Művelődés, 1957 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
zenei analfabetizmus felszámolására irányuló feladatokig. Alig van írása, melyben féltő gonddal ne serkentene az általános fejlődés, s minden nép értékeinek figyelembe vételével a sajátos magyar zenekultúra megteremtésére, érette való munkálkodásra. Erre maga is megragad minden lehetőséget: előadást, újságcikket, bevezetőt, tudományos értekezést, zenei gyakorlatot (pedagógiai célzattal 1250- nél több gyakorlatot) népi eredetű s saját szerzésű kis művet ad ki! Nem tartja „lealacsonyítónak“ a nem kimondottan zeneszerzői munkát, ha ezzel hasznára lehet, a közösségnek iskolai énekgyűjteményt áll össze, tankönyvet szerkeszt. Kodály Zoltán minden munkáját a tudós elmélyültségével, alaposságával, következetességével végzi. Előadásait, tanulmányait, kritikáit ugyanez az igényesség, szabatosság jellemzi, mint zeneműveit. Lényegre tapintó megállapításaival nem egy feladat megoldásához segítette hozzá kortársait, vagy a fiatalabb nemzedéket. A zenei élet kérdéseinek megoldásásában — híven önmagához, szintén maga jár elől. Az ifj magyar zene létrehozásához ismerni kell a népzenei Megbízható gyűjteményekre nem támaszkodhatik s Bartókkal együtt az egész országra kiterjedő gyűjtőmunkát végez. Szeged környékének, a Felvidéknek, a bukovinai csángófalvak, Erdély majd Dunántúl népzenéje bontakozik ki a gyűjtőutak eredményeinek, tudományos rendezeréséből (Népdalok — 150 erdélyi népdal; A magyar népzene). A Magyar Népzene Tára vaskos kötetei napjainkban kerülnek kiadásra az ő irányításával. Példamutató filológiai pontossággal adja ki Arany János népdalgyűjteményét, írásaiban megfogalmazza a népzene hagyományőrző szerepet s fontosságát az írott emlékek tanulmányozásában. Tisztázza néprajz és zenetörténet, népzene és műzene viszonyát. Kimutatja a magyar népzene egyik rétegének kapcsolatát a rokonnépek zenéjével. Bartók ezt a jelemzést adta 192-ben Kodályról: „...Nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatosan biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását... Magától értetődő, hogy zenei hivatalos köreink ezt a páratlanul biztos meglátó erőt kitessékelik az őt megillető helyről, megakadályozzák, hogy fiatal zeneszerzőinket zenei főiskolánkon ő irányíthassa. De várhatunk-e mást tőlük? Hiszen Kodály a legnagyobb zeneszerző-pedagógusunk! . . . Hogy a magyar zenei folklór mit köszönhet neki, azt az illető szakemberek jól tudják. Kutatóvágya, kitartó szorgalma, alapossága, tudása és éleslátása őt tette a magyar parasztzene egyetlen alapos ismerőjévé. Ezen a téren senki sem érte el őt... Ezt az embert, akinek a magyar kultúra arvnyit köszönhet, ezt támadják úton-útfélen.. Kodály művészetéről szólva, nem feledkezhetünk meg műveinek számos lelkes hazai tolmácsolójáról, köztük a kolozsvári kamarakórusról. Kodály értékes munkássága elsősorban a magyar zenei életet gazdagította. Közvetve azonban alkotásai mély emberi mondanivalójuk, haladó tartalmuk révén az egyetemes zenekultúra fejlődését szolgálják. BENKŐ ANDRÁS . —------p VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ -— cd ml indulónk Hadd dongjon a térre, rohamra üvöltve A forradalom, — fel a főt dacosan! Megmossuk a városokat, hisz’ a földre Egy másik özön heves árja rohan. Lassú szekér az év, S e tarka nyár: napok. Urunk — a frisseség. Szívünk a fürge dob. Van máhol aranylobb tükre az égnek? A földteke tengelye ért ide? Kemény seregünknek fegyver az ének, Arany az, ha rikolt örömünk hite Zöldet menn, nevess, A Nan jövőt mutat. Szivárva nyadi sebes Lovunk alá utat! Unt csillagait a nagy ég kivétellé. Dalunk bár nincs ege, mégis igaz. Nagy Medve, tűzed még minket is, élve, A tág egekig felrántani kész... A vér tavaszt csobog, Önnan jön: idd ki! Csengj! Mellünkben Hízdokok. Te szív, ma harcra zengj! Fordította: FRANYÓ ZOLTÁN SZERVÁTIUSZ TIBOR Kalotaszegi menyecske