Művelődés, 1965 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SZOCIALISTA RENDSZERÜNK MÉL­Y­SÉGES DEMOKRA MIHAIL GHELVEGEANU tanár a Kulturális és Tudományos Ismeretterjesztő Tanács alelnöke K­épünk a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezetésével nagyszerű sikereket ért el. Ezek a sikerek természetes következményei az 1944. augusztus 23-án kez­dődött népi forradalomnak, amely tudatos politikai tevé­­kenységre ébresztette az emberek millióit és amely — a régi társadalom erői elleni ádáz harc tüzében — az állam­­­­hatalom tartalmának és formájának, a társadalmi és gazdasági viszonyok egészének alapvető átalakulásához vezetett. Mindez idő alatt népünk óriási alkotó tevékeny­séget fejtett ki a párt politikájának valóra váltásáért. Amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs a párt III. kon­gresszusán előterjesztett jelentésében rámutatott, ezt a politikát „a szocializmus szüntelen offenzívája, az or­szág iparosításának következetes valóra váltása, a mező­­gazdaság szocialista átalakítása, a kulturális forradalom" jellemzi. Ezt a politikát a szocializmus objektív törvé­nyeinek ismerete és hazánk társadalmi-történelmi adott­ságainak megfelelő alkotó alkalmazása alapján dolgozták ki. E politika eredményei dolgozó népünk nagy vívmányá­ban, a szocializmus városon és falun bekövetkezett végle­ges győzelmében öltöttek testet. A román nép történelmi vívmányainak alapja a népi hatalom, az, hogy az államban a politikai hatalom a többi dolgozóval szövetséges munkásosztály kezében van. A munkásosztály hatalmának beiktatásával népünk, hosszú és viszontagságos története során első ízben az ország gazdája, sorsának, munkája eredményeinek, a szocialista társadalom építése eredményeinek ura lett. A népi hatalom alapján fejlődik és mélyül szakadat­lanul a szocialista demokrácia. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az egyetlen igazi demokrácia, az igazi néphata­lom — a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia az új, szocialista társadalom lényegéből fakad, s az az alapja, hogy a poli­tikai és a gazdasági hatalom a nép nagy többségének kezében van. A Román Népköztársaságban az egész politikai ha­talmat a munkásosztály, a dolgozók gyakorolják a ha­talom szerveibe­­— a Nagy Nemzetgyűlésbe és a nép­tanácsokba, az államapparátusba­­ küldött képviselői révén és azáltal, hogy a széles népi tömegek változatos formában részt vesznek a politikai, a gazdasági, a kul­turális, a társadalmi ügyek vezetésében. A 111. pártkongresszus dokumentumai kiemelik, hogy a Nagy Nemzetgyűlés és a néptanácsok egész államappa­rátusunk gerincét alkotják, a legreálisabbain biztosítják az államhatalom gyakorlását a dolgozók összes kategóriái számára, amelyeket, számuknak megfelelően a legdemok­ratikusabb módon választott­­képviselőik képviselnek. E szervek összetétele világosan mutatja, hogy a Nagy Nem­zetgyűlés és a néptanácsok valóban a dolgozók szervei, így az 1961. márciusban megválasztott 465 nagy nemzet­gyűlési képviselő közül 335 (több mint 72 százalék) munkás és paraszt és 130 (mintegy 27 százalék) értelmi­ségi. A néptanácsok képviselői városi és falusi dolgozók. Az 1961-ben megválasztott több mint 140 000 néptanácsi képviselő 79,08 százaléka munkás, mester, technikus, kol­lektivista paraszt; a­­képviselők több mint 82 százaléka közvetlenül termelésben dolgozik — az iparban és a me­zőgazdaságban; 27,4 százaléka nő, több mint 12 százaléka a nemzeti kisebbségekhez tartozó dolgozó. A szocialista képviselő nem ,,szakmabeli képviselő“, hanem a dolgozók küldötte az államhatalmi szervben, de ugyanakkkor a ter­melésben dolgozik — a vállalatokban vagy intézmények­­ben, választóival karöltve —, s így lehetősége van ala­posan megismerni az élet által felvetett kérdéseket, moz­gósítani a dolgozók nagy tömegét a társadalmi tevékeny­ségre. Mily nagy a különbség népi hatalmunk szervei és a burzsoá­ földesúri román állam szervei vagy a mai ka­pitalista országok szervei között, a népi demokratikus rend­szer éveiben lezajlott választások és az egykori választási komédiák között. A régi Romániában, bár a lakosság döntő többsége, munkás, paraszt, dolgozó volt, a parlamentben sohasem kaptak helyet e többség igazi képviselői, a dolgozó nép képviselői. Az 1928—1933-as időszakban például a képvi­selőháziban 387 bankár, gyáriparos, nagykereskedő, föl­desúr, kulák és a tőke mindenféle szekértolója ült. Hi­vatalos adatok szerint a parlamentben „2 szántóvető és 22 földműves“ volt. Kulákok és földbirtokosok, akik a választási gyűlésekre parasztgúnyát öltöttek és szántó­vetőknek, földművelőknek adták ki magukat. 1928-ban si­került bejutnia a képviselőházba a dolgozók néhány kép­viselőjének, az RKP által létrehozott és vezetett Munkás- Paraszt Tömb képviselőinek, de eltávolították őket a par­lamentből ; a burzsoázia és a földbirtokosság megszegte saját törvényeit, s ezzel is megmutatta a kapitalista „de­mokrácia“ igazi arcát. Az államhatalmi szervek és az állami közigazgatás megalakításának, megszervezésének és működésének módja lehetővé teszi és ténylegesen megvalósítja a dolgozók szé­les tömegeinek állandó részvételét az államvezetésben. Ez a részvétel azzal kezdődik, hogy az egész dolgozó nép legjobb fiait választja a hatalom szerveibe és a töme­geknek az álami kérdések megoldásában, a termelés ve­zetésében stb. való állandó részvételének változatos for­máival folytatódik. A választások nagy politikai jelentő­ségű események, a tömegek honpolgári öntudata kiala­kításának igazi iskolái. A tömegek nagyarányú részvétele a választásokon maga is bizonyítja hazánk dolgozóinak új politikai és honpolgári öntudatát, így például azzal a 3 milliónál valamivel több honpolgárral szemben, aki 1938-ban részt vett vagy részt vehetett a szavazásban.

Next