Művelődés, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
SZOCIALISTA RENDSZERÜNK MÉLYSÉGES DEMOKRA MIHAIL GHELVEGEANU tanár a Kulturális és Tudományos Ismeretterjesztő Tanács alelnöke Képünk a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezetésével nagyszerű sikereket ért el. Ezek a sikerek természetes következményei az 1944. augusztus 23-án kezdődött népi forradalomnak, amely tudatos politikai tevékenységre ébresztette az emberek millióit és amely — a régi társadalom erői elleni ádáz harc tüzében — az államhatalom tartalmának és formájának, a társadalmi és gazdasági viszonyok egészének alapvető átalakulásához vezetett. Mindez idő alatt népünk óriási alkotó tevékenységet fejtett ki a párt politikájának valóra váltásáért. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a párt III. kongresszusán előterjesztett jelentésében rámutatott, ezt a politikát „a szocializmus szüntelen offenzívája, az ország iparosításának következetes valóra váltása, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a kulturális forradalom" jellemzi. Ezt a politikát a szocializmus objektív törvényeinek ismerete és hazánk társadalmi-történelmi adottságainak megfelelő alkotó alkalmazása alapján dolgozták ki. E politika eredményei dolgozó népünk nagy vívmányában, a szocializmus városon és falun bekövetkezett végleges győzelmében öltöttek testet. A román nép történelmi vívmányainak alapja a népi hatalom, az, hogy az államban a politikai hatalom a többi dolgozóval szövetséges munkásosztály kezében van. A munkásosztály hatalmának beiktatásával népünk, hosszú és viszontagságos története során első ízben az ország gazdája, sorsának, munkája eredményeinek, a szocialista társadalom építése eredményeinek ura lett. A népi hatalom alapján fejlődik és mélyül szakadatlanul a szocialista demokrácia. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az egyetlen igazi demokrácia, az igazi néphatalom — a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia az új, szocialista társadalom lényegéből fakad, s az az alapja, hogy a politikai és a gazdasági hatalom a nép nagy többségének kezében van. A Román Népköztársaságban az egész politikai hatalmat a munkásosztály, a dolgozók gyakorolják a hatalom szerveibe— a Nagy Nemzetgyűlésbe és a néptanácsokba, az államapparátusba küldött képviselői révén és azáltal, hogy a széles népi tömegek változatos formában részt vesznek a politikai, a gazdasági, a kulturális, a társadalmi ügyek vezetésében. A 111. pártkongresszus dokumentumai kiemelik, hogy a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok egész államapparátusunk gerincét alkotják, a legreálisabbain biztosítják az államhatalom gyakorlását a dolgozók összes kategóriái számára, amelyeket, számuknak megfelelően a legdemokratikusabb módon választottképviselőik képviselnek. E szervek összetétele világosan mutatja, hogy a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok valóban a dolgozók szervei, így az 1961. márciusban megválasztott 465 nagy nemzetgyűlési képviselő közül 335 (több mint 72 százalék) munkás és paraszt és 130 (mintegy 27 százalék) értelmiségi. A néptanácsok képviselői városi és falusi dolgozók. Az 1961-ben megválasztott több mint 140 000 néptanácsi képviselő 79,08 százaléka munkás, mester, technikus, kollektivista paraszt; aképviselők több mint 82 százaléka közvetlenül termelésben dolgozik — az iparban és a mezőgazdaságban; 27,4 százaléka nő, több mint 12 százaléka a nemzeti kisebbségekhez tartozó dolgozó. A szocialista képviselő nem ,,szakmabeli képviselő“, hanem a dolgozók küldötte az államhatalmi szervben, de ugyanakkkor a termelésben dolgozik — a vállalatokban vagy intézményekben, választóival karöltve —, s így lehetősége van alaposan megismerni az élet által felvetett kérdéseket, mozgósítani a dolgozók nagy tömegét a társadalmi tevékenységre. Mily nagy a különbség népi hatalmunk szervei és a burzsoá földesúri román állam szervei vagy a mai kapitalista országok szervei között, a népi demokratikus rendszer éveiben lezajlott választások és az egykori választási komédiák között. A régi Romániában, bár a lakosság döntő többsége, munkás, paraszt, dolgozó volt, a parlamentben sohasem kaptak helyet e többség igazi képviselői, a dolgozó nép képviselői. Az 1928—1933-as időszakban például a képviselőháziban 387 bankár, gyáriparos, nagykereskedő, földesúr, kulák és a tőke mindenféle szekértolója ült. Hivatalos adatok szerint a parlamentben „2 szántóvető és 22 földműves“ volt. Kulákok és földbirtokosok, akik a választási gyűlésekre parasztgúnyát öltöttek és szántóvetőknek, földművelőknek adták ki magukat. 1928-ban sikerült bejutnia a képviselőházba a dolgozók néhány képviselőjének, az RKP által létrehozott és vezetett Munkás- Paraszt Tömb képviselőinek, de eltávolították őket a parlamentből ; a burzsoázia és a földbirtokosság megszegte saját törvényeit, s ezzel is megmutatta a kapitalista „demokrácia“ igazi arcát. Az államhatalmi szervek és az állami közigazgatás megalakításának, megszervezésének és működésének módja lehetővé teszi és ténylegesen megvalósítja a dolgozók széles tömegeinek állandó részvételét az államvezetésben. Ez a részvétel azzal kezdődik, hogy az egész dolgozó nép legjobb fiait választja a hatalom szerveibe és a tömegeknek az álami kérdések megoldásában, a termelés vezetésében stb. való állandó részvételének változatos formáival folytatódik. A választások nagy politikai jelentőségű események, a tömegek honpolgári öntudata kialakításának igazi iskolái. A tömegek nagyarányú részvétele a választásokon maga is bizonyítja hazánk dolgozóinak új politikai és honpolgári öntudatát, így például azzal a 3 milliónál valamivel több honpolgárral szemben, aki 1938-ban részt vett vagy részt vehetett a szavazásban.