Művelődés, 1958 (11. évfolyam, 1-12. szám)
7. szám
MŰKEDVELÉS NÉPI MŰKEDVELÉSÜNK HAGYOMÁNYAIBÓL Írta: SZENTIMREI JENŐ HA HELYESEN AKARUNK BESZÉLNI a műkedvelésről, élesen el kell határolnunk egymástól annak kétfelé jelentkezési formáját. Az egyik, az igazi amatőrizmus, nem hivatásszerűen ugyan, de művészi ábrázolásra törekvő szent lelkesedéssel, önművelő és társadalomművelő munkát végez. A második derűre-borúra rendez. E második fajta „műkedvelés“ bővebb ismertetése alól szíves felmentést kérek. Érjük be annyival, hogy a múltban szaporodott el ez az „igényes“ amatőrizmus. A nép mindig is óhajtotta magát műkedvelés útján műveim. Nem egyszer bebizonyosodott, hogy a maga erején is kimagasló művészi alkotásokra képes. Gorkij leírja kegyelemkenyérre jutott, majd koldussorba süllyedt nagyanyjáról, milyen pompás egyéni táncteljesítményekkel gyönyörködtette övéit Feszty Árpádné Jókai Róza a múlt század kilencvenes éveinek elejéről feljegyezte Justh Zsigmond fiatal író pusztaszenttornyai parasztszínházának egyik szereplőjéről: „Az első klasszikus táncosnőt életemben ott láttam Rétes Mari mosogatólány személyében ... A park egyik tisztásán (a cigány valami operarészletet játszott), mezítláb, mosogató szoknyában, neki ismeretlen melódiákra, saját árnyékával csodálatos táncot járt. Mi lehetett volna belőle, ha tanul? Tán magyar nő nevéhez fűződne a modern klasszikus tánc fogalma." Justh Zsigmond az a kivétel volt, aki földesúri mivolta ellenére a népben látta a jövőt. „Ha néhány nagyúri család el is vész, a nép élni fog, mert erő lakozik benne“... írja tervezett regényciklusának első kötetében, A puszta könyvében. Éveket élt Párizsban, hol a társadalami és művelődési dekadencia mellett, Antoine gázgyári tisztviselő és más haladó művészek a megújhodásra vettek irányt. Akkoriban aratott Antoine Szabad Színházában nagy sikert Tolsztoj mostanában ismét sűrűn felújított parasztdrámája, A sötétség hatalma, mely jóformán egész Európát megrázta. (Egyesek szerint az ifjú Justh is tolsztojánus volt.) 1891-ben kezdett az alig harmincéves fiatalember néprajzi tanulmányokhoz Orosházán és Tornyán, a sokat emlegetett „viharsarok“ környékén. Könyvtárakat alapított a dohánytermelő gányóknak. Író- és művészbarátaival, Bródy Sándorral, Czóbel Minka költőnővel, Feszty Árpád festőművésszel felolvasásokat rendezett népének és sokat tanult tőle. Sokat és újat. Téli és nyári színházat épített nekik, a nyárit ógörög amfiteátrumok mintájára köralakúan, piros vászonnal bevont ülőhelyekkel. És csupa helyi és környékbeli parasztszereplővel Plautust (A kincs, Fecsegők), Moliére-t (Képzelt beteg, Botcsinálta doktor), majd Shakespeare-t (A makrancos hölgy), és Sophoklest (Elektra) játszik, vagy maga ír kis darabokat művészeinek (Siralomház, Asszony szava, Isten szava, Hárman voltak), Czóbel Minkával (Délibáb). Egyetlenben egy népszínművet vett fel műsorára, A falu rosszát. A falvak, tanyák, puszták népe nyolc kilométer körzetből seregük fel az ingyenes előadásokra. Az anyák szopós gyermekeikkel „És semmi rendetlenség, egyetlen kiáltás nem hallható. A kocsmák egymás után sorra buknak, ezek a drámai előadások olyan mámorba ejtik a népet, melyet többre becsül ... A Képzelt beteget és a Botcsinálta doktort olyan hévvel és animéval adták, hogy a közönség majd megpukkadt nevettében A padok törtek és szakadtak úgy, hogy erősebbekkel kellett kicserélni“ — írja Justh egyik barátjának. Meg csak annyit, hogy egyik főszereplője és nótaszerzője, Kulcsár Pál — parasztszocialista vezér volt. Justh ezt tudta róla, mégis szívesen vállalta gyerekének születésekor a komaságot Csak annyit tegyünk hozzá: Justh Zsigmond egy volt, s őt is korán elvitte a tüdőbaj. A KÉT HÁBOREJ KÖZÖTT az egyházak állottak le a műkedvelés patrónusainak „Magyar kötelesség“ címén éhbérért dolgoztatták a felekezeti tanítókat. Megengedték azonban egyeseknek, hogy műkedvelő előadásokat rendezzenek az iskola, a lelkészlak tatarozására és — ha jut — a tanító megsegítésére. A kalotaszegi Kiskapus tanítója és a lelkész felesége voltak a betanítói az első, országos hírre vergődött népi műkedvelő együttesnek. A falu rosszát játszották s valóban volt egy Finom Rózsijuk, aki szépen énekelt és életet tudott vinni játékába. Gyönyörű volt a színpad viseletük színes pompájától. Kolozsvárt közönség és sajtó túlzott elragadtatással fogadta vendégfellépésüket — először. (Parasztemberek szájából az uriasan finomkodó ah, ah' felkiáltások bizony hamisan, nevetségesen hatottak.) Bejárták az országot Brassóig s tán még azon is túl. A tanító amerikai turnéról ábrándozott. A második hazai vendégjáték-körút azonban már leégéssel végződött. Csak arra volt jó, hogy felébressze a többi falvak népében a magamutogatás vágyát s mivel tartalmából többre nem futotta, a fentebb említett második jelentkezési formához, az igénytelen dilettantizmus elharapódzásához vezetett. 50