Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Márton Zsuzsanna - Dobai Csaba - Galambos Éva - Dicső Ágnes - Nemcsics Imre - Kántor Zoltán - Lengyel László - Kovács Zoltán - Sánta Imre - Szentkirályi Miklós: Lézerek alkalmazása a restaurálásban Magyarországon : a Déri-projekt eredményeiről
A tendenciákat figyelve elmondható, hogy a kőszobrok, épületek lézeres tisztítására manapság már prosperáló vállalkozások épülnek, múzeumokban eredményesen használnak lézert papír, terrakotta, textil és fém tárgyak tisztítására, míg a festményekről történő lézeres lakkeltávolítás továbbra is a kísérleti fejlesztés stádiumában van. Magyarországon az első lépéseket a lézerek restaurátori alkalmazása területén Búza Gábor és kollégái tették meg, amikor Nd-YAG lézer segítségével szobrok felületét tisztították, és falfelületek szennyeződésének lézeres eltávolítását vizsgálták. Munkájuk eredményeként született Bánfi Gábor szakdolgozata 2003-ban, a gyakorlatban elért tisztítási eredményeket pedig például a Hősök tere királyszobrain láthatjuk. 2007-ben Kisapáti Ivett restaurátorhallgató a festett kőfelületek lézeres tisztításáról írt szakdolgozatot, Márton Zsuzsanna vezetésével. Ásatásból származó, római kori freskótöredékeket tisztított KrF-lézerrel, igen jó eredménnyel. A Pécsi Tudományegyetem Dél-Dunántúli Koordinációs Kutatási Központjának vezetésével, 2006-ban konzorcium alakult abból a célból, hogy csatlakozzon a lézerek restaurátori alkalmazásainak fejlesztésével foglalkozó európai EUREKA-LASCAN projekthez. A konzorcium, melynek további tagjai a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Restaurátorok Egyesülete, a Pannon Egyetem és a Mikroanyag Kft. voltak, Déri Miksa pályázati támogatást nyert elöregedett lakkok, valamint felületi szennyezések, átfestések festmények felületéről történő eltávolítását célzó kísérletekre. Ennek a munkának az eredményeiről számolunk be a továbbiakban. 2. A lézeres lakkeltávolítás fizikai alapjai Azt a folyamatot, amelynek során impulzuslézeres besugárzás hatására anyag távozik el a felületről, impulzuslézeres ablációnak nevezzük. Abláció kiváltható különböző hullámhosszú lézerekkel az UV-tól az infravörös tartományig, és a lézer, valamint a besugárzott anyag paraméterei határozzák meg az anyageltávozást közvetlenül kiváltó folyamatok jellegét. Ezek skálája a döntő mértékben hőhatáson alapuló termális ablációtól a fotokémiai ablációig terjedhet. Minden esetben tekintetbe kell vennünk az anyageltávozás során fellépő mechanikai hatást, a felület „visszalökődését” is. Az abláció legfontosabb tulajdonságai az anyagra jellemző ablációs küszöb, ami azt mutatja meg, hogy az adott hullámhosszon mi az a minimális felületi energiasűrűség, amely mellett bekövetkezik az abláció, és az ablációs görbe, amely megmutatja, hogy az adott lézertípus és adott anyag esetén hogyan függ össze a felületi energiasűrűség és az egy lézerimpulzus hatására létrejövő ablációs gödör mélysége. Ez utóbbi határozza meg azt, hogy milyen „finom szikeként” használható a lézer. Például néhány 100 mJ/m2 energiasűrűségű 248 nm hullámhosszú impulzusok esetén a polimerek tipikus ablációs mélysége néhány tized mikron. Az 1. ábrán az abláció sémája és a ns-os lézerimpulzusokhoz tartozó ablációs görbe alakja látható.