Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Pécsi L. Dániel: A 11. századi magyar koronázási palást új kiállítási tárlója

PÉCSI L. DÁNIEL A 11. SZÁZADI MAGYAR KORONÁZÁSI PALÁST ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÁRLÓJA A magyar koronázási jelvényeket, köztük a koronázási palás­tot a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében a koronakiállításon őrzik 1978. január 6-a óta. Harminchárom évi távollét után, ek­kor kerültek ismét vissza Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A koronakiállítás bejáratánál jelenleg egy tábla figyelmez­teti a látogatót, miszerint a palást jelenleg azért nem látható, mert őrzése speciális klímaberendezést kíván, melynek szerelé­se most van folyamatban. Valóban a koronázási jelvények műtárgy­védelmi és műtárgykörnyezeti szempontból legérzékenyebb műtár­gya a palást. Ez indokolja a megfelelő műtárgykörnyezeti elhe­lyezését, tárolását és bemutatását. A koronázási palástról más vonatkozásban, már az előző sze­mináriumon is szó volt, ahol E. Nagy Katalin textilrestaurátor, igen színvonalú előadásban számolt be a palást konzerválási és restaurálási munkálatainak eddigi előkészületeiről.­­ Nagy Ka­talinnal és kollégáival 1978 óta vagyunk folyamatosan munkatár­si kapcsolatban. Ugyanezt mondhatom el a Központi Múzeumi Igaz­gatóság vegyészrestaurátuairól. Akkori munkahelyem a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ tevékenysége keretében kezd­tem foglalkozni a koronázási palást műtárgykörnyezeti problémái­val. Az ezzel kapcsolatos és nem éppen pozitív értelmű észrevé­teleimet már 1979-ben feljegyzések és szakvélemények formájában jeleztem az illetékeseknek. Feltevéseimet műszeres méréseim ered­ményei is alátámasztották. Ezek a mérések 1979-84-ben történtek, a látható és nem látható fénysugárzásokra, a hőmérséklet és lég­nedvességváltozás mérésére terjedtek ki.

Next