy a stúdió személyzete egymásnak súgva hívta fel egymás figyelmét arra, hogy mind a három dalárda ma milyen gyönyörűen énekel. Az egyik