Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)
1881-09-11 / 26. szám
| ____________________________________________________________________________/JLt.-—? A MU- ÉS KÖZÉPÍTÉSZET, AZ ÉPÍTŐ- ÉS MŰIPAR VALAMINT AZ ÚT-, VASÚT-, HÍD-, ÉS VÍZÉPÍTÉS S A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR KÖRÉBŐL. I. évfolyam, 26. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. sz. Budapest, 1881. szeptember 11. A felső-magyarországi építészeti műemlékek, különös tekintettel a renaissancekorra. — Pártos Gyula értekezése a mérnök- és építész-egyesület egyetemes szakülésén Eperjesen. — (Vége.) templom három hajós bazilika, kereszthajó nélkül, déli mellékhajója végén a nagy négyzetes tornya áll; keleti végén a nyolczszögletes záram borus hosszan kinyúlik, az északi oldalon alant a sekrestye, felette a szt. Katalin kápolna van elhelyezve. Hosszhajója 4 boltmezőre terjed, ahány osztályból áll az északi mellékhajó is, a déli mellékhajó 4-ik boltmezejét a torony foglalja el, másik 3 mezejéhez 3 kápolna kapcsolódik, kettő a főbejárattól jobbra, és balra, a harmadik a bejárat előtti előcsarnok felett. A templom nyugati utolsó részét a zenepad foglalja el. A nyolczszögletű pillérek különböző nagyságúak, a déli második pillér körül áll a szószék a diadalív déli oldalához a szentségház támaszkodik. Ami a szt.Egyed templom méreteit illeti: a főhajónak hossza 29,48 mtr., a karé (chorus) 20 mtr., összes belső hossza 49.48 mtr. A főhajó szélessége 10 mtr., az északi mellékhajó szélessége 4.60 mtr., a déli mellékhajó szélessége 4.10 mtr., összes szélesség 18.70 mtr. A kápolnák szélességével együtt 22 mtr. Ami a templom felépítményét illeti, feltűnő a főhajónak nagy magassága 23 mtrrel, míg a mellékhajók csak 7,38 mtr. magasak. A szerkezti maidomok kevés figyelemre méltót nyújtanak, különösen a hosszhajó csillagboltozatának bordái már a hanyatlás idejét mutatják, amennyiben ezek szerkezeti jelentőséggel nem bírnak, hanem csak üres díszítésül a boltozathoz hozzátapasztattak. Annál érdekesebb a bártfai templom belső berendezése és felszerelése; alig van középkori templom hazánkban, mely a képzőművészet minden ágából és styl irányából oly számos és értékes műkincscsel bírna, mint a bártfai templom. A legérdekesebb és legbecsesebb tárgyak: a szentségház, a szárnyoltárok, a diadalkereszt, a keresztelő medencze, továbbá az egyházi székek, végre a síremlékek és emléktáblák. Mindezek műtörténeti és műrégészeti tekintetben annyira becsesek, oly híven képviselik hazánk szélfejlődési korszakait hogy minden egyes tárgy megérdemelné, hogy vele behatóbban foglalkozzunk. Hazánk felvidékének egyik legérdekesebb városa Lőcse, mely erődítési körfalai és azt szegélyző őstornyaival mai napig megtartotta középkori jellegét. Körfalain három nagyobb és egy kisebb kapun átjutunk a város nagy piaczára, melynek közepén áll a szt. Jakabnak szentelt parochiális templom és a városháza, evvel szemközt a Thurzók háza, ez utóbbi érdekes renaissance korbeli emlékeiről később fogunk megemlékezni, most lássuk a parochiális templomot. A lőcsei parochiális templom a XXI. század közepén bevándorolt német gyarmatosok által az akkor Németországban virágzó csúcsíves szélben épült s hazánk legnagyobb és legérdekesebb középkori templomai közé tartozik, kiterjedésre nézve vetélkedik a pécsi és kassai székesegyházzal; alaprajz dispozícziója emlékeztet a budai Mátyás templomra. Alakja, az úgynevezett csarnoktemplom, a német iskolából származik, melyet az, a XIX-ik század elején a Marburgban épített és a magyar szt. Erzsébetnek szentelt egyházban először alapított meg. Bármennyire érdekes volna ez érdekes templommal bővebben foglalkozni, a nekem szánt rövid idő kényzet áttérni harmadik tárgyamra, a „renaissance“ korra. Igen, egyetemes szakülés! A műtörténelem tanúsága szerint az úgynevezett gót, helyesebben csúcsíves, vagy mint Adler tanár a berlini építészi akadémián már a hatvanas években elismerésre méltó tárgyilagossággal a kathedráról nyíltan elnevezte, a franczia stylus a XX-ik század második felében Francziaország éjszak-keleti részén Páris közelében keletkezik, ott gyors fejlődésnek indul és remek alkotásaival ellentállhatlan erővel meghódítja az akkor ismert keresztény világot. Legszívósabb ellentállásra Itália klaszikus földjén talált, legszebb diadalait, legtökéletesebb kifejlődését Németországban, nevezetesen a csak napjainkban befejezett kölni dómban éri el. Diadalútja közben hazánk földjére is eljutott s itt az előbb ismertetett példák közt, a szt. Erzsébetnek szentelt kassai székesegyházban hagyta miránk legszebb emlékét. Lübke, a jeles német műtörténész, a kassai dómot a figyelemre legméltóbb gót építmények egyikének tartja, melyek általában léteznek, különösen a mi alaprajz disposíczióját illeti, mely a gót (templom) kathedrális alaprajzánál oly ritkán előforduló központosítási törekvést mutatja. Ezen legfontosabb „gót emlékünkön“ — mint előadásom elején említeni szerencsém volt, a franczia — a többi kisebb-nagyobb, de mind érdekes gót stylű műalkotásainkon, nevezetesen a bártfai, lőcsei, pozsonyi, nagyszombati, budai szepesszombati stb. templomokon, hol a német, hol a franczia vagy még inkább a cseh és lengyel csúcsíves stylgyakorlat befolyása nyilvánvaló. De nem csak a gót, hanem az azt megelőző román stylnek néhány igen érdekes emléke hazánk földjén, nevezetesen a szerény méretű lébényi, a már csak romjaiban fennmaradt zsámbéki, továbbá az ócsai, pannonhalmi, szepesváraljai stb., valamint a gyönyörű részletezése és kiválóan díszes portaléja által műtörténetileg is híres Jászapát templom alaprajzuk feloldásában és felépítményeik kifejtésében bizonyos önálló alakítás mellett a franczia és német befolyás nyomait félreismerhetlenül magukon hordják. Annál meglepőbb és műtörténelmi szempontból annál érdekesebb tény, melynek létezéséről a külföldi tudósok és műtörténészek még alig vettek tudomást, hogy a „ renaissance “styl — a klasszikus irányzat újraébredése — Magyarországba közvetlenül Olaszországból — ez irányzat legsajátabb hazájából származott, származott pedig jóval előbb, mint Európa bármely más kultúrnépéhez. A középkor ideális lelkesedése a spiritualizmus égbetörő irányzatával a got stylben lelte legpraegnansabb kifejezését, legszebb alkotásait ott találjuk, hol e kor transcendentális szelleme valóban át is hatja az emberek, az isten és a vallás dicsőítésére emelt műveit s a meddig a díszítés szerves összefüggésben van e styl systemájának szigorú és következetes szerkezetével. — De a mint a reális élet követelményei nem tarthattak sokáig lépést ez ideális irányzattal, s amint a díszítés elhagyja a szűk korlátokat, melyeket neki e styl komolysága elébe szab - rövid virágzás után feltartóztathatlanul gyors hanyatlásnak indul. A XIV-ik század végén nagy történelmi események, az állami és társadalmi élet átalakulása — az egyéniség érvényre juthatás iránti törekvése mindinkább elfogja a szellemeket, mely legelőbb a költészet és a képzőművészet többi ágaiban küzdi nagy tusáját. E szellemi forrongás góczpontja Olaszország, mely jóllehet az első ezredév végén s a második két első századában politikai és állami tekintetben elmaradt ugyan a szomszéd Német- és Francziaország mögött — de 26