Műtárgyvédelem 25., 1996 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Gaál Péter: A Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója során előkerült díszítőfestések
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM REKONSTRUKCIÓJA SORÁN ELŐKERÜLT DÍSZÍTŐFESTÉSEK Gaál Péter Összefoglalás: A cikk fő célja, hogy közismertté tegye a Magyar Nemzeti Múzeum azon értékeit, amelyek az elmúlt évtizedekben szinte már teljesen feledésbe merültek. Az ismertetés az évek óta folyó rekonstrukciót csak az általános megismerés szintjéig érinti, részletesen a különböző állapotban előkerült díszítőfestésekkel foglalkozik, ismertetve az előkerülés „történetét” és a jelenleg látható állapotot. A cikk másik célja az volt, hogy hangsúlyozza azt, hogy szakszerű és nívós helyreállítás csak úgy érhető el, ha az előkerült értéket mindenki értéknek tekinti és a saját szakterületén ennek szellemében cselekszik. Bevezetés A Magyar Nemzeti Múzeum épületének rekonstrukciója - a tervezési időszakot is beleszámítva - 1985-ben kezdődött el. A rekonstrukció során az épület több helyén sikerült „felszínre csalni” olyan díszítőfestésekkel ellátott felületeket, amelyek vagy az épülettel egyidősek, vagy a későbbi időszak átfestésének tanúi. Az alábbiakban csak röviden kívánom ismertetni az épület egészére kiterjedő rekonstrukció célját és menetét - részletesebb ismertetését korábbi összefoglalómban már megtettem -, bővebben az előkerült díszítőfestések „történetével” szeretnék foglalkozni. Nem festőrestaurátori szakértelemmel - hiszen ezt végzettségem és szakmai gyakorlatom nem is tenné lehetővé hanem azzal a céllal, hogy ismertté váljon a rekonstrukciós munkák várt és remélt, de mégis szerencsésnek mondhatóan előkerült „mellékterméke”. Bízom benne, hogy a szakmai ismertetést azok a kollégák is meg fogják tenni - ezen cikk hatására —, akik a falfestések feltárását, restaurálását végezték. Rövid történeti áttekintés, a rekonstrukció szükségességének tényezői „A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épülete kiemelkedő építészeti és művészettörténeti értékei mellett, igen nagy eszmei értékkel is bír, hiszen építése idején a nemzet önálló létezését, kultúrája iránti megbecsülést volt hivatva reprezentálni, mind kialakításával, mind a benne őrzött tárgyak bemutatásával. Ezt a feladatát napjainkig megtartotta, ilyen módon a Múzeum - amely értékénél fogva kiemelt műemlék, az idők folyamán hazánk egyik legbecsesebb épületének rangjára emelkedett.” Az 1837—47 között épült, több mint 150 éve álló épülettel kapcsolatos bárminemű közlésnél - úgy vélem -, mindig elengedhetetlen három kiemelkedő egyéniség nevének megemlítése, akiknek szellemisége és akarata teremtette meg a Múzeumot és hozta létre Európában a negyedik olyan múzeumépületet, amelyet eredetileg is múzeumi célra terveztek és építettek. E három név: gróf Széchényi Ferenc főkamarásmester (1754-1820), a múzeum alapítója (1802), József Antal János királyi herceg (1776-1847) az ország nádora, az önálló múzeumépítés eszmei atyja és a megvalósítás patrónusa, valamint Pollack Mihály építész (1773-1855), az eszme megvalósítója. A „triász” töretlen munkálkodása nélkül ma nemcsak a magyar nemzet, hanem az egyetemes művészet, művelődés és kultúra is szegényebb lenne. A Magyar Nemzeti Múzeum és épülete történetét kiváló tanulmányok ismertették már, jelen összefoglalónak nem célja ezek sorát gyarapítani. Az 150 éve működő épület történetéből csak azokat a jelentős tényezőket, eseményeket kívánom - szinte csak jelzés