Műút, 2019 (64. évfolyam, 69-72. szám)
2019 / 1. szám (69.) - Fazekas Júlia: Azért érdekel, mert Jókai írta? (A kispróza nagymestere. Tanulmányok Jókai Mór novellisztikájáról)
KRITIK A veszélyes sakkjátékról, mint magát A veszélyes sakkjátékot, az értelmezést olvasva azonban maga a mű is átértékelődött.) A tanulmánykötet fölfogható reakcióként a jelenlegi Jókaiéletmű iránti érdeklődésre, arra az igényre, hogy az író regényein kívül más témákról, irányokról is érdemes beszélget ni. Ez alatt érthetjük az autobiografikus írásokat, az újságírói/szerkesztői tevékenységet éppen úgy, mint a rövidprózai alkotásokat, mely köré a balatonfüredi konferencia és a kötet szerveződött. A szerzők írásait figyelve egyértelműen megállapítható az a szakirodalmi horizont, azok az utóbbi évtizedben megjelent könyvek/tanulmányok, melyekhez kapcsolódni kívánnak. A kispróza nagymestere azonban legalább annyira tekinthető kérdésfölvetésnek, mint válasznak a nemrégiben megfogalmazott irányokra — ennek negatív és pozitív oldalával egyszerre. Úgy tűnik, a korszakkal, valamint kifejezetten az íróval kapcsolatban a tanulmánykötet fontos és mellőzhetetlen referenciát fog jelenteni — amennyiben hosszútávon nem is merek jósolni, a következő jó pár év Jókai-diskurzusát illetően mindenképpen. A kötet tanulsága azonban az is, hogy a rövidprózai alkotások kutatása még számtalan hiányossággal rendelkezik. Ezen a ponton pedig utalnom kell ennek kiadástörténeti okára (és a már említett gyönge oldal hozadékára), miszerint ezen alkotások aránylag nehezen elérhetők. Természetesen ez nem minden szövegre igaz: számos Jókai-novella hozzáférhető több kiadásban (illetve elektronikusan), ez azonban korántsem mondható el minden szövegről. Néhány szemléletes példát említve: a Révaiféle nemzeti díszkiadás tartalmaz ugyan elbeszélés-köteteket, de kizárólag azokat, és olyan formában, ahogyan a szerző maga öszszeállította őket (pl. Véres könyv, Vadon virágai), az Unikornis Kiadó száz darabot számláló Jókai Mór munkái díszkiadásának mindössze három kötete tartalmaz válogatott elbeszéléseket. A kritikai kiadás elbeszélés-kötetei közül az 1863-64-es évek szövegeivel foglalkozó a „legfrissebb”,s az évszám kiválóan tükrözi, hogy még bőven van olyan (jelentős mennyiségű) szöveganyag (további évtizedeké Jókai életművéből), melyek kiadása várat magára. A balatonfüredi konferencián tárgyalt szövegek hozzáférhetőségének nehézségét a szervezők úgy oldották meg, hogy az esemény kísérő-kiadványaként megjelentették a Balaton vőlegényei elnevezésű gyűjteményt. A kötet azokat a Jókai-szövegeket tartalmazza, melyekhez az előadók kutatása kapcsolódott — ezzel együtt pedig A kispróza nagymesterének kísérőjévé is vált, hiszen a tanulmányok fókuszában álló alkotások itt érhetők el talán a legegyszerűbben. A tanulmánykötet 15 szerző írását tartalmazza, az összetétel sok szempontból vegyesnek mondható (ahogyan az feltételezhető egy konferenciához kapcsolódó kiadványnál). Az elemzők között található „Jókai-veterán” monográfia-szerző és olyan, a tanulmányai elején járó hallgató is, akinek ez jelentette az első publikációját. Jókai munkásságának különböző szakaszait tárgyaló darabok kerültek a kötetbe, melyek valamelyike egyetlen szöveg szorosabb interpretációjával foglalkozik, mások kötetkompozíciókat tárgyalnak, illetve több vizsgás műfajokat érintő elméleti kérdéseket. A kispróza nagymesterénél írásai — ahogy már korábban említettem — nem pusztán tiszteletüket teszik a szakirodalomban eddig kevéssé figyelemmel kísért Jókai-művek előtt, hanem legtöbbjük azok kontextusának bemutatására, valamely problémakörhöz való kapcsolására törekszik. Hermann Zoltán például a karácsonyi novella műfajáról, Surányi Beáta az olvasás és írás önreflexiós alakzatairól, Rózsafalvi Zsuzsanna a tárcanovella és az anekdota prózapoétikai eszközeiről, Kiss A. Szajbély Mihály: Jókai Mór, Pozsony, Kalligram, 2010. Jókai dr Jókai: Tanulmányok, szerk.: Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan, Budapest, 2013; Hites Sándor: Jókai & Jókai, It, 2014/4, 528-543. (Az előbbi kötet recenziója.); Fried István: Jókai Mórról másképpen, Lucidus, Budapest, 2015; Szilágyi Márton: Jókai, a pályakezdő novellista : „...író leszek, semmi más... ‘’Irodalmi élet, irodalmiság és öntükröző eljárások a Jókai-szövegekben. Tanulmányok, szerk.: Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2015 (Tempevölgy Könyvek 19.), 32-39. 2 Jókai Mór: Elbeszélések. 1863-1864, s. a. r.: Rózsafalvi Zsuzsanna, Ráció, Budapest, 2014. 3 A Balaton vőlegényei. Válogatott elbeszélések, Tempevölgy Könyvek 22., szerk.: Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2017. Elektronikusan: http://www.tempevolgy.hu/images/PDF/ konyvek/Jokai_Mór_A_Balaton_volegenyei.pdf. 4 Maga a kötet sajnos nem tartalmaz információkat a szerzőkről. 85