Munkásőr, 1986 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
Az ember azt gondolná, milyen egyszerű is a szőlő termesztése, a borkészítés. Pedig... - Pedig, csak ha belekezd, akkor tudja meg, hogy nem így van - mondja Kiss Imre munkásőr, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Mgtsz művezetője. - Jómagam is így voltam ezzel, otthon soha nem foglalkoztunk borral, szőlővel, nem értettem hozzá. Aztán, amikor megvettem ezt a régi présházat, akkor jöttem rá, hogy ez még kevés a jó borhoz. Mert bizony a jó gazda, ma is hét pecsét alatt őrzi a bora titkát, így van ez mifelénk is. Kiss Imre tizenhat esztendővel ezelőtt jött a termelőszövetkezethez dolgozni. Először csak keresetét kívánta kipótolni a háztájiba kapott földben termettekkel. - Aztán hamar rájöttem, hogy míg a szántó - az én esetemben nyolcszáz négyszögöl - csak nyolcezer forintot hoz egy évben, addig a szőlő ennek a háromszorosát. S ahhoz sem kellett sok idő, hogy lássam, ezt az összeget borral meg is lehet duplázni. Több mint tizenegy éve már, hogy ezt a pincét megvette. Pincét vett csak, meg szerszámokat, hordókat, mert szaktudást nem tudott venni. Bizony azt nem lehet. Azt úgy kell ellesni, összecsipegetni az öregektől. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy valamelyest beletanuljak a borkészítés titkaiba. A nyolcszáz négyszögöl háztájiban rizlingszilvánit termeszt, a bor értékesítésére leszerződött a termelőszövetkezettel. Ennek fejében a nehéz gépi munkákat a szövetkezet végzi. A szüret, a borkészítés az én feladatom már. A must erjesztésekor veszélyes a pince, könnyen odaveszhet az ember. A második szomszédom itt fulladt meg kint, két esztendeje, a saját pincéjében. - Szóval, a forrásnál is vigyázni kell, mert ha túltöltjük a hordókat, könnyen elfut a nedű egy része. Aztán minden hordót utántöltünk, gyengén bedugaszoljuk. Várunk újabb hetet, megindul az ülepedés, ilyenkor tisztul meg a szennyeződéstől, az iszaptól, a seprőtől a bor. Aztán eljön az első fejtés ideje. Én ezt levegőztetve, egy locsolórózsán keresztül csinálom, hogy kicsapassam a még benne levő gázokat, káros anyagokat. Mindeközben a hordókat jól kitisztítjuk. A visszatöltött borhoz pedig egy kis ként adok. Elérkeztünk a mostani munkánkhoz, a második fejtéshez, ennek rendes ideje január eleje. Ez már zárt rendszerben történik, hordóból hordóba. Ezután már csak egy fejtés marad hátra, májusban, a szőlő fakadásakor. De a bor az igazi izét, aromáját a második fejtés után kapja meg: ilyenkor jönnek elő a zamatok, alakul ki a bor fénye, tükrössége. - Úgy illik - nyújtja felém a szép fényű, sárga nedűvel töltött poharat Kiss Imre, hogy a szüretig, az újig eltartson az ókor. Nagy szégyen, ha nem így történik... Velem kezdő koromban bizony megesett, hogy szüretre már úgy kellett kölcsön kérni húsz litert. De ez már rég volt... M. T Fotó: Galovtsik